Mark Rutte Európa mumusa és Hollandia kedvence lett

A holland miniszterelnök nem sok jó pontot szerzett uniós kollégái körében az EU-csúcson, a holland média viszont valóságos hősnek tartja az általa elért eredmények miatt.

Mark Rutte holland miniszterelnök egyfajta közellenséggé vált az Európai Tanács kedd hajnalban véget ért, maratoni csúcstalálkozóján. A déli, a koronavírus-járvány által legjobban érintett államok amiatt orroltak meg rá, mert a Finnországgal kiegészült takarékos négyes (Ausztria, Svédország, Dánia, Hollandia) szószólója lett, aki minél lejjebb akarta vinni az ezen országoknak nyújtandó vissza nem térítendő támogatás összegét. Orbán Viktor amiatt értetlenkedett, hogy ez a „fickó” miért gyűlöli „őt” vagy a „magyarokat”. Rutte ugyanis – egy ideig legalábbis – határozottan követelte, hogy a jogállamisághoz kössék az uniós támogatásokat.

A holland kormányfő igen közel állt David Cameron egykori brit kormányfőhöz, a Brexitről szóló népszavazás kiagyalójához, 2015-ben, egy évvel a referendum előtt úgy nyilatkozott, Hollandia számára életbe vágóan fontos London uniós tagsága, mert azon kevés országok közé tartozik, amelyik az észak-európai, a svéd, a dán és a lengyel piacra és ezen országok gazdasági növekedésére koncentrál.

A takarékos négyes a következő hétéves büdzséről szóló, kudarcba fulladt februári uniós csúcstalálkozón vált homogén szövetséggé. Angela Merkel kancellár addig azt remélte, hogy sikerül kézben tartania ezeket az országokat, ekkor már azonban körvonalazódott az, hogy – a németek utáni legfontosabb nettó befizető britek kiválásával – megtalálják saját hangjukat, s a visegrádi négyekhez hasonlóan kiaknázzák jelentős zsarolási potenciáljukat.

Rutte hétfőn, Brüsszelben, lakonikusan megjegyezte: „Azért vagyunk itt, mert mindegyikünk a saját országának érdekeit védi és nem azért, mert életünk végéig a másik születésnapi partiján akarunk részt venni”. Ezzel arra utalt, nem a másik országgal, akar kekeckedni, hanem elsődlegesen az a fontos számára, mi a jó Hollandiának. Nem az volt a célja, hogy rokonszenves legyen kollégái szemében, időnként kioktatta őket, máskor megakadályozta a kompromisszumos megállapodás gyors elfogadását, emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Vélhetően több uniós állam- és kormányfőben mély nyomokat hagyott a liberális-konzervatív Rutte nem éppen barátságos fellépése, őt azonban ez biztosan hidegen hagyja. Neki az a fontos, hogy hazája sajtója hősként ünnepelte. A nettó befizetések miatt Hollandiának járó visszatérítés összege évi 1,6-ról 1,9 milliárd euróra emelkedett. Ez több százmillió eurós vámbevétellel egészül ki, amelyet a megállapodások szerint Hágának nem kell átutalnia Brüsszelnek. A helyi sajtó elismeréssel illette azért is, mert 110 milliárd euróval, az 500-ról 390 milliárdra sikerült lejjebb vinnie a vissza nem térítendő támogatások összegét és elérte azt, hogy a támogatások fejében az érintett országokban reformokat vezessenek be.

A liberális-konzervatív holland miniszterelnök maga is elégedett volt a végeredménnyel, átfogó és jó megállapodásról tett említést, de kerülte a történelmi minősítést, ezt meghagyta Emmanuel Macron francia elnöknek.

Rutte eltökéltségében szerepet játszhat az is, hogy hazájában hagyományosan erősek a jobboldali populisták, elsősorban a Szabadságpárt (PVV), amely húsz képviselői mandátumával a második legnagyobb frakcióval rendelkezik a holland törvényhozásban. 2019 elején, a regionális választáson aztán egy másik jobboldali radikális párt is feltűnt, a Thierry Baudet által irányított Fórum a Demokráciáért (FvD) nevű tömörülés, amely még radikálisabb Geert Wilders PVV-jénél. A holland miniszterelnök nyilvánvalóan attól tartott, ha túl nagy engedményeket tesz az uniós csúcstalálkozón, akkor azzal túl magas labdát adna a populisták számára. Ez pedig veszélyes lépés lenne részéről a jövő márciusban esedékes parlamenti választás közeledtével.

A mostani erőviszonyok nagyon is kedvezőek a Rutte által irányított a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) számára. Miközben a koronavírus-járvány előtt, a december és februári felmérések szerint egyenlően állt a VVD és a PVV, s egyes közvélemény-kutatók szerint harmadik erőként felzárkózott melléjük a Munkáspárt is, március közepétől hirtelenjében megváltozott a helyzet és megugrott a VVD népszerűsége. A liberális-konzervatív kormánypárt nem jutott a brit toryk sorsára, azaz a járvány lanyhulásával sem kezdett csökkenni népszerűségi mutatója. Ha most rendeznének parlamenti választást, a Kantar szerint Rutte tömörülése 40 mandátumot szerezhet, az I&O Researchnál 39, a Peilnél pedig 33 mandátumon áll. Geert Wilders pártja ezzel szemben 15-18 képviselői helyhez jutna, a Munkáspárt pedig 12-15-re. A másik populista párt, az FvD pedig 12-13 mandátumra lehet jó, tehát a két, egyébként igen rossz viszonyban lévő jobboldali radikális formáció mandátumainak száma alig haladná meg a harmincat egy új törvényhozásban.

Rutte egyébként hivatalosan még nem nyilatkozott arról, hogy 2010 októbere óta tartó miniszterelnöksége után negyedik kormányfői mandátumra törekszik-e, de a jelek nem azt mutatják, hogy az 53 éves politikus már a visszavonuláson törné a fejét.