Szabad szemmel: az Európai Bizottság alelnöke elkezdett intenzíven aggódni az Indexért

Egyelőre nyúlós értelmezési vita zajlik azon, hogy akkor most Orbán Viktor cselezte ki az EU-t, vagy fordítva.

Politico

A Bizottság alelnökét nagyon aggasztják az Indexnél kialakult állapotok, hiszen a főszerkesztő elbocsátása után sorra mondanak fel a munkatársak, mert úgy vélik, hogy a portál immár nem független. Vera Jourová azt mondta, nem szabad, hogy a gazdasági nyomás politikai nyomásgyakorlásba forduljon át. De ezen túlmenően nyugtalanítónak tartja az egész magyar sajtó helyzetét. Merthogy a szabad és tisztességes választások nem lehetségesek a sokszínű média és a szólásszabadság nélkül, ezért adnak okot a magyar viszonyok az aggodalomra, miután igencsak kétséges a politikai függetlenség.

Hozzátette, hogy véleményét már sokszor kifejtette, beleértve az Indexet is. Elmondta, hogy a Bizottság kapcsolatban áll a szerkesztőséggel, ő maga pedig úgy gondolja, hogy roppant megerőltető lehet ilyen bizonytalan körülmények között dolgozni. Jelezte: Brüsszel meg akarja vizsgálni versenyjogi szempontból, hogy a magyar sajtóorgánumok javarészét a kormány közeli KESMÁ-ba tömörítették. Kitért arra is, hogy nem lenne jó, ha Szlovénia követné Magyarországot, mivel az Orbán szövetségese által vezetett ljubljanai kormány a közmédia szabályozásának átalakítására készül.

Közben egy magyar bennfentes úgy nyilatkozott, hogy a legnépszerűbb magyar hírportál dolgozói alighanem belefáradtak, mivel évek óta igyekeznek kivédeni a politikai támadásokat. Utóbbiból a kormány is kivette a részét, ám a Miniszterelnöki Hivatal most azt közölte a Politicoval, hogy nem nyilvánít véleményt a médiapiaccal kapcsolatos ügyekben. Újságírók és szakértők azonban már jó ideje állítják, hogy a hatalom egyre inkább befolyása alá vonja a sajtót. A tudósítás hozzáfűzi: az Indexnél egy nappal azután robbant ki a botrány, hogy Orbán Viktor bejelentette győzelmét, miután az uniós csúcson keményen küzdött a jogállami feltételek felpuhításáért.

Die Presse

A tekintélyelvű magyar és lengyel kormány célba vette a magánsajtót, Brüsszel aggódik, de gyakorlatilag nincs eszköze, hogy meghiúsítsa a támadásokat. Előzőleg az igazságszolgáltatás és a közmédia volt Budapest és Varsó célkeresztjében. Ám a lengyel igazságügyminiszter már Duda újjáválasztása után bejelentette, hogy „vissza akarják lengyelesíteni” a külföldi kézben lévő sajtóorgánumokat. Elsősorban a PiS-t gyakran bíráló TVN24 csatornát, amelyet az amerikai Discoveryhez tartozik.

De Magyarországon is egyre inkább elfogy a levegő a független szerkesztőségek körül. Egy nappal azután, hogy Orbán Viktor közölte: megakadályozta az árukapcsolást a jogállamiság és az uniós pénzek kifizetése között, mennie kellett az Index főszerkesztőjének, miután többször is arra figyelmeztetett, hogy a hatalom politikai eszközökkel próbálja befolyásolni munkájukat. De aggályokra ad okot a KESMA médiaholdig is, amely az unión belül példátlan módon uniformizálja a közbeszédet.

Ám Brüsszel keze meg van kötve, mert ahogy Jourová megvilágította: csak konkrét jogszabályokat tudnak megvizsgálni, mármint hogy azok összhangban állnak-e az uniós joggal. Azaz a lengyel visszaállamosítási elképzelésekbe nem szólhatnak bele megelőzésképpen. Viszont túl késő közbelépni, amikor már kijött a jogszabály. Ugyanakkor egyre nagyobb veszélyt jelentenek a kereskedelmi sajtó önállósága számára az állami hirdetések, valamint hogy a kormányzati szervek lemondják bizonyos lapok megrendelését.

A vírus egyik következménye az lett Magyarországon és Lengyelországban, hogy fokozódott a sajtó ellenőrzése. Az európai piacért felelős biztos éppen ezért kijelentette, hogy a 750 milliárd eurós gazdasági szükségcsomagnak nagy figyelmet kell szentelnie a média támogatásának. Ám mivel ehhez a terveket nemzeti keretekben kell kidolgozni, nem világos, a Bizottság miként tudná megakadályozni, hogy a magyar és a lengyel vezetés menlevélnek tekintse a felhatalmazást, és még inkább az állami médiapparátust erősítse.

Le Monde

Veszélyben az első számú független magyar hírportál, miután betette oda a lábát tulajdonosként egy Orbán-közeli üzletember. Úgy hogy már menesztették is a főszerkesztőt. Mindezt egy olyan országban, ahogy szinte alig működik már önálló szerkesztőség, így az Index valósággal szigetnek számított a minőségi újságírásban. De éppen ezt a szuverenitást éri fenyegetés Dull Szabolcs brutális elbocsátásával a legbefolyásosabb és legolvasottabb site-nál. Ráadásul a forgatókönyv már ismert a korábbi esetekből. Hiszen az Origo annak idején éppen Vaszily Miklós, az Index reklámbevételeit kezelő Indamédia 50 százalékos tulajdonosa alatt lett egyik napról a másik a kormány egyszerű szócsöve. Dull akkoriban éppen az Origonál dolgozott, de jobbnak látta vagy harminc társával együtt távozni.

Földes András, az egyik szerkesztő azt meséli, hogy a Fidesz 2013 óta már többször is megpróbálta rátenni a kezét az Indexre, ám félő, hogy ez most végzetes lesz a portálra nézve, amely ritka kivételként foglalkozik a miniszterelnök környezetében jelentkező korrupcióval, valamint a kórházak állapotával. Mindkettő roppant érzékeny kérdés. Az újságíró emlékeztet arra, hogy a gazdaság, a politika, a sajtó, egytől egyik a kormánypárt irányítása alatt áll. Működnek még a szabadság kicsiny körei, de azok egyre inkább szorulnak vissza.

Die Presse

Az Osztrák Néppárt strasbourgi frakcióvezetője szerint lényeges javításokra szorul a Brüsszelben elfogadott megállapodás, mert az nem tartalmaz kellő kikötéseket a jogállam védelmében, illetve a támogatások odaítélése kapcsán. Karas azt mondja, megint csak az történt, ami szokott: azokat ünneplik, akik kevesebb demokráciát és a jövőt célzó beruházást akarnak, ám ez így nem mehet tovább. Az Európai Parlamentnek a sarkára kell állni, mert az EU nem a nemzeti hiúságok vására. Úgy hogy az EP nem elégedhet meg egy szándéknyilatkozattal. Kötelező normákra van szükség, amelyek alapján pontosan megítélhető a jogállam helyzete az egyes tagországokban. Vagyis nem lehet ennyiben hagyni a demokratikus hiányosságokat.

És hiába fenyegetőzött Magyarország vétóval, itt olyan dolgokról van szó, amelyek elvileg teljesen maguktól értetődőek folytatta az osztrák konzervatív politikus. Az unió jogközösség és nem pénzkiadó automata. Az elvek tiszteletben tartása – kötelező minimum. Ám nincsenek megfelelő biztosítékok, mert a tagok bíztak egymásban. Ezzel azonban most egynémely kormány visszaél. Csakhogy az egységet nem lehet azon az áron megteremteni, hogy a közösség engedékeny a jogállam ügyében.

Financial Times

A strasbourgi liberális frakció vezetője kijelentette, hogy a gazdasági újjáépítési tervbe szigorú biztosítékokat kell beépíteni a jogállam érdekében, nem elegendőek a közhelyek. Ciolos rámutatott, hogy új szabályozók kellenek, és itt nem Magyarországot, Lengyelországot, vagy bárki mást kívánnak kipécézni. Egyszerűen csak azt akarják, hogy a jövőben ne finanszírozzanak uniós forrásokból olyan kormányokat, amelyek naponta fordítanak hátat a közös értékeknek.

Az Európai Parlament nagy pártcsaládjai úgy vélik, hogy amit ez ügyben a tagállamok vezetői tető alá hoztak Brüsszelben, az túl gyenge és vértelen. A feltételeket meg kell szigorítani. Ha nem akkor, az EP nem járul hozzá a megállapodásokhoz. Pláne, hogy nem világos, mit kell a tagországoknak tenniük, ha kiderül, hogy egy állam megsértette az alapértékeket, és ezért a Bizottság a kifizetések leállítását kezdeményezi. Az egyeztetések a következő hetekben indulnak Strasbourg bevonásával.

Süddeutsche Zeitung

Lehet, hogy Orbán Viktor túl korán örült Brüsszelben, mert igazából eltaktikázta a dolgot. Bírálók ugyan azt hozzák fel, hogy az állam- és kormányfők túl lazára hagyták a kapcsolatot a jogállam és az uniós pénzek kifizetése között, ám a Tanács és a Bizottság elnöke is azt hangsúlyozza, hogy az összes résztvevő elfogadta a mechanizmust, miszerint forrásvesztéssel jár, ha valamely ország tesz a demokratikus normákra. Ám sok EP-képviselő, illetve szakértő mégis úgy véli, hogy felvizezték a feltételrendszert. Meg hogy az EU túl hamar meghajolt Budapest és Varsó követelései előtt. De ha jobban szemügyre vesszük, akkor bőven belefér, hogy a magyar politikus elpókerezte a dolgot.

Michel környezetében azt emelik ki, hogy Orbán nem tarthatja meg a vétójogát, mert a részleteket nem a legfelső szinten, hanem a szakminiszterek tanácsában dolgozzák ki, ott pedig a többségi döntés elve érvényes. Tehát nyugodtan lehet szavazni a magyar és a lengyel képviselőt. Az uniós nagykövetek már meg is állapodtak abban, hogy a Bizottság két évvel ezelőtti javaslatát tekintik tárgyalási alapnak, márpedig az azt tartalmazza, hogy a szankciókat csak kétharmaddal lehet megakadályozni, ha az EU végrehajtó testülete szükségesnek ítéli azokat. A kérdés, hogy megvan-e hozzá a politikai akarat.

Amikor Orbán különleges felhatalmazást szerzett a vírusválság kezelésére, 13 tagállam kinyilvánította aggodalmát. Ha még két ország csatlakozik hozzájuk, akkor már össze is jött a szükséges többség.

Die Welt

Orbán és Morawiecki Brüsszelben megint csak átverte az EU-t. Főleg a lengyel vezetés ért mesterien ahhoz, hogy kicselezze a Bizottságot. Az uniós bírálatok hatására mindig tesz némi engedményt, de csak azért, hogy másutt tovább nyomja az ún. igazságszolgáltatási reformot. És a mostani csúcson sem sikerült fokozni a nyomást Varsóra, így az tovább dolgozhat a nyílt társadalom ellenpólusának számító illiberális rezsim kiépítésén. A magyar és a lengyel vezetés elutasítja, hogy összekapcsolják a jogállami normák betartását, illetve a közösségi támogatások folyósítását. Hogy a két miniszterelnök mennyire örült a maratoni csúcsértekezlet után, az mindennél jobban árulkodik a demokrácia hiányáról.

A bírálók azt mondják, hogy amit az állam- és kormányfők jóváhagytak, az egy teljesen kiherélt rendszer, ezért a két ország változatlanul bedarálhatja a bíróságokat és sajtószabadságot. Az EU számára lesújtó bizonyítvány, hogy nem képes, vagy nem akarja minden tagállam esetében érvényesíteni a szabályokat. Persze nehéz a tagokat szankcionálni, de lehetne jelzést küldeni, valamint nyomást gyakorolni. Pl. a befektetések visszafogásával. Hiszen a lengyel bíróságok helyzete összeurópai probléma. Azon kívül Lengyelország turbónacionalista alternatívaként jelentkezik, miközben gazdaságilag elképesztően sikeres.

A lengyel modell mindinkább a regresszív erők példaképe lesz Európában. Ezt azért meg kellene fontolniuk a földrész politikusainak, ha megint nem állnak ki a jogállam mellett.

Neue Zürcher Zeitung

Még nincs vége a jogállami vitának az unióban, de korántsem biztos, hogy pénzre cserélnek jogállami értékeket. A Brüsszelben elfogadott záróközlemény ugyan annyira általánosra sikeredett, hogy annak segítségével az összes érintett fél megőrizheti az arcát, ám legfeljebb csak részben igazolja a keleti győzelmi hangulatot. Magyarország és Lengyelország – a csehek és szlovénok asszisztálásával – csak annyit tudott elérni, hogy a szöveget jócskán felpuhították.

Az EU a pénzzel kísérelte meg sarokba szorítani az új tagokat, ám a fertőzés beleszólt a dolgokba, mert a délieknek sokkal nagyobb szükségük lett a segítségre, mint a keletieknek, így utóbbiakat nem lehetett hatékonyan megzsarolni – meséli egy uniós diplomata. Azon kívül Merkelnek sokkal fontosabb volt a segélyprogram, mint a jogállami klauzula. Vagyis a reálpolitikát nézve Budapest és Varsó e pillanatban nem sokat veszített, hát még, ha hozzávesszük, hogy gyakorlatilag érintetlenül marad a felzárkózási és agráralap. Ám azt szakértők már vitatják, hogy sokkal több pénzt harcoltak volna ki maguknak.

Persze Orbán és Morawiecki kénytelen dicsérni a maga lovát, mert azért bármennyire is vérszegény lett a jogállami mechanizmus megfogalmazása, a belpolitikában így is nehéz azt eladni. Lásd a magyar Országgyűlés határozatát. A következő hónapokban sok függ attól, hogy mit akar Németország a magyar, illetve lengyel kérdésben. Meglátjuk, hogy jönnek-e tettek, vagy szépen elhal a vita, nehogy veszélyeztesse a csúcson elért egyetértést.