Minden kilométerkőnél

A magyar politikus legalább úgy rajong a szalag átvágásért, avatásért - legyen az gyár, híd vagy út -, mint a fociért, A világháló telis-teli van utat avató országos és helyi politikusok fotójával, amint tekintetüket a kamerára és a szép magyar jövőre szegezve, boldog mosollyal éppen a szalag átvágására készülnek.

Az a jó gyorsforgalmi út, amelyik széles, és nem túl hosszú. Az útépítéseknél fontos szempont ugyanis, hogy elférjenek rajta a szalagvágó, avató, átadó politikusok. Méghozzá keresztben és nem csak hosszában. A kipcsakok ősi hagyománya szerint az nem is archetipikus magyar férfi, aki legalább egy bekötő utat nem adott még át. Aki pedig nem az, politikus sem lehet.

Az M3-as autópályát Egerrel összekötő 18,5 kilométeres gyorsforgalmi út esetében a mérnöki kreativitás és a politikai esztrád példás együttállása valósult meg. Mert ha kissé szűkösen is, de széltében éppen elfért rajta a 18 öltönyös – egyikük ugyan zakó nélkül - fontos elvtárs. Na jó, egy fontos elvtárs sajnálatos módon az útpadkára szorult, de csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

A koronát minderre az teszi föl, hogy az új út hosszában is minden egyes kilométerre jut egy országos, de legalább helyi potentát. A szervezők társadalomszociológiai elkötelezettségét és szimmetria érzékét pedig dicséri, hogy a szalag két végét egy szőke és egy barna hölgy tartotta a markában.

Ha valamit mégis szóvá kell tennünk, az az, hogy ellenségeink számára árulkodó lehet az avatóbrigád összetétele. Mert annak oka kell legyen, hogy ott volt a honvédelmi miniszter is. Ez arról árulkodhat, hogy ez új gyorsforgalmi út fontos szerepet tölthet be a honvédelemben, amely ráadásul gyorsan átalakítható vasúti vonallá. Különben mi a fenének feszített volna ott a MÁV vezérigazgatója?

Innen üzenjük: éberség, elvtársak, a nemzetközi helyzet fokozódik!