Formabontó módon lett kommunista - Kósáné Kovács Magda emlékére

Hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegséget követően, életének 80. évében elhunyt Kósáné Kovács Magda baloldali politikus, a Horn-kormány volt munkaügyi minisztere, volt európai parlamenti képviselő. Temetéséről később intézkednek.

Könnyű futamnak indult, még egy kezdő firkásznak is. Rövid interjú a SZOT egyik titkárával valamikor a nyolcvanas években. Aztán a beszélgetés órákig elhúzódott, annyira kilógott a fafejű mamelukok sorából, hogy élvezet volt a társaságában lenni és hallgatni. Még akkor is, ha a skribler pontosan tudta, hogy nyomtatásban, a párt központi lapjában jó, ha a fele megjelenhet annak, amit mond és gondol. De, amit mondott és amit gondolt egyenes volt, tiszta és jól jelezte a már nem is olyan mélyben zajló folyamatokat. A gondolat – mint mindig, akkor is – megelőzte a tetteket. Ha Kósáné Kovács Magda csak annyit hagyna az utókorra, amit politikai szállóigévé lett mondata tükröz – „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani” –, már van mit számonkérni az utókoron.

1958-ban érettségizett, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen két évet végzett, majd 1961-ben – Kósa Leventével kötött házassága után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult. Népköztársasági gyűrűvel doktorált, az első elemitől a doktori szigorlatig csak ötös érdemjegye volt. Irodalomtörténésznek indult, reformkori irodalomtörténettel foglalkozott, Lukácsy Sándor tanítványa volt, 1964-ben szerzett magyar-francia szakos diplomát. Volt gimnáziumi tanár, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1972-től igazgatóhelyettes a Budapesti Dolgozók Gimnáziumában, 1974-től a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem IX. kerületi tagozatát vezette. 1967-től 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. 1977-ben beválasztották a Pedagógusok Szakszervezetének a vezetőségébe, ekkortól főállásban a szakszervezet munkatársa. 1985-től a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára, a Hazafias Népfront országos tanácsának elnökségi tagja, 1986-tól 1989-ig a Magyar–Szovjet Baráti Társaság alelnöke, 1989-től a Ferencvárosi Munkás Szabadidő Egylet elnöke.

Az 1990-es választásokon a Magyar Szocialista Párt listájáról jutott be a parlamentbe, a mentelmi bizottság tagja lett. 1994-ben egyéni mandátumhoz jutott és a Horn-kormány munkaügyi minisztere lett, 1995-ben lemondott.

1996. március 30-tól az MSZP ügyvezető alelnöke, s 2004-es európai parlamenti választáson mandátumhoz jutott, 2004-től 2007-ig az Európai Szocialisták Európai Parlamenti frakciójának alelnöke, majd 2009-ig kincstárnoka volt. A 2009-es EP-választásokon már nem indult. 2011-ben csatlakozott Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójához, ahol a párt etikai bizottságának elnökévé választották.

Formabontó módon lett kommunista: keresztény középosztálybeli, értelmiségi családba született. „Kiemelték” mint kitűnő középiskolai tanárt, így került a pártba, majd a szakszervezetbe. Ragyogó pályát futott be, abban a Ferenc körúti házban élt 80 éven át, ahová született.