Rejtett és égbe kiáltó kincsek - ilyen arca is van a Bulinegyednek

A Budapest "mulató központja" vizuálisan is mozgalmas oldalát mutatja, ha az utcaművészet felől közelítünk: matricákkal, gerillaszobrokkal és monumentális tűzfalfestményekkel egyaránt találkozhatunk.

Ha az emberek nem mennek a múzeumba, vigyük a múzeumot az utcára. E szellemiség áll a street art hátterében, és mi is e mentén járhattuk be Belső-Erzsébetváros tereit vasárnap délután az utcaművészet hetedik kerületi nyomait kutatva. A Budapest legnagyobb kiállítása címmel a Budapest Beyond Sightseeing szervezésében meghirdetett sétán a Bulinegyed kevésbé szokványos arcát ismerhetjük meg: a vasárnapi kirándulás résztvevői, akiket az esős időjárás sem riasztott vissza a kalandozástól, több száz négyzetméteres és miniatűr alkotásokat, s olykor megkérdőjelezhető értékű munkákat is láthattak.

Túránk a Deák térről indult Lakos Borbála vezetésével, aki azzal a kérdéssel kezdte, mi is a művészet, és mit jelenthet a street art. Önkifejezés, dekorálás, hatás elérése, a pillanat megörökítése – a résztvevők különféle ötleteikkel nem álltak messze a valóságtól, hiszen mint az kétórás sétánk alatt kiderült, a köztérre kerülő alkotások a művészet más válfajaihoz hasonlóan nehezen körvonalazhatók, és gyakran megítélésük is különbözhet. A kiskörúton szemünket a magasba emelve rögtön két eltérő munka tűnik fel, az egyik legkiemelkedőbb belvárosi tűzfalfestmény az egykori Merlin Színház épületén kapott helyet. Ez volt az első, kifejezetten városszínesítési céllal készült mű a Színes Város Csoporttól: míg sokáig itt Vasarely ihlette kép pompázott, az elmúlt hónapokban A városnak te vagy a kovásza! című jelenet került fel.

A szemközti ház egy újabb területre, a graffitire, azon belül is a tagre kínál példát, az épület legmagasabb pontján a FACE és CIPOE feliratok szerepelnek: a területmegjelölésként alkalmazott szignók több városrészben megtalálhatók. Ám míg a tűzfalak esetében azok elkészülési ideje miatt is engedélyekre van szükség, utóbbi az illegalitásban mozog. A közelben felfedezhetjük Kolodko Mihály mini gerillaszobrát is – ez Herzl Tivadarra emlékezik a Dohány utcai zsinagógával szemközt –, és láthatjuk, milyen, ha az utcaművészet intézményesült háttérrel és történelmi emlékezettel párosul: a Dob utca elején lévő festmény a II. világháborúban magyar zsidók ezreit megmentő Ángel Sanz Briz spanyol diplomatának állít emléket.

A Madách tér felé véve utunkat a Neopaint Works alkotócsoport munkáival is megismerkedhetünk, a Rumbach Sebestyén utcában látható Budapest legnagyobb Rubik-kockája, és szintén itt van a méretével is kiemelkedő, az „évszázad mérkőzésének”, az Aranycsapat 6:3-as londoni győzelmének emléket állító ezer négyzetméteres fal. Utunk során stickerekkel (matricákkal), stencil (sablon) és paste-up technikával (falragaszok) is találkozhatunk: Miss KK kollázsbabáiba, és a hazai graffiti mozgalom egyik úttörője, Rapa hét épület homlokzatán elrejtett The Sun Is Shining Without A Pause (a Nap szünet nélkül süt) feliratának egyes szavaiba bármikor belefuthatunk. A Kazinczy és Király utca környékén sétálva ajánlott figyelmünket a tűzcsapokra, oszlopokra, szemeteskukákra fordítani, rejtett üzenetek jöhetnek szembe, amelyek finom ellenpontjai a szembetűnő falaknak. Utóbbiak esetében a gyönyörködtetésen túl akár marketingkampányok is állhatnak a háttérben, vagy a műfaj tengerentúli hagyományaihoz híven (gondoljunk csak a világhírű Banksy műveire) társadalmi témák is megjelenhetnek rajtuk. Hatásuk többnyire kitörölhetetlen, noha az alkotó(k) nevét ritkán tudjuk felidézni.

Nem meglepő, hogy nemcsak a turisták fényképezik szívesen a hatszáz négyzetméteres Kazinczy utcai, késsel villával füvet falatozó, nemzeti jelképekbe bújtatott szürke marhát vagy Seress Rezső egykori házának falán a szemközti zöldségest és környezetét megelevenítő jelenetet, a résztvevők is sűrűn kapták elő telefonjukat. A „lájkvadász” fotók helyszínei olykor azonban megállásra is késztetnek, kiemelve, több ez, mint látványosság: akárcsak sétánk végállomásán, a Kürt utcában található Elfogadás fala című alkotás, amelyet a Színes Város és a Menhely Alapítvány projektje keretében hajléktalan művészek készítettek. Itt mintha csak a végszóra várt volna, újra eleredt az eső. Ám ha hiszünk Rapa frappáns mozaikfeliratának, a napfény is ott bujkálhatott a takarásban, arra csábítva, bolyongjunk többet errefelé, és szerte a városban, mert megannyi kincsre bukkanhatunk.