A Fidesz védi, a helyieknek mindegy: a zseniről mintázott bájolgó giccs kap hideget, meleget és lisztet

Szabadulna Pécs vezetése a Weöres Sándort ábrázoló, hat éve leleplezett szobortól. A szándék élvezi képzőművész szakma támogatását. A pécsiek viszont inkább helyén hagynák a bronzalakot.

A pécsi városháza főutca felőli oldalán 2014 novemberében leplezték le a Weöres Sándor-szobrot. Az ünnepségen néhányan tüntettek a mű ellen, és Böszörményi István, pécsi szobrász egy kiló lisztet szórt a portréra. Böszörményinek nem Weöressel volt baja, hiszen halhatatlan zseninek tartotta a Pécshez száz szállal kötődő költőt, a szobrász a portré minősége és megszületésének erkölcstelensége ellen emelte fel szavát (és lisztjét). Böszörményi szerint a költő kávéházi asztal mellé ültetett alakja szakmailag minősíthetetlenül silány. Alkotója, a szegedi Kligl Sándor, akit a Fidesz-kormány kurzus-szobrászának tartanak kollégái. Az államilag finanszírozott megbízások kiugróan magas száma erősíti ezt a feltevést, és az is, hogy a most 75 esztendős szobrász a Fidesz-érában kapta meg kormány szakmai díjait (2013-ban lett Munkácsy-díjas, 2017-ben pedig érdemes művész).

Kligl nem pályázattal nyerte el a pécsi megbízást, a fideszes városvezetés eleve őt kérte fel a munkára. A Nemzeti Kulturális Alap támogatta a 18 millióból kivitelezett szobor megszületését, ami azért volt visszás, mert Kligl élettársa az alap munkáját felügyelő Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkáraként szolgált. Amúgy a szakmai zsűri kritikus véleményt fogalmazott meg szobortervről, és újragondolásra javasolta azt, a portré azonban az alkotó változatlan elképzelései alapján valósult meg. A városvezetés legyintett a zsűri kritikájára és eltitkolta. Igaz, ehhez joguk volt, a szakmai zsűri véleménye semmire sem kötelezi a megrendelőt és az alkotót.

A botrány kirobbanása után pár nappal Lengyel Péter, szobrász, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatója aláírásgyűjtést indított annak érdekében, hogy a város bontassa el a Weöres-szobrot, és tegyen meg mindent azért, hogy „Pécs közterein hasonlóan kortévesztett, ízléstelen és jellegtelen anti-műalkotás ne kerüljön felállításra!” A neten terjedő petíciót csaknem háromezren írták alá, amiben fontos hivatkozás volt az, hogy Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa, vidéken itt folyik egyedül egyetemi szintű képzőművészeti képzés, s a baranyai megyeszékhely a progresszív magyar kultúra fellegvára, amely eddig megóvta magát az országszerte divatos köztéri giccsektől.

A petíciónak nem volt hatása, a szobor maradt.

2019 őszén az összefogó ellenzék nagy győzelmet aratott Pécsen, és többen megkeresték az új városvezetést, hogy el kellene távolítani a belvárosból a Weöres-szobrot. Ennek hatására Bognár Szilvia, a kulturális terültért felelős alpolgármester levelet írt Kligl Sándornak, és egy belvárosi, kevésbé forgalmas tér kocsmája előtti területet ajánlott új helyszínnek. Kligl viszont ragaszkodik a jelenlegi helyhez, ami – a városháza jogi megfejtése szerint – megköti az önkormányzat kezét. Az alpolgármester a Népszavának azt mondta, hogy eddig nem született a szobor jövőjéről semmilyen döntés, csak tesztelik az ügyben a várost.

Megtette ezt lapunk is. Arról faggattuk mintegy félszáz, a belvárosban sétáló helybélit, hogy nekik „milyen a viszonyuk a szoborral?”. A kérdezettek fele nem is tudta, melyik szoborról van szó, holott gyakran elhaladtak már előtte. Egy olyan emberrel sem találkoztunk, aki azt akarná, hogy vigyék el a szobrot, olyannal is csak eggyel, akinek nem tetszik. Hat embernek így vagy úgy, de tetszett a szobor, ám a tetszés maximuma az volt, hogy „nem rossz” „elfér ott”, „a négyéves kislányom szeret az ölébe ülni”, „látom, hogy a turisták szívesen fotózkodnak vele”. Arra a kérdésre, hogy elvigyék-e a legtöbben azt felelték: felőlük maradhat is, mehet is. Nyolcan amellett voltak, hogy maradjon, mert megszokták már, és biztos sok pénzbe kerül elcipelni onnan.

Előbbieket megosztottuk azokkal a pécsi szobrászokkal, akik a leghatározottabban léptek fel a mű ellen. Elsőként Böszörményi Istvánnal, akit egyébként elhíresült akciója után a bíróság garázdaságért figyelmeztetésben részesítette. A lehető legenyhébb büntetésben szerepe volt annak, hogy Böszörményi célja a figyelemfelkeltés volt, nem a károkozás, ezért „támadt” liszttel.

A szobrász most így fogalmazott:

- Szeretném, ha valami csoda folytán eltűnne az a szobor onnan. De azt nem szeretném, ha a mostani városvezetés jogilag támadható indokkal vitetné el, a törvénytelenségnek még a látszatát is kerülni kell, különben ez a vezetés se jobb, mint az előző.

Amikor megjegyeztem, hogy a pécsieket nem izgatja marad-e, megy-e a szobor, Böszörményi indulatosan reagált:

- Nehogy az utca embere döntsön egy szakmai kérdésben! Arról se a járókelők döntenek, hogy egy hasfájós embert meg kell-e műteni vagy sem, a döntés az orvosok dolga. Itt meg a képzőművész szakmáé.

Pál Zoltán, Munkácsy-díjas, pécsi szobrász véleménye ugyanez:

- Ez a szobor bűn a jóízlés, a művészet ellen! Egyre több ilyen szobor van mindenfelé. Bájolgó, giccses zsánerszobrok, futkározó gyerekek, kutyusok, bohócok, amikkel jó lehet szelfizni. Ezek a szobrok mérgezik a közízlést, és Weöresből ilyen szobrot csinálni elfogadhatatlan! Nem érdekel, mit mond az utca embere. Meg kell találni a jogalapot arra, hogy elvigyék innen!

Lengyel Péter státusza azóta változott, fél éve ő az egyetem művészeti karának dékánja, álláspontja viszont a régi:

- A szobornak mennie kell! Nem a helyéről, a városból is, mert ez az igénytelen bábú nemcsak Weöres Sándor zsenijéhez méltatlan, de Pécshez is. Szerintem az alkotó beleegyezésére csak akkor van szükség, ha másutt vagy másképp akarjuk felállítani. De mi nem akarjuk. Vissza kell adni Kligl Sándornak, ahhoz nem kell az ő hozzájárulása.

Tegyük hozzá, hogy a pécsi szobrászok lesújtó véleményével nem szállt vitába egyetlen kolléga sem, ahogy művészettörténészek, esztéták sem keltek védelmére Kligl támadott produktumának.

A képviselő-testületben kisebbségbe szorult Fidesz viszont védi a szobrot, amit az általa delegált, korábbi városvezetés hozott Pécsre. A párt közgyűlési frakcióvezetője, Csizmadia Péter nyílt levélben kérte arra az alpolgármestert, hogy maradhasson a szobor, amit ő „egyedülálló, hagyományt teremtő köztéri műalkotásnak” minősített.

Ezzel az ítélettel a másik oldal is egyetért, csak épp ellenkező előjellel.

A konfliktus megúszhatatlannak látszik. Ha marad a szobor, a városvezetés szembefordul az őt eddig támogató értelmiséggel, ha meg megy, akkor a szoborral megbarátkozó pécsieket bosszantják fel. S ők már most is mondogatják, hogy lenne sok fontosabb feladat, miért épp ezzel kell foglalkozni?