uniós csúcs;Orbán Viktor;Kossuth Rádió;

2020-07-25 08:05:00

A libernyákok hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „Magyarországnak, nekem személyesen szerencsém van, mert én voltam katona, a fél életemet edzőtáborokban és öltözőkben töltöttem el. És nem vagyok a régi, de néhány ilyen libernyákot, akikkel vitatkozni kellett, azokat azért még elviszem a hátamon”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a miniszterelnök nem tölthette el a fél életét edzőtáborokban és öltözőkben, hiszen több mint a fél életét már a politikában élte le. Az se biztos egyébként, hogy Magyarországnak szerencséje van, amiért ő teljesített katonai szolgálatot is. Nagy barátja, Donald Trump például nem volt katona, aztán Orbán szerint mégis milyen jó irányba vezeti Amerikát és a világot, ugye? A brüsszeli „libernyákok” pedig, akikkel vitatkoznia kellett, a holland Mark Rutte és a francia Emmanuel Macron ugyan valóban nem edzőtáborokban és kaszárnyákban élték le a fél életüket, de a hosszas tárgyalásokat azért láthatóan ők is jól bírják. Talán azért is, mert Rutte például rendszeresen biciklizve jár a munkahelyére, és mellesleg nem építtetett magának sem új miniszterelnöki munkahelyet, sem új házat, sem új stadiont, holott ő is tíz éve van hatalmon, mint Orbán Viktor. Viszont még mindig ugyanabban a lakásban lakik, amit az egyetem után vett magának harminc éve. Lúzer. Az ilyeneket a hátunkon elvisszük. Hova is?

Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „a magyar és a lengyel erők Brüsszelnél megállították a liberális nemzetközi brigádok támadását”.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem állították le, csak egy kicsit lefékezték. A költségvetési és a helyreállítási támogatások kifizetését ugyanis az Európai Tanács a magyar és lengyel ellenkezés ellenére jogállami feltételek betartásához is kötötte, igaz, egyelőre nem dolgozták ki, hogyan, milyen szabályokkal. Az Európai Parlament ezért máris szigorításokat követelt, csak már a megváltozott hadihelyzetben, vagyis a „liberális nemzetközi brigádok” által elfoglalt politikai területen. Orbán pedig otthagyta a csatateret a liberálisoknak, és hazajött győzni.

Azt állította továbbá Orbán Viktor (még Brüsszelben, a lengyel miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján), hogy „ha szorosan összefogunk, akkor nincsen olyan ellenség, aki sikeres lehetne ellenünk”.

Ezzel szemben a tény az, hogy ellenség valóban nincsen, de a szövetségeseink mégiscsak áttörtek a magyar-lengyel védvonalon. Mindenesetre a miniszterelnök honlapjára föltett videón a magyar fordításban az Orbán által használt „enemy”, azaz ellenség helyett az ellenfél kifejezés hallható. Ne puhítsuk le már a vezénylő tábornok kemény szavait, ha kérhetem.

Azt is állította a kormányfő (a Kossuth rádiós interjúban), hogy a bevándorláspárti országok azért gyűlölnek bennünket, mert nem engedjük, hogy a migrációs politikájuk érvényesüljön.

Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Parlament már 2013-ban, jóval a menekültválság előtt elfogadta a magyar kormány antidemokratikus politikáját elítélő Tavares-jelentést. Akkor vajon miért gyűlölt minket az ellenség?