Érdekes interjú jelent meg nemrégiben az egyik hazai „keresztény” (értsd: kormánypárti) weboldalon. A szóban forgó beszélgetés során Yonadam Kanna iraki politikust szólaltatták meg, aki történetesen az egyik keresztény felekezet tagja a közel-keleti országban. Kanna a Szaddám-rezsim idején részt vett több ellenállási mozgalomban, amiért kis híján az életével fizetett. Az ominózus interjúban mintha mégis visszasírná a brit-amerikai koalíció által 2003-ban megdöntött diktatúrát. Állítása szerint Szaddám Huszein idejében úgymond volt rendszer és közbiztonság, működtek az állami intézmények. Kanna levonja a kézenfekvő konklúziót is, melyet a weboldal készítői nagybetűkkel kiemelnek: „A keleti keresztény ember a rendet szereti, nem képes káoszban élni.”
Azt hiszem, ezért az egyetlen mondatáért interjúvolták meg a kormánypárti médiamunkások az iraki közéleti személyiséget, aki évek óta a keresztények szószólójaként ismert a bagdadi parlamentben. Kanna persze nem lehetett annak tudatában, hogy szavainak áthallása, sőt aktualitása van a magyar belpolitikában. Nyolc esztendővel ezelőtt egy nyilvános munkáltatói fórumon tudniillik Orbán Viktor a következőképpen indokolta meg voluntarista vezetési stílusát, mely az autokratákra jellemző: „Az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy. Itt mindenki okos, mindenki tudja, mindenkinek van jobb ötlete.” Vagyis: a magyarok úgyszólván genetikailag alkalmatlanok a demokráciára; szükségük van egy erős vezetőre, aki gondolkodik és cselekszik helyettük.
Kanna kijelentése, illetve az imént idézett orbáni aranyköpés félelmetesen időszerűek napjaink Magyarországán. Beismeréssel ért fel ugyanis Orbán Viktornak és szövetségeseinek kétségbeesett kapálózása az ellen, hogy az uniós kifizetéseket jogállami kritériumokhoz kössék. Ahogyan a kormánypárti oligarchák brüsszeli pénzekből történő felhizlalását lehetetlenné tenné az európai ügyészséghez való csatlakozásunk, a magyar miniszterelnök élethosszig tartó hatalmát is veszélybe sodorná a hazai jogállam leépítésének pénzügyi szankcionálása. Hogy ez a lehetőség mennyire megrémítette Orbán Viktort, azt jól mutatja, hogy a szerb és szlovén kollégájával közösen tartott online konferencián félreérthetetlenül megüzente Nyugat-Európának: „ne mondjátok meg nekünk, hogyan éljünk”. Mintha nem egy jól definiált értékközösség, csupán az egykorvolt Európai Szén- és Acélközösség tagja lenne hazánk.
Orbán Viktor, ahogy várható volt, megpróbálta kihasználni a hatalmi pluralitást az EU vezetésében. Az Európai Bizottságban, valamint az uniós törvényhozó testületben volt hajlandóság a jogállamisági kritériumok érvényesítésére, ellenben a kormányfőket tömörítő Tanács mélyen megosztott volt a kérdésben. Közben elindult egy kommunikációs offenzíva is, melynek keretében igyekeztek legitimálni Orbán autokratikus törekvéseit.
Sajnálatos, hogy az orbáni korifeusok dicstelen céljaik elérése érdekében egy jó szándékú, gyanútlan és sokat szenvedett iraki politikust is felhasználtak.
Beck Tamás publicista