Fehér cigányok

Béke tér, - a villamoson szegény szag (tán gyerekkoromban éreztem ilyet utoljára), rémes ruhák. Körülnéztem: egykor Angyalok földje volt (Kassák) - ma új épületek tövében szegényházak. Arcok - reménytelenség. De ami nekem szemet szúr, az a furcsaság: a villamoson alig van roma, sőt többségben fehérek - fehér cigányok. (A címet loptam: a "Fehér néger" – Norman Mailer híres, 1957-es dolgozata felett állt). Félretaposott cipő (a 60-as évekből), illatok. Koszos kapualjak. Népszámláló-biztos meséli, egy lakásban harmincan bejelentve.

Miért nem bántja senki (na jó, csak egy-két ember) szemét a fehér nyomor? A publicisztikában, jószerével a tanulmányok többségében is a mélyszegénység és nyomor majdnem kizárólag roma jelenség. Pedig – ahogy én látom - a fehérek legalább annyian élnek mélyszegénységben, csak ez nem látszik, nem írnak róluk (annyit), nem bántja senki szemét. Szociológiai félreértés vagy elfogultság? Nem tudom, de bosszant. Szociológus haver mondja, hogy szerinte a mélyben élőknek több mint 50 százaléka „fehér-cigány”.

Ugyanakkor fogalmam sincs, hogyan lehetne oldani ezt a gettót, úgy értem a mélyszegénységben élőkét. (Túl azon, hogy munkahely kéne, meg iskola, szociális munkás, orvos meg hasonlók.) Szóval nem tudom, mivel lehetne segíteni, hogy innen kikerüljenek. A hajléktalan-törvénykezés biztos nem segít, s valahogy a társadalom is egyre inkább szegényellenes: talán önvédelemből, „jaj csak nehogy én is...”- alapon. Inkább félrenézünk, nem beszélünk róluk. Akár hogy is: rémes vakság, mert előbb lesznek benyomva a nyomor mélyebb bugyraiba, mint hónuk alá nyúlva.

A Máltai Szeretetszolgálat főnökét hallgattam, okos miniprogramokat találnak ki foglalkoztatásra, aprópénz gyártásra: legalább valami. De a többi, a nem-cigány nyomorult hol van a nyilvánosság terében?

Idegesít, mikor a harmincadik beszámolót, riportot, glosszát, tanulmányt olvasom a mélyszegénységben élő romákról, ahol nincs se villany, se víz, pénz egyáltalán, csak sok gyerek és éhezés. Mostanában a távoktatásban kiderült, hogy nemcsak számítógép nincs arrafelé, de ha kapnak, akkor se tudják használni, mert nincs villany, gyertyafény nem elég a laptophoz. Ha van villany, honnan vesznek internetet (Skype-hoz). És persze nincs wifi, no meg papír, pláne hozzáértés, néhány kivételtől eltekintve, segítő okítás.

Szóval a fehér cigány jelenség vakfoltja idegesít, mert közben drága közíró barátaim hallgatnak a fehér cigányokról, azaz azokról a fehér bőrű társainkról, akik ugyanilyen nyomorban tengődnek, villany-víz nélkül, éhezve. Csak nem cigányok, és ezért nem fordul feléjük figyelem. Mert ezek a fehér cigányok szégyellik a nyomorukat, nem szeretnek panaszkodni, felszólalni, oda ritkán megy szociográfus vagy riporter. Ha megy, ezek elzárkóznak és nyomorognak. Így aztán az ő világuk kívül esik a látókörön. Csak vannak. Vidéken is, csak az még a pestinél is kevésbé látszik.