Baszkföld;krimi;sorozatgyilkosságok;

2020-07-25 09:50:24

Bűn és bosszú Baszkföldön (Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje)

A nyomasztó családi tragédiákat, fura és bonyolult szerelmi kapcsolatokat is színre vivő krimi mellé kap az olvasó egy egészen különleges főszereplőt.

Miután eltávolítottak egy golyót az agyából, Unai López de Ayala kómában fekszik a baszkföldi Vitória nevű város Santiago nevű kórházában. 2016. ­augusztus 27., szombat, a nyomozó hadnagyot ezen a napon lekapcsolják az életben tartó gépekről. A kétszáznegyvenötezer lelkes város egyemberként szorít neki, hogy még előtte felébredjen, mert az nem lehet, hogy a legalább tizenhat brutálisan megölt áldozat gyilkosát tetten érő rendőr, aki közben többek életét megmentette, ilyen véget érjen. Annak végiggondolására, elmesélésére, hogy miként is jutott idáig, a kóma tíz napja éppen elég.

Minden augusztus elején, Szent Jakab ünnepének előestéjén kezdődött, amikor az Öreg Katedrálisban két meztelen testet találnak egymás felé nyújtott kezekkel. A húszéves férfit és nőt elkábították, torkukba méheket eresztettek, szájukat leragasztották, majd miután megfulladtak a csípések okozta daganatoktól, pogány napszimbólumok ízléses körítésével „feltálalták” őket a város életében kiemelkedő eseményen.

Nem, nem, mégsem itt kezdődött a történet, hanem húsz évvel ennek előtte, amikor rövid idő leforgása alatt négy hasonló páros került elő a sorozatgyilkos ádáz szenvedélye folytán, a település legfontosabb, legreprezentánsabb épületeiből: egy csecsemő-, egy öt-, egy tíz- és egy tizenöt éves páros, hasonló elrendezésben. Az akkor 25 éves Alaya kezdő bűnügyi profilozóként nyomára akadt a tettesnek, egy kultúrtörténetben igencsak jártas régésznek, akit aztán Alaya felettese, mit ad isten, a régész ikertestvére, a rendőr főfelügyelő adott át az igazságszolgáltatásnak, s kasztliztatja be a húsz évre. Épp a napokban szabadul. Igen ám, de az újabb gyilkosságok idején még a börtönben csücsül – igaz, elég nyugtalanul, s Hannibal Lecterként osztana tanácsokat Unainak.

A krimi újabb gyilkosságok felderítésével, csavarosan-fordulatosan alakul, míg végül éppen a nárcisztikus, online médiasztár régész nyilatkozik úgy, hogy az egész történetet hollywoodi forgatókönyvvé írja, melynek címéül A fehér város csöndjét adja.

Érdekes prózapoétikai kísérlet lett volna De Uturitól, ha a már teljes kép birtokában íródó forgatókönyv és a részleges, komatikus-retrospektív árnyalatú elbeszélés kombinációjából hozta volna létre A fehér város-trilógia indító kötetét, ám az önéletrajzi ihletettséget nem tagadó, optometrista végzettségű írónő hagyományosabb, a szélesebb olvasóközönség olvasási szokásait jobban respektáló, az írást és a mindenkor elérhető/megszerezhető tudást kevésbé problematizáló regénnyel állt elő. Nála a múltbéli dolgok nem a nyomozás során kerülnek a felszínre az olvasó előtt, hanem egy idő után fejezetenként váltakozva haladnak Ayala hadnagy elbeszélésével, megjelenítve az 1970-es év történéseit, amikor is valójában minden elkezdődött. Így sem izgalommentes a bűnügyi történet, csak írás- és olvasásmódját tekintve kevésbé kihívó és kirívó, nem annyira eredeti.

Mindennek ellenére, vagy ezen túl, a nyomasztó családi tragédiákat, fura és bonyolult szerelmi kapcsolatokat is színre vivő krimi mellé kap az olvasó egy egészen különleges főszereplőt: Baszkföldet. Múltbéli és jelen tájai­val, geológiai kincseivel, falvaival, építészeti jellegzetességeivel, emberi társadalmainak kultúrtörténeti érdekességeivel, tradícióival, szokásaival, babonáival, viszonyaival. S mindez nemcsak annak szemgyönyörködtető – képzeletbeli – (éppen a giccs határán egyensúlyozó) látvány és hasznos ismeret, egzotikum, akit már a spanyol és baszk nevek kiolvasása is próbára tesz, hanem a nyelvben, kultúrában és vidéken jártasabbaknak is. Nem is beszélve arról, hogy a még élő vagy felelevenített népi babonák egyikének kulcsfontosságú dramaturgiai funkciója van a regényben. Uram bocsá’, nélküle nem is tudna folytatódni a sorozat. Így aztán kíváncsian várjuk a – A víz szertartásai és Az idő urai című – folytatásokat. (Ford. Vajdics Anikó. Európa Könyvkiadó, 2020. 636 o.)