A cserdi ellentmondás

Meghalt egy cigány polgármester. Egy nagyon fiatal, nagyon sikeres faluvezető és médiaszereplő, Bogdán László.

Az eddigi ismereteink szerint önkezével választotta a kötelet, a kínhalált.

Halála megrendítette az országot: ahogy életében is „nemzeti egységet” teremtett, halála is nemzeti gyász.

Sikerét és hírnevét egy 350 lelkes baranyai falu „rendbetételével” érte el. Ahogy számos leszakadt, elcigányosodott községben, Cserdiben is az állam által egyedül kínált közmunka révén indult be gyümölcs-és zöldségtermesztő program, itt a piacra való kilépés esélyével. Hatvan-nyolcvan ember dolgozott a polgármester keze alatt, akiknek a paradicsom, paprika, krumpli termesztés mellett a falu takarítása, szépítése is feladatuk volt.

A kisközség cigányainak java itt is beállt a sorba, és fegyelmezetten elvégezte munkáját: elfogadta illiberális uraitól, hogy „47 ezer forintból is meg lehet élni”.

És Bogdán László bebizonyította, hogy nemcsak meg lehet élni, hanem a bőséges termésből adományozni is lehet, népszerűen: „nem önöktől loptuk, hanem önöknek hoztuk” jelszóval.

Cserdit fölkapta a magyar média, a csodaváró ország. Megismerhettük Bogdán Lászlót, a jól kommunikáló, megnyerő és tetszetős cigány férfi világ- és cigányképét. A falusi munkákról, meghökkentő „cigány népnevelő” (és tegyük hozzá, a nemcigány felelősségmentesítő) programjairól készített videóin egy keménykezű, karizmatikus vezetőt ismertünk meg, aki egy párialétbe kényszerített falu ambiciózus, teljhatalmú ura. A magyar kereskedelmi és közmédia csatornáiban már egy ideológiailag egységes „üzleti modell” rajzolódott ki: Bogdán László a tabudöntögető, a problémákkal szembenéző, azokra sikeres (illiberális) válaszokat adó vezető, aki képes megnevelni, munkába állítani, rendre szoktatni a (bűnözőnek, nevelhetetlennek, megbízhatatlannak, de agyafúrtnak láttatott) „cigányságot”.

Ráadásul úgy képes erre, hogy a többségnek, a „magyarságnak” ezért semmit nem kell tenni – legfeljebb anyagilag segíteni az „illiberális integrációt”. Nem kell szembenéznie rasszizmusával, megvető, kirekesztő attitűdjeivel, mert a cigány polgármester szájából hangzanak el a néplélek legmélyebb bugyraiban megkövesedett ítéletek: „mivel a cigányok saját hibájuk miatt kívül vannak a jogon, a magyar társadalmon, a saját erejükből kell belakniuk a számukra biztosított teret, a harmadik világbeli cigányfalut”. És végre van olyan vezetőjük, aki elfogadva a többség „faji fölényét”, egyszersmind a cigánymagyarok alárendeltségét, nem akar kitörni a gettóból, hanem pacifikálva az abban lakókat, komfortosítani-csinosítani kívánja azt.

Bogdán László nemcsak a magyar értelmiség és média kedvence volt, Kálmán Olgától Bayerig, hanem a teljes politikai osztály népszerűsége is övezte, Gyurcsánytól Vonáig. Föloldhatatlanul szorító ellentmondás ez.

A „cserdi modell” jobb- és baloldali rasszistáknak („nemzeti koalíció!”) a cigánybűnözés igazolásának olcsó narratíváját kínálta, továbbá megerősítését hitükben, hogy „a cigányok saját erőből – saját alkalmas politikusaik (vajdáik) által – képesek kihúzni magukat a (saját, jól megérdemelt) nyomorukból, ha akarják – de többnyire nem akarják, ugye”.

A nem rasszista baloldal azt az illúziót kapta, hogy „nem kell túl sok a sikerhez, csak jóakarat”, és ezzel nem kell érdemi alternatíván dolgozni, kormányzás esetén sem kell érdemi programokat indítani (lásd Főváros), és a várható ellenállással, a cigányellenesekkel szembemenni. Azaz: nem kell komolyan baloldalinak lenni.

Mindezt kevesen tették szóvá, ők is a „kommentszekciókban”. Illetve egyszer kapott nagyobb nyilvánosságot 2017 őszén, a Roma Parlament által szervezett fórumon, ahol vendégül láttuk a polgármester-médiasztárt. Kemény vita alakult ki, amit Bogdán úgy értékelt a leglátogatottabb médiumokban, hogy „volt a goj motorosok, a szkinhedek között, de egyedül a cigányok bántották”.

Nagyon szerettük volna megértetni vele, hogy nem lehetünk egyszerre a cigányok apostolai és a rasszisták barátai! Hogy a sikerhez a romák akarata mellett a politikai osztályé is kell, mert a valódi munkához hatalmas állami erőforrások is kellenek, és minőségi oktatás, gyereknek, felnőttnek, egyaránt! S hogy a vágyott együttéléshez, a közös fejlődéshez a diszkrimináció tilalmán, a tilalom érvényesítésén túl, vagy inkább előtt azt kell a többségnek megértenie, hogy a saját problémáin nem javít, ha egy közel milliós tömeget pária létben tart, s hogy a romák, de bármely társadalmi csoport elleni uszítás magát a hazát rombolja le, és stabilizálja a kizsigerelő hatalmat!

A sajtó, a magyar elit kritikátlanul melléállt, akárcsak a közönség. Mert erre volt igény.

Gyászolom Bogdán Lászlót, s vele hazámat.

Haragszom azokra, akik ezt az utat kikövezték számára, akik ennek jobb- és baloldalán tapsoltak, vagy Ikarosz-szárnyat rajzoltak neki. Most már látható és tanítható, hogy ez az út hova vezet.

Nyugodj békében, Laci. Halálod a tisztábban látás és a tanulás esélyét nyújtja az országnak.

Horváth Aladár roma polgárjogi vezető