A kormány nem hisz a méheknek

Publikálás dátuma
2020.07.25. 09:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Az elmúlt félszáz év legrosszabb méztermése és a mézelő rovarok tömeges pusztulása sem elég, hogy a kormány tegyen valamit a gyilkos vegyszerek ellen.
Bár az agrártárca, illetve annak vezetője szóban a méhek illetve a méhészek mellett áll, a valóságban mindent megtesz azért, hogy az agrokémiai ipar multinacionális cégei (elsősorban a német Bayer) által gyártott, bizonyítottan méhgyilkos vegyszerek minél tovább forgalomban maradhassanak. Nagy István agrárminiszter, aki a méhészkedésről írta a doktoriját - „A méhészeti termelés technológiai, gazdasági, társadalmi összefüggései” címmel –, és a méhek melletti elkötelezettségét azzal is igyekezett demonstrálni, hogy lakott méhkaptárt telepített a minisztérium Kossuth téri épületének erkélyére, most éppen a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat!” című európai polgári kezdeményezés aláírása elől igyekszik elhajolni, pedig a petíció kellő számú aláírás összegyűjtése esetén lépéskényszerbe hozná az uniós döntéshozókat a legkártékonyabb rovarölő szerek betiltása érdekében. Közben a tömeges méhpusztulás Magyarországot is elérte: 2018-ban a hazai állomány fele elpusztult, és a jelenségnek az idei, kirívóan gyenge mézterméshez is köze van.  Az észak-amerikai és európai méhpusztulást 2008 óta kutatják intenzíven. Eleinte többféle ezoterikus magyarázat fölvetődött – ismeretlen méhparazitáktól titokzatos mikroorganizmusokon át a klímaváltozásig, de arra, hogy miért hullanak el sokszor kaptárszámra a földeken látogatást tett rovarok, egyik sem kínált hihető megfejtést. A vizsgálatok nyomán ugyanakkor olyannyira egyértelművé vált a rovarölő („növényvédő”) szerek felelőssége, hogy közülük a legkártékonyabbakat 2018-ban az EU – négy tagállam, köztük éppen Magyarország ellenszavazatával – betiltotta. A tilalomnak volt már egy megelőző állomása 2013-ban, amikor három elterjedt neonikotinoid, a Bayer-gyártású imidakloprid és klotianidin, valamint a Syngenta által kifejlesztett tiametoxám hatóanyagokat száműzték a repce, kukorica és napraforgó ültetvényekről. Két éve ezt a korlátozást terjesztették ki az összes szabadföldi felhasználásra, vagyis jelenleg kizárólag üvegházakban szabad az említett szereket használni.  A magyar kormány kezdettől a tilalom ellen volt. Eleinte azzal érveltünk, hogy nincs bizonyíték a neonikotinoid idegmérgek használata és a méhek tömeges pusztulása között. Valójában azonban már a 2013-as uniós korlátozás is a világos tudományos bizonyítékokon alapult, 2018-ban pedig azért szélesítették ki a tilalmi kört, mert akkor publikálta az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt az összegző tanulmányt, amely az addigi kutatási eredményeket összefoglalva megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy az agrokemikáliákkal gyakorlatilag megmérgezzük a beporzásban (az élelmiszernövények 70 százalékának megtermékenyítésében) pótolhatatlan szerepű méheket.  A rovarölő szerek használata annyira elterjedt, hogy a méhek egy szezonon belül akár féltucatnyi hullámban is találkoznak a kijuttatott mérgekkel – valójában az a csoda, hogy egy részük túléli az ismételt mérgezést. Mindezek, illetve a Nagy Istvánnal is jó kapcsolatot ápoló Országos Magyar Méhészeti Egyesület ismételt jelzései ellenére az Orbán-kabinet nem csak nemleges szavazatot adott le, de mentességet is kért és kapott a tilalom alól, annak ellenére, hogy a korlátozást időben bevezető országok tapasztalata alapján immár a másik érv sem tartható; nevezetesen az, hogy a neonikotinoidokat nem lehet helyettesíteni, és a használatuk nélkül a haszonnövényeket felfalják a kártevő rovarok. Mint Európa-szerte bebizonyosodott, léteznek hatékony alternatívák illetve kevésbé vegyszerigényes termesztési technológiák, azok azonban éppen azon óriásvállalatok profitját csökkentenék, amelyek a neonikotinoid-üzletben érdekeltek. Közülük is a legnagyobb a német Bayer, amelynek (illetve amelyen keresztül a német kormánynak) az Orbán kabinet az autóügyáraknak szántakhoz hasonló, látványos gesztusokkal igyekszik kedveskedni. Ez nem csak a méhgyilkos vegyszerek betiltásának opponálásában nyilvánul(t) meg, hanem az amerikai Monsanto felvásárlásával a Bayerhez került glifozát gyomortó használatával kapcsolatos magyar kormányálláspontban is. A glifozátot, amelyről időközben szintén kiderült, hogy árt a méheknek, a génkezelt haszonnövényekhez (GMO) fejlesztették ki: a szabadföldi termesztésben lévő GMO-k legnagyobb csoportja gyomirtó-rezisztens, azaz, ha lepermetezik glifozáttal, minden más elpusztul körülötte, a génkezelt növény viszont túléli. A Bayer épp most kényszerül minden idők egyik legnagyobb kártérítését kifizetni a glifozát rákkeltő hatása miatt, Magyarország viszont ezúttal is a betiltást ellenző országok között áll.  

Oda a méz

Az elmúlt ötven év legrosszabb méztermése várható idén, az átlag termés harmada vagy negyede lett csak az idei - közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke a közmédia hírműsorában. Bross Péter szerint januárra nem lesz a magyar szabadpiacon eladó méz, és a rossz termés az árakban is látszik: a hárs- és az akácméz ára például az elmúlt hónapban 50 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest. A fagy és az aszály mellett a mézhiánynak van egy harmadik, a vegyszerezéssel összefüggő oka is, amit az állami hírügynökség személyesen úgy fogalmazott meg: „idén is több száz méhész jelezte, hogy a napraforgó kinyílásával jelentős méhpusztulás tapasztalható a méhcsaládjaikban”.

Védőhálót kapott a forint

Publikálás dátuma
2020.07.25. 07:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A jegybank egyik napról a másikra devizacsere megállapodásokkal tíz milliárd euróval növelte elérhető tartalékait.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a héten újabb négy milliárd euróra kötött az Európai Központi Bankkal (EKB) eurólikviditási megállapodást a koronavírus járvány miatt esetleg kialakuló pénzügyi zavarok kivédésesére. E célra a mostani szerződéssel együtt már összesen 10 milliárd eurónyi kvázi hitelkeret áll az MNB rendelkezésére. A jegybank tájékoztatása szerint a jelenlegi nemzetközi deviza- és aranytartalékok 30,2 milliárd euróra rúgnak, ami megfelel az összes nemzetközi követelménynek, ám a megállapodással szükség esetén mégis további tízmilliárd eurónyi devizaforráshoz juthat, ha egy újabb pénzügyi összeomlás érné el a világot, illetve a magyar gazdaságot. Ennek jelei ma nem láthatók, ám a nemzetközi jegybankok az elmúlt hónapokban a legrosszabb forgatókönyvekre készülve sorra kötötték a hasonló megállapodásokat. Az MNB részletezése szerint az Európai Központi Bank négy milliárd eurót, a Kínai Népköztársaság jegybankjával még 2013-ban nyélbe ütött megállapodás további 2,5 milliárd eurónyi többletforrást, a jegybankok jegybankjával, a Nemzetközi Fizetési Bankkal (BIS) kötött szerződés alapján pedig két milliárd eurót tesz elérhetővé. A maradék pénz - 1-2 milliárd dollár - az amerikai jegybankból, a Federal Reserve-től  jöhet. Ezek a megállapodások többletbiztonságot nyújtanak a magyar jegybank és a teljes gazdaság számára, egyfajta védőhálót húzva a magyar pénzügyi rendszer köré - értékelte az MNB lépését Suppan Gergely. A Takarékbank elemzője szerint is az MNB devizatartalékai bőven elegendőek, a 10 milliárd eurónyi többlettartalék lehívására feltehetőleg soha nem lesz szükség, ugyanis már maga a megállapodás is hatalmas tűzerőt biztosít a jegybanknak a forint védelméhez, amely az utóbbi napokban amúgy jól teljesít – tette hozzá. Az elemző szerint az elmúlt hetekben az euró árfolyama 347-356 forintos sávba került, ám a keddi uniós költségvetési megállapodást kedvezően fogadta a devizapiac, és a forint együtt erősödött a régiós társvalutákkal. A euró-forint árfolyama az elmúlt napokban megpróbálkozott a 346,5 forintos szint alá kerülni, ez egyelőre nem sikerült, ám ha mégis bekövetkezik, akár 343 forintig is csökkenhet az az euró árfolyama. Igaz, hogy ehhez az is kell, hogy fennmaradjon a kedvező nemzetközi hangulat, amely tegnap épp elromlott az USA és Kína közötti feszültségek (kémkedési vádak, konzulátusok kölcsönös bezárása) kiéleződése miatt.  A forint az uniós költségvetési megállapodás miatt tudott erősödni, de a hazai deviza emellett az MNB-EKB szerződésből is profitálni fog - mondta Trippon Mariann. A CIB Bank elemzője szerint szerint az MNB lépései egyértelművé tették, hogy a jövőben is szeretnék elkerülni a a forint árfolyamának túlzott ingadozását, illetve túlzott leértékelődését. A koronavírus-járvány kitörésekor az euró ára 365 forintra emelkedett ami minden bizonnyal már túl sok volt MNB-nek. Az elemző szerint nagy kérdés most az, hogy a MNB számára meddig „komfortos” a forint erősödése. Úgy véli, hogy a jegybank a túlzott gyengülést, de a nagyobb mértékű erősödést is el szeretné kerülni, alapvetően továbbra is a viszonylag gyenge, de stabil árfolyamban érdekelt. Ennek megfelelően az euróárfolyamot a CIB továbbra is  a 345-355/360 forintos sávba várja rövidtávon. Stabilitást vár  Németh Dávid is. A K&H bank elemzője szerint bár az MNB-nek nincs árfolyamcélja, ezzel együtt a forint jegyzését figyelnie kell. A forintra a legnagyobb veszélyt egy nemzetközi piaci eladási hullám jelentheti. Ha ugyanis kockázatkerülővé válnak a befektetők, akkor az eladók kerülhetnek többségbe a forintpiacon. Németh Dávid ugyanakkor közölte, egyelőre még viszonylag nyugodt a hangulat a piacokon, így a forintra nem leselkedik ez a veszély.
Szerző

Orbán a kicsikhez beszél, de a nagyokat támogatja - interjú Raskó György agrárközgazdásszal

Publikálás dátuma
2020.07.25. 07:00

Fotó: Népszava
Végleg búcsút lehet mondani a „kiskert Magyarország”, az „egy porta, egy koca” illúziójának, mert a professzionális mezőgazdaságnak van jövője – mondta Raskó György agrárközgazdász, mezőgazdasági vállalkozó.
Nehéz szülés volt, de négy napi vajúdás után megszületett Brüsszelben a 2021-2027-es uniós költségvetés. Úgy tűnik kevesebb pénz jut majd a mezőgazdaságra is. Mire számíthat Magyarország?  Végleges számok még nincsenek, de azt már korábban eldöntötték Brüsszelben, hogy a Brexit miatt egyebek mellett az agrárbüdzsét is megnyirbálják. Nagyjából tíz százalékos támogatás-csökkenéssel lehet számolni. A költségvetés lefaragása biztosan érinti majd a területalapú támogatást is. A magyar gazdák nyolc-tíz százalékkal kaphatnak kevesebbet, de mivel a forrás is euróban érkezik, a gyenge forint miatt ez valószínűleg nem okoz drámai visszaesést a kifizetésekben.    Mikor indulhat ténylegesen a következő uniós agrár támogatási ciklus? Szerintem 2022-ben. Ez az egy éves csúszás nem számít rendkívülinek. Rengeteg tennivaló van a kifizetések beindítása előtt. Például a nemzeti célprogramok kidolgozására, az elfogadtatása is hónapokat vehet igénybe és ehhez új szervezetet is létre kell hozni. És ez csak egy a feladatok között.  Amíg be nem indul az új ciklus kiszáradhatnak a források?  A gazdák még jól is járhatnak, mert amíg nem indul az új támogatási rendszer, addig a régi alapján kapják a támogatásokat.  Milyen változások lesznek az uniós agrárpolitikában? Végre megszűnik az úgynevezett zöldítési program, ami egy szakmai melléfogás volt. Az EU egy kaptafára vezette be a zöldítést az unió egész területére, miközben talajtani, éghajlati szempontból ég és föld a szicíliai, a portugál, vagy a finn mezőgazdaság termelési feltételrendszere. Egymástól nagyon eltérő éghajlati viszonyok, eltérő gyomflóra mellet ez értelmetlen és eredménytelen is volt. Erre szoktam példaként hozni a csattanó maszlagot, mely ott virít a zöldített területen, többek között a mi határunkban is. Ha látszott, hogy beérik, akkor sem használhattunk gyomirtót ellene. Így aztán elszórta veszélyes magvait, több lett a gyom a területen a nagy zöldítés eredményeként. Ez lett volna a cél? Nem hiszem. A környezetvédelmi szempontokat egységesen alkalmazhatja az EU, de a konkrét megvalósítást, mint a növényvédelmet, a biodiverzitás fenntartását nyugodtan bízza csak a tagállamra, adja e feladatokat nemzeti hatáskörbe. Jobban értenek ehhez az adott tagállam illetékes szakemberei, mint a brüsszeli bürokraták.    A zöldítés helyett megjelent az Európai Zöld Megállapodás, ami a fenntartható fejlődést hivatott támogatni. Sokan kivitelezhetetlennek tartják és a nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is tiltakozott ellene. Mi ezzel a baj?  Szerintem a tudatos fogyasztók tábora folyamatosan növekszik. Ők már odafigyelnek, milyen alapanyagból, milyen technológiával állítanak elő élelmiszert a gazdák és a feldolgozóipar. Bízzuk nyugodtan a fogyasztókra, mire van igényük. Ők majd kikényszerítik a termelőktől és a gyártóktól, hogy ne agyonpermetezett zöldséget, hormonnal kezelt, állagjavítókkal telenyomott húst, felvágottat kínáljanak nekik, hanem minél természetesebb alapanyagokból, környezetbarát technológiával készült termékekkel jelenjenek meg a piacon, élelmiszerláncokban. De ezt nem lehet egy-két uniós cikluson belül megvalósítani. Legalább 20-30 éves átmenetre, hosszú távú stratégiára van szükség. Az egyetemeken, főiskolákon olyan fiatal szakember generációkat kell kinevelni, akik képesek lesznek nagy tételben is egészséges élelmiszert, mezőgazdasági nyersanyagot előállítani.    A biogazdálkodás kapcsolódhat ehhez a stratégiához? Az egy egészen más műfaj. Az néhány száz, ezer négyzetméteren működhet. Azon megoldható, hogy vegyszermentesen védekezzen a a biogazda például a krumplibogár ellen. A növényekről két-három naponta kézzel is begyűjtheti a bogarakat és a lárvákat. De több hektárnyi területen ez már megoldhatatlan. A hozamokról nem is szólva. A nem permetezett és műtrágyázott biozöldség és gyümölcs hozama 40-60 százalékkal alacsonyabb, mint a normál nagyüzemi technológiával előállított. Ezért drága a biotermék, amit a lakosság 10-15 százaléka tud csak rendszeresen megfizetni.    Ha ez az út járhatatlan a tömegélelmiszer előállításban, hogyan lehet védekezni nagyüzemi körülmények között úgy, hogy nem alkalmazzanak vegyszereket? Egyre több természetes alapanyagból előállított növényvédőszer létezik. A csalánból például hatékony permetezőszert lehet előállítani. De vannak tengeri algából és ezek keverékeiből készített jó hatású növényvédő szerek is. Nagyon sok szintetikus vegyszer kiváltható ezekkel. Hogy mit, mikor, hogyan, azt viszont előbb tanítani kell. Egyebek között az agrár felső- és középfokú oktatásban. Új szemlélet, új tankönyvek és gyakorlati eljárások szükségesek. És ehhez bizony időre van szükség.    Ha már szóba került a képzés. A rezsim gőzhengere egyre másra gyűri maga alá az egyetemeket. Összevonások, alapítványok születnek szakmányban. Milyen következményekkel járhat az agráregyetemek központosítása, egy akolba terelése?  Nem tartom jó ötletnek, hogy mindent egy kalap alá vegyen az állam. Legalább három, színvonalas, önálló agrár felsőoktatási intézményre lenne szükség Magyarországon. Küzdjenek meg a hallgatókért, a hírnévért. A központosítás megöli a versenyt. Márpedig az oktatás színvonalát emeli az egyetemek- és főiskolák közötti rivalizálás, a világban erre számos konkrét példa hozható. Lehet, hogy megtakarítható lenne egy rektorral, egy hivatallal, központi beszerzéssel néhány milliárd, csak a végén ezért a takarékosságért túl nagy árat fizetnénk. Ha mindenképpen valami közös pénzügyi alapot akar működtetni a kormány az agrárképzésben, akkor is legyenek önálló intézmények, amelyek megharcolnak a forrásokért. A lényeg azonban a paradigma-váltáson van, azaz a jövőben mindenütt a természetes inputanyagokkal dolgozó, környezetbarát termelési és élelmiszerkészítési eljárásokat tanítsák ezekben az intézményekben. Erre megfelelőek lennének a tangazdaságok is, de olyan hírek is lábra kaptak, hogy mint az Akadémia intézményhálózatát, a tangazdaságokat is kiszerveznék az oktatás fennhatósága alól. Milyen következményei lehetnek egy ilyen lépésnek? Ezt sem tartom jó ötletnek. Ehelyett inkább invesztálni kellene a fejlesztésükbe, mert jellemzően a tanüzemek termelési eszközei, a gépállománya alkalmatlan a korszerű, például a precíziós gazdálkodás oktatására. Nincs jobb helyzetben a szakmunkásképzés sem. Ott is nagyrészt lepusztult, elavult gépeken kénytelenek tanulni a gyerekek. Az állattenyésztő szakmunkás képzés olyan mértékig lemaradt a valóságtól, a mai gyakorlattól, hogy a végzős diák eleinte csak arra alkalmas, hogy végigsöpörje az istállót. A többszázezer forint értékű tenyészállatok közelébe sem lehet engedni őket. Egy frissen végzett traktorost, aki Zetoron, vagy MTZ-n tanulta a szakmát, nem engedhetem a százmilliós kombájnra, mert pillanatok alatt sokmilliós kárt okozhatna benne egy rossz mozdulattal. Sok agrárcég, mi is, a növénytermesztésben, állattenyésztésben saját magunk képezzük az utánpótlást, vagy más cégtől magasabb fizetéssel átcsábítjuk a már képzett szakembert.    Egyáltalán, van elegendő magasan képzett szakember a mezőgazdaságban? Igen is meg nem is. Az mindenesetre biztató, hogy egyre nagyobb arányban – legalább 80-85 százalékban - már magasan képzett szakemberek és gazdák irányításával műveli a földeket hazánkban. Ez az arány tovább emelkedhet, mert az utóbbi évtizedben hallatlanul felgyorsult a generációváltás a mezőgazdaságban. Azt tapasztalom, hogy a környékünkön gazdálkodó egyéni vállalkozók tudásban felnőttek a társas vállalkozások szakgárdájához. Ez elsősorban az úgynevezett „nagyüzemi” növények, mint a gabona, az olajos magvak termelése esetében igaz. A növényvédelemre ez még nem igaz, de növényorvosból van elég, lehet tőlük tanácsot kérni.      Ez némi magyarázatra szorul. A miniszterelnök a magyar mezőgazdaság elmúlt időszakának sikereit taglaló kötet bemutatóján azt mondta, a hazai birtokszerkezetben a kisbirtok aránya 80, a nagybirtoké 20 százalék. Vagyis a gazdaságok ötöde műveli a terület nagy részét? Magyarországon több mint négyszázezer mezőgazdasági vállalkozót tartanak nyilván. De ebből 230 ezer – jellemzően őstermelő – birtoka egy hektár alatti. Esetükben inkább hobbiról, önellátásról van szó, nem professzionális agrártermelésről. Velük szemben viszont a mintegy 8 ezer gazdasági társaság, szövetkezet és 50-55 ezer, 10 hektárnál nagyobb birtokon egyéni/családi gazdálkodó használatában van a termőföld közel 90 százaléka. Többségük az én tapasztalatom szerint már hozzáértő módon gazdálkodik. Őket a reálértékben csökkenő uniós támogatás sem küldené padlóra. Szállóigévé nemesedett orbáni mondás: „ne azt figyeljétek mit mondok, hanem hogy mit csinálok”. Mit jelent ez az agrárpolitikában? A nagy- és a még nagyobb gazdák, agrárvállalkozások pozitív diszkriminációját. Azaz a miniszterelnök ki nem mondottan, be nem vallottan a professzionális, nagybani termelés folytatókat támogatja a gyakorlatban, a kicsik esetében a megfelelő szó a lélekápolás, a vigasztalás, miszerint figyelünk rátok is, a voksotok meg nagyon is fontos. Egyébként a miniszterelnök helyesen gondolkodik, már mint, hogy a versenyképességet, a profi termelést helyezi előtérbe, ez valóban nemzeti érdek. A többi a szokásos politikai trükk, a hatalmi játék része. Persze, mint megrögzött demokrata látom ennek a vidékre nézve negatív társadalmi hatásait is. A magyar falu sok szempontból egy feudálkapitalista viszonyrendszerbe zuhant vissza napjainkra, ahol egy-két nagygazda és agrárvállalkozó uralja a terepet, a falu társadalmi életét, de nem csak azért, mert ők helyben a legnagyobb munkaadók.    Bár még előttünk az ősz, de mégis, milyen évet zárhat a magyar mezőgazdaság? A kukorica, a napraforgó, a cukorrépa fajlagos hozama rekord-közeli lesz. Kukoricából 8-9 millió tonnát is betakaríthatunk az idén. Még az időjárást leginkább megérző búza is jó közepes hozammal, hektáronként 4,5-4,8 tonnával zárhatja az aratást. Vetésterülete ugyan 1 millió hektár alá csökkent de a hazai ellátás, sőt, az export sincs veszélyben, mert a termelés mennyisége így is 4 millió tonna felett lesz.    A fogyasztókat viszont közvetlenül inkább a csúcsokat döntögető gyümölcs árak érintik. Ők mire számíthatnak? Az élelmiszerpiacon általánosan is kiugró drágulás mutatkozik az idén. Ebben a márciusi fagy, áprilisi szárazság nagy szerepet játszott. Különösen a kajszi,, az őszibarack, a meggy szenvedte meg a tavaszi fagyos napokat. Általában is elmondható, hogy idén több százezer tonnával kevesebb gyümölcs terem, mint a előző évek átlaga. A rossz hír az, hogy a friss gyümölcs már akkor sem lesz olcsó, ha a következő években jó termés lesz. Vége az olcsó friss gyümölcs korszakának! Az eper, a málna, a ribizli, az őszi, a kajszibarack, a cseresznye, a meggy fogyasztói ára a szedési szezon végén is magas lesz. Részben azért, mert egyre drágább az élőmunka, részben azért, mert egyáltalán nem lesz elegendő kézi erő a szedésre. Ráadásul a mára több gyümölcsfajtából is vezető termelővé előlépett Lengyelországban is vége az olcsó ukrán vendégmunkás korszaknak, így az import gyümölcs is magas áron fog érkezni. A klímaváltozás sem kedvező, a gyümölcsösökben is egyre inkább elengedhetetlen az öntözés, amiben súlyos deficitünk van. Jelenleg az ültetvények alig egynegyedét öntözik nálunk, Ausztriában, Olaszországban meg legalább a 80 százalékát. Az öntözőrendszer kiépítése, de a fenntartása, működtetése is jelentős forrásokat emészt föl. Bár évek óta ígérik a „nagy öntözési programot” és a hozzá kapcsolódó pályázatos támogatást, a megvalósítás csigalassúsággal halad.

Raskó György

Karcagon született 1952-ben. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1976-ban agrárközgazdász-diplomát szerzett. Pályája elején kutatóként dolgozott, közben 1980-ban doktorált. Előbb Algériában, aztán Mexikóban, majd 1987-tol 1989 végéig Brazíliában dolgozott. Angol, francia, német, spanyol és portugál nyelven beszél. Az Antall-kormány idején került a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol 1991 és 1994 között közigazgatási államtitkár volt. Jelenleg több hazai mezőgazdasági vállalkozásban érdekelt, közel 100 egyéni gazdával közösen, integrációban termel Lajoskomáromban és környékén.

Szerző