Előfizetés

Lázár János megindul a teniszszövetség élére, és már azt is tudni, ki lehet a szakmai alelnöke

Bernau Péter
Publikálás dátuma
2020.07.24. 12:30

Fotó: Népszava
Ahogy azt a Népszava elsőként megírta, a fideszes politikus veheti át a hányatott sorsú sportszövetséget, és megválasztása esetén Markovits Lászlóval dolgozik együtt.
Nagynak tűnt a csend a Magyar Tenisz Szövetség (MTSZ) körül, a háttérben azonban folyamatosan zajlottak az egyeztetések a felek között, és úgy tűnik, lassan körvonalazódik a sportág jövőképe. Lázár János fideszes politikus, a nemdohányzók érdekeit képviselő miniszteri biztos pénteken bejelentette kandidálását az MTSZ élére (amiről először a Népszava írt), a politikus elnökké választása esetén pedig Markovits Lászlót, korábbi Davis Kupa-játékost, a Vasas elnökét kéri fel szakmai alelnöknek, aki az elmúlt két évben a Tiszta Tenisz nevű csoporttal az átlátható viszonyokért harcolt a sportágban. Az angyalföldi klub irányítója megerősítette értesülésünket. „Lázár János az elmúlt két hónapban rengeteget egyeztetett a teniszélet szereplőivel, alkalmunk nyílt vázolni neki, hogy milyen fontos garanciák mellett tudnánk őt támogatni, ő pedig mindenben maximálisan partner volt – mondta a korábbi válogatott teniszező lapunknak. - Fontos volt számunkra többek között, hogy a jövőbeni elnökségnek csak olyan tagjai lehessenek, akik nem érdekeltek anyagilag a magyar teniszben. Szerettük volna azt is, ha az alapszabály módosításával végre átlátható és arányos tagszervezeti képviselet alakul ki a közgyűlésben. Emellett pedig a meglévő források transzparens elosztását is elengedhetetlennek gondoljuk, ahogy azt is, hogy a kirakat mellett a vidéki tenisz és az utánpótlásnevelés is meg legyen becsülve. Lázár úr szakmai alelnöknek kért fel, függetlenül attól, hogy nekem nem voltak ilyen jellegű ambícióim. Kértem gondolkodási időt, majd végül igent mondtam, elsősorban azért, mert egyeztek a megújulási irányokkal kapcsolatos elképzeléseink, és olyan személyi struktúrát tudtunk közösen elfogadni és javasolni a tisztújításra a tagságnak, ami számomra további garancia arra, hogy a kitűzött céljainkat elérjük a következő egy évben.”
Markovits László
Fotó: Bruzák Noémi / MTI
Az MTSZ alapszabálya szerint az elnök és az elnökség mandátuma négy évre szól. „Mi azt gondoljuk tisztességesnek, ha egy évre kérünk bizalmat, ennyi idő alatt ki kell derülnie, hogy járható-e az általunk elképzelt út – jelentette ki Markovits László. - Egy nagyon egyértelmű, számon kérhető programban gondolkodunk, melynek fő sarokpontjai az átlátható működés, a profi sportolókkal való partnerség, a nemzetközi versenyrendezés világos feltételei, valamint a klubok, a nevelőműhelyek és a vidéki tenisz felkarolása. Hangsúlyoznám, hogy egyelőre egy évre tervezünk, talán ebből is látszik, hogy senki sem akar hosszú évekre beülni a biztos pozíciókba, érdemi eredmények felmutatása nélkül. Tizenkét hónapnak elegendőnek kell lenni arra, hogy lássa a tenisztársadalom, megfelelő-e a szándék és az irány. Ha így lesz, akkor van értelme gondolkozni a folytatáson.” Az MTSZ körül az elmúlt két évben forrósodott fel a levegő, NAV-vizsgálat indult a Szűcs Lajos fideszes politikus által irányított szövetség ellen, amely olyan esemény rendezését is elvállalta – füvespályás nemzetközi torna Budapesten –, amelynek nem volt realitása, a kormány sem támogatta a lebonyolítását. Az utolsó csepp a pohárban Szűcs áprilisi levele volt az Emmi-nek, amelyben 3,5 milliárd forintot kért az MTSZ konszolidációjára, mert már a munkatársak fizetéseinek a folyósítására sem állt rendelkezésre forrás. Amikor ez kiderült, öt elnökségi tag lemondott és ekkor a kormány is elengedte a politikus kezét. A jövő szempontjából kulcskérdés, hogy lesz-e felelősségre vonás a múltban elkövetett hibákért (bűnökért)? „Lázár Jánossal ennek kapcsán abban maradtunk, hogy a múlt lezárása elsősorban a hatóságok feladata lesz, az ehhez kapcsolódó pénzügyi konszolidációért pedig ő lesz a felelős – hangsúlyozta a Vasas elnöke, aki ezt a pozícióját megtartja, az MTSZ szakmai alelnöki feladatait társadalmi munkában látja el. - Nekem mint szakmai alelnöknek és az új elnökségi tagoknak kizárólag a jövőre kell koncentrálnunk.” Az MTSZ tisztújító közgyűlése előtt egyedül Bardóczky Kornél, korábbi Davis Kupa-játékos jelentette be hivatalosan kandidálását az elnöki tisztségre. Bardóczky szakmai jelöltként jelentkezett, támogatta őt az MTSZ jelenlegi vezetésének ellenzéke, a Tiszta Tenisz, a Teniszezők a Teniszért és a Vidéki Tenisz mozgalmak is. „Az eredetileg június 12-re kiírt tisztújítás előtt sem a gazdasági, sem a politikai életből nem érkezett elnökjelölt, ezért a változást szorgalmazó szakma nem várhatott tovább, és minden szempontot mérlegelve Bardóczky Kornélra esett a választásunk – emlékeztetett Markovits László. - Azt viszont Kornél már akkor is elmondta, hogy ha érkezik olyan személy, aki még hatékonyabban tudja a magyar tenisz gazdasági és egyéb érdekeit képviselni, akkor nyitott a partnerségre. Lázár János lett végül ez a személy, aki az elmúlt két hónapban rengeteget egyeztetett a teniszélet szereplőivel, köztük a fent említett mozgalmak képviselőivel is.”

Harmadosztályú lett a korábbi bajnok

Bernau Péter
Publikálás dátuma
2020.07.24. 10:00

Fotó: PATRICK HERTZOG / AFP
Kiesett a második vonalból a Deportivo La Coruna labdarúgócsapata, a húsz évvel ezelőtti spanyol élvonalbeli bajnoki aranyérmes. A klub bírósághoz fordult.
A pályán elért eredmények alapján kiesett a spanyol labdarúgó-bajnokság másodosztályából a 2000-ben még az élvonalban bajnoki aranyérmet ünneplő, a Bajnokok Ligájában szereplő Deportivo La Coruna. A sokkal szebb múltat látott klub nem nyugszik bele a búcsúba és a bíróságon próbálja kiperelni a bennmaradást. Az ok: a Deportivo nem tudta lejátszani a Fuenlabrada csapata elleni bajnokiját, mert az ellenfélnél több futballistának pozitív lett a koronavírus-tesztje, így nem nem sikerült betartani a versenykiírásnak azt a pontját, hogy az utolsó két fordulóban minden mérkőzést azonos időpontban kell megrendezni. Erre hivatkozva a klub azt akarja elérni, hogy ne legyen kieső a szezon végén és a következő idényben a másodosztályú bajnokságot 22 helyett 24 csapattal rendezzék meg. Egészen más csatákat vívott az 1990-es évektől a Depor, amelynek sikertörténete 1992-ben egy különleges átigazolással kezdődött. Augusto César Lendoiro klubelnök Rio de Janeiróba utazott, hogy a csapathoz csábítsa Bebetót, apró probléma volt, hogy a csatár már szóban megegyezett a Borussia Dortmunddal. Lendoirót ez nem rettentette el, azt mondta a játékosnak, hogy Dortmundban télen nagyon hideg van, dél-amerikai emberek számára elviselhetetlen a hőmérséklet. Ez az érv hatott, Bebeto felesége kijelentette, nincs az a pénz, amennyiért ő Németországba költözne. Arról hallgatott Lendoiro, hogy A Coruna Spanyolország legszelesebb, leghűvösebb és legesősebb városa. A brazil válogatottal két évvel később világbajnoki címet nyerő klasszis első spanyolországi idényében gólkirály lett. Egy évvel később két perc választotta el az aranyéremtől a csapatot: az utolsó fordulóban a hajrában tizenegyest kapott az együttes, amit Miroslav Dukic kihagyott, ezzel egy időben a Barcelona nyert, a két csapat azonos pontszámmal zárt, ám a katalánoknak jobb volt a gólkülönbségük és ez döntött. A következő években a csapat rendszeresen a bajnokság élmezőnyében végzett, többek között azért, mert bátran igazolt brazil labdarúgókat, ami akkoriban még nem volt divat Európában. Bebetón kívül a Deportivo La Coruna volt az első európai klubja egy másik világklasszisnak, Rivaldónak is. „Gyorsabbak és bátrabbak voltunk a riválisoknál, tehetséges, de még nem sztárfutballistákat próbáltunk megszerezni, akiknek a rendszeres európai kupaszerepléseinknek köszönhetően kimagaslóan magas fizetéseket tudtunk adni – emlékezett erre az időszakra Ricardo Moar, aki a sikerkorszakban sportigazgató volt a klubnál. - Az átigazolási szezont ezekben az években szinte végig Brazíliában töltöttem, ekkor a legtöbb európai klub még tartott egy kicsit a dél-amerikaiak szerződtetésétől, az eltérő mentalitás miatt, ezért nem volt nehéz dolgunk megállapodni a játékosokkal, akik nagyon szerettek volna Európába jönni.” A 2000-es bajnoki címet – ami a klub történetének egyetlen élvonalbeli aranyérme -azonban nem a braziloknak, hanem Roy Makaaynak köszönhette a Depor: az akkor 24 éves holland játékost a szezon előtt sikerült megszerezni a Tenerifétől, a támadó kis túlzással minden tétmeccsen betalált, amelyen pályára lépett. Három évig volt az együttes játékosa, 2003-ban tavasszal a Deportivo La Coruna a Bajnokok Ligájában Makaay vezérletével búcsúztatta a Bayern Münchent, a holland pár hónappal később már a bajorok futballistája volt. „Nem volt ezzel semmi gond, ezeket a játékosokat kedvező áron szereztük meg és többszörös haszonnal adtuk el, közben pedig a teljesítményüknek köszönhetően az európai porondon szerepeltünk, ami biztosította számunkra a további működéshez szükséges bevételeket” – emelte ki Moar. A gondok a 2005/2006-os szezonban kezdődtek, amikor a távozó meghatározó embereket nem sikerült ugyanolyan erősségű játékosokkal pótolni. A csapat a nyolcadik helyen zárt a bajnokságban, ami nem volt elég a nemzetközi szerepléshez, emiatt kevesebb pénz állt rendelkezésre a játékosok fizetésére, így a keret is tovább gyengült. Egy évvel később az utolsó fordulóban sikerült kiharcolni a bennmaradást az élvonalban. A keret folyamatosan gyengült és 2011-ben a Deportivo kiesett a második vonalba, ahonnan azóta sem sikerült visszakapaszkodnia, jelenleg pedig azért harcol a bíróságon, hogy ne zuhanjon még lejjebb.  

Volt rosszabb is

Nem a mostani az 1906-ban alapított egyesület történetének legsikertelenebb szezonja. Az 1970-es években is komoly anyagi gondokkal küzdött a klub, amely az 1973/74-es szezonban a negyedosztályba is kiesett, igaz, innen azonnal a következő idényben sikerült visszajutnia a harmadik vonalba. A legmagasabb osztályba legutóbb 1991-ben jutott fel és 2011-ig szerepelt itt.

Fél évszázad focidráma

Bártfai Gergely
Publikálás dátuma
2020.07.23. 11:30
Az olasz Baggio az égbe lövi a büntetőt a '94- es vb-döntőben a brazilok ellen
Fotó: CHRIS WILKINS / AFP
Ötven éve döntenek tizenegyespárbajok a továbbjutásról a labdarúgó-mérkőzéseken, melyeken nem bírnak egymással a csapatok.
Korszakos módosításról határozott a labdarúgás nemzetközi szabályalkotó testülete, az IFAB 1970 nyarán. Akkor, éppen ötven évvel ezelőtt vezették be, hogy a hosszabbításban is döntetlenül végződő mérkőzéseket tizenegyesekkel döntsék el. Visszapillantva nem túlzás állítani, forradalminak bizonyult a változtatás. Fél évszázad felejthetetlen pillanatai tanúskodnak erről, nélkülük a foci ma nem volna az, ami. Pedig nem elsősorban az volt a szándékuk a szabálykönyv urainak, hogy érdekfeszítőbbé tegyék a végjátékot. Praktikus okok kényszerítették őket. A futball, a televíziós közvetítések általánossá válásával, kezdett modern üzleti vállalkozássá alakulni. A döntetlen meccsek újrajátszása, ahogyan a régi úri Angliában csinálták, már nem működött a szoros versenynaptár mellett. A másik lehetőség, a pénzfeldobás ellenben inkább szerencsejátékhoz, mint komoly sporthoz méltó, főleg ha nagy összegekről van szó. A büntetők észszerű kompromisszumnak tűntek. Új, klasszikus műfaj született: a tizenegyespárbaj. Az 1976-os Európa-bajnokság volt az első világverseny, ahol így dőlt el a finálé. Nem is akárhogy. Antonín Panenka találata aranyat ért Csehszlovákiának. Ráadásul a cseh középpályás olyan pimasz mozdulattal pörgetett alá a labdának, hogy azzal megörökítette a nevét: a trükköt azóta is „panyenkázásnak” hívjuk. Tragikus hősöket is láttunk. Jó csatár volt a szegény olasz Roberto Baggio, mégis minden focirajongónak az a pillanat jut eszébe róla, ahogy az égbe lövi a labdát a 94-es világbajnoki döntőben a brazilok ellen. (Akkor kivételesen magyar szereplő is volt a pályán, a remekül bíráskodó Puhl Sándor személyében.) Gyakran a kapusok viszik el a show-t. Aki jókor véd, egy csapásra klublegendává vagy nemzeti hőssé emelkedhet. Helmuth Ducadam (Steaua Bukarest, 1986), Oliver Kahn (Bayern München, 2001), Jerzy Dudek (Liverpool, 2005). Vagy éppen Disztl Péter (Videoton, 1985). A sor tetszés szerint folytatható. Újabban laptopon mutatják meg a kapusnak az erre az esetre előkészített videót, melyik ellenféltől mire számíthat. Az edzők ezért néha olyan játékosokat jelölnek, akik ritkán rúgnak élesben, ami persze szintén kockázatos. Taktikai húzássá vált, hogy a hosszabbítás utolsó pillanataiban direkt a tizenegyesekre cserélnek (Tim Krul, Hollandia, 2014). A párbaj feszültsége néha még azt is beszippantja, akit nem érdekel a foci. Hogy személyes példát meséljek, magával ragadta Berlinben élő pszichoterapeuta nagynénémet is a 2006-os vb idején. A németek, a tizenegyesek koronázatlan királyai, túljártak az ellenfél eszén. Látványosan cédulát nyomtak Jens Lehmann kapus kezébe, mintha előre tudnák, melyik argentin hova rúgja a tizenegyest. Bejött, a dél-amerikaiak elbizonytalanodtak, hibáztak. Eszter tánti pedig behatóan elemezte a történteket szakmai (azaz pszichológiai) szempontból. Ezzel megelőzte korát: az angol válogatott csak a legutóbbi, 2018-as vb-n fordult segítségért szakemberhez, hogy leküzdje hagyományos tizenegyespárbaj-fóbiáját. Egyetemi kutatók fantáziáját is megmozgatta ennek a műfajnak a tudománya. Felvételek ezreit elemezve vizsgálták, létezik-e tökéletes, védhetetlen lövés, illetve honnan tudják a híres „tizenegyesölők”, merre mozduljanak a gólvonalon.  A statisztikusok szerint a profi futball leghosszabb párharcát Afrikában, egy namíbiai kupamérkőzésén vívták, 2005. január 23-án: 17-16-ra győzött a KK Palace csapata, ehhez a játékosoknak 48, azaz negyvennyolc tizenegyest kellett elvégezniük. Mennyi ideig tartott, nem tudom megmondani; nem csodálkoznék, ha a vége felé unták volna már. Ám ilyen csúfság nem sűrűn esik meg. A „szétlövés” fél évszázad alatt létfontosságú látványelem lett, csúcspont: igazából már el sem tudjuk képzelni, milyen volna nélküle egy nagy nemzetközi torna vagy kupasorozat. Tizenegyespárbajban színház igazán a foci, van minden: spagellitábbal zavaró kapus, összekapaszkodó csapattársak, babonásan hátat fordító edzők és szurkolók, könnyek, gyepre boruló vesztesek, extázisban ünneplő győztesek. Ahogy anno a felejthetetlen Knézy Jenő mondta: micsoda dráma!