Azt állította Orbán Viktor (rendszeres Kossuth rádióbeli interjújában), hogy „a járvány idején kiderült: a magyar egészségügyi rendszer Európa egyik legjobban teljesítő rendszere”.
Ezzel szemben a tény az, hogy semmi ilyesmi nem derült ki, és a magyar egészségügy továbbra is az egyik legrosszabb Európában. A járvány nagyarányú elterjedését eleve nem az egészségügyi rendszer akadályozta meg, hanem az, hogy a lakosság fegyelmezetten betartotta az időben meghozott korlátozó intézkedéseket. Az egészségügy a legveszélyesebb időszakban fel sem volt készülve a pandémiára (ezt maga Orbán is elismerte), de még a legjobb rendszerek (mint a német) is legfeljebb a legsúlyosabb következmények enyhítésére képesek. Ugyanakkor az összehasonlítható adatok alapján a magyarok egészségi állapota és várható élettartama az egyik legrosszabb az unióban, az egészségügyre jóval kevesebbet költünk az átlagnál, az intézmények állapotáról pedig mindenkinek vannak személyes tapasztalatai. Lehet, hogy Orbánnak nincsenek?
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „egy nagy fenét kapunk pénzt az Európai Uniótól. Az innen kivitt pénz egy részét szereztük vissza”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Unió innen nem visz ki pénzt, csak a befizetett tagdíjat, a nyugati cégek pedig a saját befektetett pénzükből keletkezett hasznot viszik el, bár gyakran azt sem, mert ismét befektetik. Vajon mit szólna a miniszterelnök, ha a Mol vagy az OTP a külföldön szerzett profitját nem hozhatná haza? Csapatokat küldene a pénzért?
Azt állította ezenkívül a miniszterelnök, hogy az uniós támogatás azért jár nekünk, mert a nálunk szerencsésebb országoknak „megengedjük, hogy védővámok nélkül idehozzák az áruikat, megengedjük, hogy beruházzanak, és versenyre kényszerítsenek bennünket, holott mi körhátránnyal indultunk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarország és a többi, volt szocialista ország éppen azért indult „körhátránnyal”, mert a szovjet KGST-világban nem volt verseny, nem volt szabad kereskedelem, és a versenyképtelen gazdasági ágakat az állam védte és támogatta, különben elvéreztek volna, mint a Trabant a Mercedesszel szemben. Amikor tehát csatlakoztunk a Nyugathoz, és megengedtük, hogy bejöjjenek a korszerű termékek, a nyugati cégek pedig itt beruházzanak, akkor ezzel a magyar versenyképesség nőtt, és a körhátrányunk már önmagában ezzel is csökkent. Az uniós támogatások rendszere pedig ott segít, ahol a szabad piac nem tud. Gyakran még a körhátránnyal induló Lőrinc barátnak is.
Azt állította végül Orbán Viktor, hogy „a világ legjobb munkásai közé tartoznak a magyar munkások, és a világ legjobb mérnökei közé tartoznak a magyar mérnökök”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ennek a magyar szívet megdobogtató kijelentésnek nincs sok alapja. A magyarországi termelékenység még a Visegrádi Négyek másik három országának termelékenységétől is elmarad, a budapesti Műszaki Egyetem pedig a nemzetközi egyetemi rangsorokban általában a sok századik, futottak még egyetemek közt helyezkedik el. Rettegj, Németország!