Előfizetés

Bűn és bosszú Baszkföldön (Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje)

horner
Publikálás dátuma
2020.07.25. 09:50

A nyomasztó családi tragédiákat, fura és bonyolult szerelmi kapcsolatokat is színre vivő krimi mellé kap az olvasó egy egészen különleges főszereplőt.
Miután eltávolítottak egy golyót az agyából, Unai López de Ayala kómában fekszik a baszkföldi Vitória nevű város Santiago nevű kórházában. 2016. ­augusztus 27., szombat, a nyomozó hadnagyot ezen a napon lekapcsolják az életben tartó gépekről. A kétszáznegyvenötezer lelkes város egyemberként szorít neki, hogy még előtte felébredjen, mert az nem lehet, hogy a legalább tizenhat brutálisan megölt áldozat gyilkosát tetten érő rendőr, aki közben többek életét megmentette, ilyen véget érjen. Annak végiggondolására, elmesélésére, hogy miként is jutott idáig, a kóma tíz napja éppen elég. Minden augusztus elején, Szent Jakab ünnepének előestéjén kezdődött, amikor az Öreg Katedrálisban két meztelen testet találnak egymás felé nyújtott kezekkel. A húszéves férfit és nőt elkábították, torkukba méheket eresztettek, szájukat leragasztották, majd miután megfulladtak a csípések okozta daganatoktól, pogány napszimbólumok ízléses körítésével „feltálalták” őket a város életében kiemelkedő eseményen. Nem, nem, mégsem itt kezdődött a történet, hanem húsz évvel ennek előtte, amikor rövid idő leforgása alatt négy hasonló páros került elő a sorozatgyilkos ádáz szenvedélye folytán, a település legfontosabb, legreprezentánsabb épületeiből: egy csecsemő-, egy öt-, egy tíz- és egy tizenöt éves páros, hasonló elrendezésben. Az akkor 25 éves Alaya kezdő bűnügyi profilozóként nyomára akadt a tettesnek, egy kultúrtörténetben igencsak jártas régésznek, akit aztán Alaya felettese, mit ad isten, a régész ikertestvére, a rendőr főfelügyelő adott át az igazságszolgáltatásnak, s kasztliztatja be a húsz évre. Épp a napokban szabadul. Igen ám, de az újabb gyilkosságok idején még a börtönben csücsül – igaz, elég nyugtalanul, s Hannibal Lecterként osztana tanácsokat Unainak. A krimi újabb gyilkosságok felderítésével, csavarosan-fordulatosan alakul, míg végül éppen a nárcisztikus, online médiasztár régész nyilatkozik úgy, hogy az egész történetet hollywoodi forgatókönyvvé írja, melynek címéül A fehér város csöndjét adja. Érdekes prózapoétikai kísérlet lett volna De Uturitól, ha a már teljes kép birtokában íródó forgatókönyv és a részleges, komatikus-retrospektív árnyalatú elbeszélés kombinációjából hozta volna létre A fehér város-trilógia indító kötetét, ám az önéletrajzi ihletettséget nem tagadó, optometrista végzettségű írónő hagyományosabb, a szélesebb olvasóközönség olvasási szokásait jobban respektáló, az írást és a mindenkor elérhető/megszerezhető tudást kevésbé problematizáló regénnyel állt elő. Nála a múltbéli dolgok nem a nyomozás során kerülnek a felszínre az olvasó előtt, hanem egy idő után fejezetenként váltakozva haladnak Ayala hadnagy elbeszélésével, megjelenítve az 1970-es év történéseit, amikor is valójában minden elkezdődött. Így sem izgalommentes a bűnügyi történet, csak írás- és olvasásmódját tekintve kevésbé kihívó és kirívó, nem annyira eredeti. Mindennek ellenére, vagy ezen túl, a nyomasztó családi tragédiákat, fura és bonyolult szerelmi kapcsolatokat is színre vivő krimi mellé kap az olvasó egy egészen különleges főszereplőt: Baszkföldet. Múltbéli és jelen tájai­val, geológiai kincseivel, falvaival, építészeti jellegzetességeivel, emberi társadalmainak kultúrtörténeti érdekességeivel, tradícióival, szokásaival, babonáival, viszonyaival. S mindez nemcsak annak szemgyönyörködtető – képzeletbeli – (éppen a giccs határán egyensúlyozó) látvány és hasznos ismeret, egzotikum, akit már a spanyol és baszk nevek kiolvasása is próbára tesz, hanem a nyelvben, kultúrában és vidéken jártasabbaknak is. Nem is beszélve arról, hogy a még élő vagy felelevenített népi babonák egyikének kulcsfontosságú dramaturgiai funkciója van a regényben. Uram bocsá’, nélküle nem is tudna folytatódni a sorozat. Így aztán kíváncsian várjuk a – A víz szertartásai és Az idő urai című – folytatásokat. (Ford. Vajdics Anikó. Európa Könyvkiadó, 2020. 636 o.)

Margetin István: Ez hosszú lesz

Margetin István
Publikálás dátuma
2020.07.25. 09:35

Fotó: Adományozó: Urbán Tamás / Fortepan
„Kihúzta magát, bement, sorszámot tépett. Biccentett az őrnek, szervusz, Attilám, csekkem és levelem is van, az melyik szám is? Olyan bonyolultan vannak megfogalmazva.”
Pár méterre volt a postától. Szirénázó rendőrautó hajtott föl a járdára, és állt meg előtte. Nekidőlt a falnak, mellkasához kapott. A kötött mellényen keresztül is érezte a szívverését. Rablás! Mindjárt kivágódnak a kocsi ajtajai, fegyverrel a kezükben előugranak a rendőrök. Egy berúgja az ajtót, három fedezi. Odabent az ügyfelek már a földön fekszenek. A táskájukat szorongatják, többen sírnak a félelemtől. Álarcos banditák ordítoznak, puskával hadonásznak, sürgetik a fiókvezetőt. Ferike remegő kézzel üti be a széf kódját. Holnap hoznák ki a nyugdíjakat, már itt van az egész összeg. Közelebb oldalazott a bejárathoz, közben az autót figyelte. Még egyet lépett. A sziréna elhallgatott, a kék és piros fényjelzés is megszűnt. Óvatosan eltávolodott a faltól, fejét előrenyújtotta, hátha belát az üvegen. Két fiatal rendőr szállt ki az autóból, fegyvertáskájuk a derekukon lógott. Elakadt a lélegzete, arcából kifutott a vér. Elkéstek! Ez már csak a helyszínelés. A rablók elmenekültek, a széf üres, elvitték a kaparós sorsjegyeket, a postatiszta bélyegeket és a gyűjtőknek kibocsátott bélyegblokkokat is. A biztonsági őr holtan fekszik a padlón, mellkasa alatt vértócsa. A dolgozók az értesítettküldemény-átadó pult mögött remegnek, Ferike sápadtan járkál az ügyfelek között, a Magyar Posta Zrt. nevében elnézést kérek a kellemetlenségekért, a rendőrség hamarosan megérkezik. Visszaállítja a sorszámkiadó mellé az őr székét, ami a pánikban fölborult, szegény Attila minden nap azon ült, segítőkészen instruálta az ügyfeleket, mit nyomjanak, fejből tudta az összes ügytípus kódját. A holttesthez nem mer nyúlni, pedig a szabályzat szerint el kell venni tőle a szolgálati fegyvert. Megvárta, míg a rendőrök elmennek előtte. Pár lépéssel lemaradva követte őket. A két rendőr megállt a bejárat előtt. Egyikük kinyitotta az ajtót, ránézett, tessék csak. Elvörösödött. Visszaélés! Szirénáznak, amikor nincs is semmi baj. Pánikot keltenek a lakosság körében, illetéktelenül használják a megkülönböztető jelzést. Otthon megkapták parancsba, hogy reggel fizessék be a gázszámlát, persze elfelejtették, ilyenkor rohangálnak, szolgálati időben, mert csekkszelvény nélkül nem mernek hazaállítani. Illetve dehogy rohangálnak, hát még az ajtóban is udvariaskodnak! Közben meg bárki nyugodtan kirabolhatja a sarki bankot, őket nem érdekli, nekik most privát ügyeket kell intézniük. Kihúzta magát, bement, sorszámot tépett. Biccentett az őrnek, szervusz, Attilám, csekkem és levelem is van, az melyik szám is? Olyan bonyolultan vannak megfogalmazva. Ferike az új lány háta mögött állt, fölnézett a monitorról, rámosolygott a rendőrökre, Ildi, hozzád jöttek, kiáltott az iroda felé. Földerült az arca. Szerelem! Az egyik rendőrfiú, a magasabb, jobb kötésű, a postáskisasszonynak udvarol. Nem bírt estig várni, hogy láthassa. Hetek óta készül rá, hogy elmondja neki, mit érez, csak azt sajnálja, hogy virágot nem hozhatott. Minden kolléga nekik szurkol, mióta a járőrt áthelyezték ebbe a körzetbe. Ildikó meghallotta a szirénázást, most szándékosan húzza az időt, retiküljéből előkeresi a zsebtükröt, megigazítja a haját, egy pillanatra elgondolkodik a rúzson is, de úgy érzi, sok lenne, ne bízza el magát teljesen a fiú. Az édességespolchoz lépett, a díszdobozos bonbonok mögül a fiatal rendőr arcát fürkészte. Ildikó megjelent az iroda ajtajában. Téves, kérdezte a magasabb járőr, téves, bólintott a nő. A rendőrök szó nélkül távoztak. Körbenézett, megszámolta a várakozókat. Négy nő, két férfi és egy pár, összesen hét. Talán a tinilány meg a néni együtt vannak, akkor is hat, ráadásul az egyik férfi külföldinek tűnik. A pultok felé fordult. Három üres, a negyediknél a nyugdíjas Etelka, az utolsónál pedig az új lány, Ferike diktál neki, az egész posta hallja, nem kér számlát, az a másik ügyfélkosár, menj be az efnyolcba. Ellenőrizte a sorszámát, fölnézett a kijelzőre, hát ez hosszú lesz, sóhajtotta.

Nógrádi Gábor: Szilánkok (Nincs új a nap alatt)

Nógrádi Gábor
Publikálás dátuma
2020.07.25. 09:05

Fotó: Stekovics Gáspár
A butaság öl. Néha a butát öli meg. Néha meg azokat, akik butaságban tartották. - A butaság fertőző, de fejleszthető. Úgy értem, mindenkiből lehet még butább.
Hannah Arendt nyomán: Néha az ember azért mondja el éles és őszinte véleményét, hogy megtudja, kik az igazi barátai. * El kellene indítani az NHMH-mozgalmat: NE HALJ MEG HÜLYÉN! * A butaság öl. Néha a butát öli meg. Néha meg azokat, akik butaságban tartották. * Egy vezető tisztségviselőnek három mailt küldtem. Nem válaszolt. Ezt írtam neki: „Tudja, én még akkor is leszek, amikor már nem leszek, de maga már akkor sem lesz, amikor még lesz.” * Magyarországon tehetséges író sok van. Tehetséges olvasóból van kevesebb, mint kellene. * A síromra ezt írjátok: „Pedig még volt egy-két ötletem…” * Bármennyire igyekszem, nem tudom elfelejteni a jövőt. * Nem mindig jó, ha az ember az élete helyett könyvet olvas, de mindig jó, ha élete mellett könyvet olvas. * Nincs kollektív bűnösség, de nincs kollektív felmentés sem. * A harmadik világháborút csak akkor nyerhetjük meg, ha el sem kezdjük. * Gondolkozol azon, honnan a dögvész? Gondolkozz azon is, mennyi az önrész! * Mire mindent megtanulok, ami az élethez kell, már nem tudom hasznosítani ezt a tudást. * Hatalmas szükségünk van a rosszra. Képtelenek vagyunk a jónak örülni, ha előtte nincs rossz. * Mindenkinek joga van a saját kölykét elrontani. Már csak azért is, mert a legtöbb pofont majd ő kapja vissza a gyerekétől, ha megéri. * Az életünk olyan, mint a versírás. Soha nem tudjuk, mi a következő sor, de mindig megérkezik. * Aki mástól elveszi a szabadságot, magától is elveszi, mert folyton rettegnie kell az áldozataitól. * Számíts a legrosszabbra és akkor a kevésbé rossz­nak is örülni fogsz. * A butaság fertőző, de fejleszthető. Úgy értem, mindenkiből lehet még butább.