Előfizetés

Parádésan időzítette világra jövetelét a debreceni recés zsiráfbébi

MTI
Publikálás dátuma
2020.07.22. 10:26

Fotó: Facebook/Debreceni Állatkert, Növénykert és Vidámpark
Zahara épp a zsiráfok világnapján született, már a közönség is láthatja.
Az állatkert keddi közleménye szerint az egyetlen magyarországi recés zsiráfcsalád (Giraffa camelopardalis reticulata) legújabb tagja június 21-én, éppen a zsiráfok világnapján született. Érkezésével 153-ra nőtt az Európai Fajmegőrzési Tenyészprogram (EAZA EEP) keretében gondozott európai állomány egyedszáma.
A már a születésekor is több mint 170 centiméter magas nőstény zsiráfborjú a szuahéli eredetű Zahara nevet kapta, amelynek jelentése ragyogás, virág. Az állatkert 11 éves nőstényének, Emmának Zahara már a harmadik utódja, korábban 2017 novemberében és 2019 februárjában egy-egy bikaborjúnak adott életet.
A zsiráfbébit - két bátyjához, Jabarihoz és Daahirhoz hasonlóan - kézből nevelik gondozói. A hórihorgas jövevényt az állatkert látogatói már megcsodálhatják a zsiráfház betekintőjén keresztül.
Az országban egyedül Debrecenben látható recés zsiráf természetes élőhelyén az egyik legritkább zsiráfalfajnak számít. Az orvvadászat, továbbá az élőhelyük elpusztítása és a katonai konfliktusok miatt ma már csak Szomália, Etiópia és Kenya területén fordulnak elő. A recés zsiráf veszélyeztetett besorolással szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján.

Éhen halhatnak a század végére a jegesmedvék

MTI
Publikálás dátuma
2020.07.21. 11:32

Fotó: STEVEN C. AMSTRUP / AFP
A klímaváltozás miatt zsugorodó tengeri jég miatt az állatoknak kevesebb idejük van fókára vadászni.
Éhen halhatnak a klímaváltozás miatt a jegesmedvék – derült ki egy új tanulmányból, amely szerint a csúcsragadozók sorsa akár már a század végére megpecsételődhet. A Nature Climate Change című folyóiratban publikált eredmények szerint a zsugorodó tengeri jég miatt az állatoknak kevesebb idejük van fókára vadászni. A lesoványodott állatok pedig kisebb eséllyel élik túl az északi-sarkvidéki telet élelem nélkül – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. 
„A jegesmedvéknek hosszabb koplalási időszakot kell átvészelniük, mielőtt újraképződik a tengeri jég és ismét táplálkozhatnak” – mondta Steven Amstrup, a Polar Bears International nevű szervezet vezető kutatója.
A jelenlegi tendencia szerint a vizsgált 13 alpopulációból 12 súlyosan megtizedelődhet a következő nyolcvan évben az Északi-sarkvidéken zajló gyors ütemű változások következtében. A régió kétszer gyorsabban melegszik a globális átlagnál. Amstrup szerint 2100-ra talán már csak a Kanadai szigettengerben lévő Erzsébet királynő-szigeteki alpopulációban születnek jegesmedvék.
A tanulmányban felvázolt forgatókönyv az iparosodás előtti szinthez képest 3,3 Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedéssel számol. Már a jelenlegi 1 Celsius-fokos emelkedés is a hőhullámok és az aszályok megszaporodásához vezetett, az emelkedő tengervízszint pedig pusztítóbbá tette a szuperviharokat.
A kutatók szerint ha az emberiségnek sikerülne is 2,4 Celsius-fokban maximalizálnia a globális felmelegedést – ami még így is csaknem fél Celsius-fokkal haladná meg a párizsi klímaegyezmény célkitűzését –, azzal is valószínűleg csupán késleltetni tudná a jegesmedvék kihalását.
A fenyegetést nem maga a hőmérséklet emelkedése jelenti, hanem az, hogy a ragadozók nem tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó környezetükhöz. 
„Az a probléma, hogy az élőhelyük gyakorlatilag elolvad”

– magyarázta Amstrup.

Mára nagyjából 25 ezer jegesmedve maradt a vadonban.
Az állatok testtömegének megbecslésével és az energiahasználatuk modellezésével a kutatóknak sikerült kiszámolniuk, hogy legfeljebb hány napig bírják az állatok a koplalást mielőtt a bocsok és a felnőtt példányok túlélési rátája csökkeni kezdene. A koplalási időszak hossza régiónként változik és fél évig vagy akár hosszabb ideig is elhúzódhat. A bocsok nélküli nőstényeknek van a legnagyobb esélyük az élelem nélküli hosszú időszakok átvészelésére.
A szakemberek hangsúlyozták, hogy a jegesmedvék sebezhető természetvédelmi besorolása nem tükrözi megfelelően az állatok helyzetét.
„Az egyetlen mód a megmentésükre, ha a globális felmelegedés megfékezése révén megóvjuk az élőhelyeiket”

– húzta alá Amstrup.

A fekete halak a legfeketébbek

Népszava
Publikálás dátuma
2020.07.21. 11:15
Ördöghal
Fotó: Shutterstock
A Duke Egyetem kutatói Alexander Davis vezetésével legalább 16 olyan halfajt azonosítottak, amelyek bőre a fény legalább 99,5 százalékát elnyeli.
Feketébbnél feketébb halak tanulmányozásával közelebb kerültünk, hogy megértsük a mélytengeri halak védekező mechanizmusát – írja a CNET. A Duke Egyetem kutatói Alexander Davis vezetésével legalább 16 olyan halfajt azonosítottak, amelyek bőre a fény legalább 99,5 százalékát elnyeli. A legsötétebb bőrű faj, amit találtak egy apró ördöghal volt, amiről csak a fény 0,04 százaléka verődik vissza a szemre. Valójában ezeknek a halaknak a fekete bőre majdnem megegyezik a Vantablack-kal, amely a fény 99,96 százalékát elnyeli. (A Vantablack a szén nanoszerkezetű, szuperfekete tulajdonságú módosulata, a legsötétebb mesterséges anyagok egyike. Mivel egyetlen fény sem tud menekülni az anyagból, az anyag lényegében láthatatlanná válik az emberi szem számára, így a háromdimenziós tárgyak kétdimenziósnak tűnnek.) 200 méterrel az óceánok felszíne alatt már alig van valami fény, több halfaj ezért saját maga bocsájt ki fényt, ami segíti a vadászatot vagy a párkeresést. A prédaállatoknak a sötétségben jól jön az ultrafekete bőr, amit a vadászó halak fénye nem képes megvilágítani, így jól elrejtőzhetnek a környező feketeségben. A kutatás során felfedeztek némi különbséget a fekete halak és az ultrafekete halak között: a legtöbb fekete bőrű hidegvérű állatnak apró, gyöngy formájú melanoszómái vannak (ebben raktározódik el a melanin pigment), míg az ultrafeketéké nagyobb, más alakú, és sokkal sűrűbben helyezkednek el. Úgy tűnik, ez az optimális elrendezés a minél több fény elnyeléséhez. A felfedezés hozzájárulhat olcsóbb, rugalmasabb és szívósabb ultrafekete anyagok kifejlesztéséhez, amiket fel lehetne használni a csillagászati teleszkópokban, vagy akár az álcázási festésben is.   Ultrafekete részekkel bizonyos madarak és lepkék szárnyán is lehet találkozni, de az a fényelnyelő mechanizmus, amit ők alkalmaznak csak nagyon nehezen és drágán hozható létre mesterségesen.