A kissé giccsbe hajló szépirodalmi művek gyakran zárulnak annak közlésével, hogy a főhős megtakarított pénzéből panziót nyitott a tengerparton. Az elmúlt időszak gazdasági válságot idéző hónapjai ugyanakkor azt eredményezték, hogy most a megtakarított pénzek pillanatok alatt elillannak, ezért új panziók megnyitásáról ábrándozni sem érdemes. Nemcsak a tengerparton, de még a Dunakanyarban sem.
Az a Pénzügyminisztérium azonban, amely eddig legfeljebb az egyes költségvetési sorok közötti átcsoportosítással jelezte, hogy érzi a válság „hűvös leheletét”, most hirtelen aktív lépésre szánta el magát: új panziók építésére írt ki pályázatot, kizárólag Pest megyei vállalkozások, önkormányzatok számára, 1,8 milliárd forintos keretösszeggel. A megpályázható pénz a látszat ellenére meglehetősen csekély összeg, hiszen a járvány által leginkább sújtott megyéről van szó, ahol még a belföldi idegenforgalom talpra állási kísérleteinél sem tartanak. S bár a kormány – gazdaságvédelmi intézkedések címén – már eddig is elszórt 300 milliárd forintot a turisztikai cégek megsegítésére hivatkozva, ne tévedjünk: itt korántsem az idegenforgalmi ágazatnak nyújtott segítségnyújtás játszotta a főszerepet. Sokkal inkább az, hogy a kormányfő és legszűkebb családi és baráti köre mindig is kokettált az ágazatból kiszedhető nyereség felturbózásával, kormányzati, áttételesen uniós pénzek magánvagyonná történő átlényegítése révén.
Nincs ez másképpen a panzióprogram esetében sem. A turisztikai segélyprogram 300 milliárd forintjához képest ez az 1,8 milliárd valóban picinyke összeg, de az egyenként megpályázható legfeljebb 300 millió forintnak legfeljebb hat potenciális befektető örvendhet. Egy rentábilisan üzemeltethető panziót ennyiből éppen csak meg lehet építeni, be lehet rendezni. Egy minimálisan sem válságálló ágazatba azonban 2020-ban még ennyi pénzt sem érdemes beleölni, még akkor sem, ha a sikeres pályázó ezúttal nem sokat kockáztat – elvégre az adófizetők pénzét költi.
A kormányzatot ezúttal sem annak a 200 ezer munkavállalónak a sorsa érdekli, akiknek egy részét már elküldték, mások az idegenforgalmi főidény kellős közepén a semmi jóval nem kecsegtető fizetés nélküli szabadságukat töltik. Az állami kézben lévő turisztikai gigaholdingon keresztül az ágazatba csurgatott tízmilliárdok az ő reménytelen helyzetükön mit sem változtatnak, miként ez a majdan esetleg elkészülő néhány panzió sem. Ugyanakkor a recesszió miatt kevés megbízással bíró, kormányközeli építőipari cégek számára ezek is hozhatnak valamit a konyhára.
A Rogán Antal által felügyelt turisztikai ügynökség pénzeinek egyharmadát a kormányhoz közelálló pályázók nyerték el. Akadt közöttük azonban önkormányzat is: Felcsútnak másfél milliárd forint jutott „az árvízcsúcs-csökkentő tározó környezetének turisztikai célú fejlesztésére”. De a „szegény” Pest megye oligarcháinak sincs okuk a szomorkodásra, hiszen további 80 milliárd forint ütheti a markukat. Ezt hívják a NER-birodalomban gazdaságvédelemnek.