Melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy egy jó vers vagy regény segített eligazodni a nehéz élethelyzetekben? Ki ne érezte volna úgy, hogy egy száz évvel ezelőtt született történet róla szól? Vagy hogy egy sor, egy gondolat az ő érzéseit önti szavakba? Ez az irodalomterápia alapja. A csoportos vagy akár egyéni foglalkozások keretében önmagunkhoz közelítünk, kiindulópontként az olvasást használva. Talán sokan iskolai irodalomórák verselemzéseit idézik fel maguk előtt, ám az irodalomterápia esetében nem az a kérdés, „mire gondolt a költő?”, sokkal inkább, hogy mit ad nekünk a szöveg. Az sem elsődleges, mi az írás témája, fontosabb, mit hív elő bennünk egy-egy szó, mit viszünk el magunkkal az olvasásból.
Noha olyan, az irodalomterápia terén nagy hagyományokkal rendelkező országokhoz képest, mint például Finnország vagy az USA, sok éves lemaradásban vagyunk, hazánkban is egyre többen ismerik fel, hogy az olvasás és az írás a legkönnyebben mozgósítható, más terápiákhoz képest költséghatékony segítő-fejlesztő eszköz – tudtuk meg Béres Judittól, a Pécsi Tudományegyetem BTK biblioterápia szakirányú továbbképzési szakjának szakfelelősétől. Mint elmondta, az elmúlt években növekedett az irodalomterápiát ismerők és az iránt érdeklődők száma, s igaz ez a képzésre jelentkezőkre is. Hazánk e téren nemzetközi tekintetben kiemelkedik, mivel számos képzési mód elérhető: tanfolyamok és egyetemi továbbképzések egyaránt.
– Személyiségünk árnyaltabb megértése és fejlesztése az egyik legfontosabb tett boldogulásunk érdekében. Ezt az önismereti érdeklődést és igényt ma már nemcsak a pszichológusok, pszichoterapeuták vezette terápia és tanácsadás elégíti ki. Egyre nagyobb az érdeklődés a mindennapi személyiségfejlesztés és az egészségesek terápiája iránt, amelyeknek a család, az iskola, a könyvtár, a társadalmi együttélés színterei, az önsegítés, a professzionális és laikus segítői támogatás formációi adnak teret – beszélt a terápia népszerűségének hátteréről. Példaként a karantén időszakát is megemlítette, amikor más nézőpontból nézhettünk rá önmagunkra és kapcsolatainkra, működéseinkre, lehetőségeinkre, korlátainkra. Ez is sokakat ösztökélt arra, hogy akár online is ilyen szolgáltatásokat keressenek, illetve továbbképezzék magukat.
– Az irodalomterapeuták olyan segítő szakemberek, akik általában eredeti végzettségük szerint is emberekkel foglalkoznak – orvosok, szakpszichológusok, tanácsadó pszichológusok, szociális munkások, pedagógusok, könyvtárosok – és módszereiket az irodalomterápiával egészítik ki. Az általuk vezetett egyéni vagy csoportos foglalkozások nagyon különbözőek lehetnek: vannak, akik gyógyítanak és pszichés betegségekkel élő személyekkel dolgoznak, mások önismereti, életvezetési kérdésekben, normatív krízisek megoldásában segítik, kísérik az embereket – részletezte. A köztudatban gyakran keveredik a biblioterápia és az irodalomterápia kifejezések használata, míg előbbi nemcsak szépirodalom-terápia jelentésű, hanem bármilyen könyvvel és szöveggel végzett segítést, kísérést jelent, gyakori, hogy szinonimaként kezelik a kettőt – jegyezte meg Béres Judit. Kiemelte, érdemes nem csak a szépirodalom-terápia jelentésre szűkíteni a kifejezést, az irodalom szó tágabban értelmezhető: sokféle szövegként/történetként kezelhető egyéb anyagot (például filmet, fotót, álmot, dalt) jelenthet, valamint a résztvevők által létrehozott kreatív írásokat is eredményesen fel lehet használni.
Elsődleges, hogy az irodalom szűrőként, pajzsként működik: ha a szövegről vagy a karakterekről beszélek, önmagamról mondok valamit – ebben látja a módszer magját a pedagógusi pályáról érkező Rudolf Panka irodalomterapeuta, aki a korábban népszerű Booktion! program ötletgazdája is. A 2013-ban indult olvasásnépszerűsítő, közösségépítő eseménysorozat tapasztalatai és élményei indították el az úton, amely az irodalomterápiáig vezette, ma már rendszeresen tart csoportos és egyéni foglalkozásokat. – Annak ajánlanám az irodalomterápiát, aki szeretne magán dolgozni, rálátni saját működési módjaira és kíváncsi rá, hogyan tud segíteni az irodalom önismereti kérdésekben. Ha valakit konkrét dilemma foglalkoztat az életében, ám még nem áll készen egy mélyebb terápiás folyamatra, akkor ennek előszobája is lehet az irodalomterápia – mondta lapunknak.
Mégis miben más egy foglalkozás, mint ha magunkban olvasnánk? Rudolf Panka szerint a szöveg szakember nélkül is át tud szakítani gátakat, hiszen ki ne élte volna már át, hogy akár egy dalszöveggel is azonosulni tudott. – Az önálló olvasás során is lehetnek felismerések, amelyek hasznosak, de az mégis reflektálatlan marad, nincs mellette külső szempont. Az irodalomterápián sem feltétlenül sommás reflexiókig jutunk el, de felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek úgy lendíthetik tovább a gondolatmenetet, ahogy az egyéni olvasáskor fel sem ötlik. Egyedül a saját gondolatainkban forgunk, ám ha külső nézőpontból valaki másként kérdez, vagy úgy tükröz vissza egy érzést, hogy ki tud zökkenteni, azzal már rá tud tenni egy másik vágányra, ami oda visz, ahová egyedül nem jutnánk el. Csoportos keretek között gyakran az is megtörténik, hogy egy másik résztvevő a szöveg teljesen más aspektusát világítja meg, új utakat nyitva – részletezte.
Párkapcsolati kérdésekkel, családi, vagy a karrierhez kötődő nehézségekkel egyaránt megkeresik az irodalomterapeutát, ám tapasztalatai szerint az elmúlt időszakban a közösségi lét és az elmagányosodás is olyan témák, amelyekre sokan rezonálnak. Benyomásai alapján a huszon-harmincéves korosztály tagjai a leginkább kíváncsiak a módszerre, de kamaszoknak és idősebbeknek egyaránt tartott már foglalkozást. Számára azért is izgalmas, ha különböző életkorú emberek vesznek részt egy foglalkozáson, mert bár eltérő kérdések foglalkoztatják a más-más életszakaszban járókat, az irodalmi művek mentén össze tudnak kapcsolódni, illetve meg tudják osztani egymással élettapasztalataikat, és tudnak tanulni egymástól.
Felvetődik a kérdés, lehet-e önismeretet fejleszteni sci-fivel, fantasyvel vagy akár groteszk írásokkal? Az irodalomterapeuta szerint gond nélkül, ő maga is dolgozik ezekkel. Nemrég Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényrészleteit vitte egy foglalkozásra, de kedvencei közt említi Örkény István egyperces novelláit, Fodor Ákos haikuit és Tóth Krisztina verseit. – Az én szemléletem, hogy minden szöveggel működik az önismeret, noha függ mindez a mű és az ember találkozásától, van, akinél jobban rezonál egy klasszikus vers, míg másoknál a kortárs művek, de a szöveg által kiváltott erős indulatokkal, ellenállással is lehet dolgozni.
