James Carville szerint a választásnak már vége, Trump vesztett. Az amerikai választási harcok nagy öregje, Bill Clinton egykori kampányfőnöke, a híres „A gazdaságról van szó, te hülye!” jelszó gazdája akár azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az esélytelen elnök még november 3-a előtt kiszáll a versenyből. Más elemzők szerint azonban a liberálisoknak még korai behűteni a proseccós üvegeket. A politikában, ahogyan azt Harold Wilson néhai brit miniszterelnök mondta, egy hét is hosszú idő, márpedig az amerikai elnökválasztásig még pontosan három hónap van hátra.
1988 júliusának végén Michael Dukakis 54:38-ra vezetett George H. W. Bush előtt – aztán három hónap múltán mégis az utóbbi győzött, csaknem nyolc százalékos fölénnyel. De van közelebbi példa is, 2016 nyarán Hillary Clinton végig sokkal jobban állt Donald Trumpnál. Kereken három hónappal az akkor november 8-ára eső választás előtt csaknem tíz százalékponttal vezetett, amiből több mint kettőt meg is őrzött, az elektori testületben mégis Trump került többségbe. A történelmi analógiáknak azonban itt vége is szakad: a koronavírus-járvány miatt az idei választási kampány minden eddigitől különbözik.
Sokáig úgy tűnt, hogy 2020-ban is érvényes lesz Carville alaptétele és a végén úgyis a gazdaság állapota dönt. Ezzel magyarázható, hogy a járvány első hulláma még nem is tetőzött, amikor Donald Trump sürgetni kezdte az újranyitást. Azt ismételgette, hogy minden idők legerősebb gazdaságát teremtette meg, és a koronavírus elmúltával újra ezt fogja tenni. Az amerikai gazdaságtörténet leghosszabb töretlen növekedési ciklusa valójában még Barack Obama elnöksége alatt indult be, de kétségtelen, hogy a tőzsdei árfolyamok és a foglalkoztatási adatok Trump idején értek a csúcsra. Ebben nagy szerepe volt a három és fél éve folyamatos adócsökkentéseknek – legalábbis, ami a cégeket és a leggazdagabbakat illeti.
A járvány azonban felülírta az aranyigazságot. Július végén az amerikaiak mintegy 70 százaléka tartott attól, hogy elkaphatja a fertőzést és a megkérdezettek 87 százalékát aggasztotta a gazdaság állapota. A többség a nyitás ellenére sem akar vendéglőbe, edzőterembe vagy moziba menni addig, amíg nem csökken a veszély.
A Vanity Fair a napokban megírta, hogy Trump elhibázott járványügyi politikája mögött nem kevésbé hibás politikai megfontolás húzódott meg. Az elnök március végére kezdte elhinni a tudományos szakértők figyelmeztetését, miszerint nagyon nagy baj várható. Megbízta vejét, Jared Kushnert, hogy készítsen átfogó cselekvési tervet. Utóbbi aztán áprilisban azzal állt elő, hogy nem érdemes országos intézkedéseket tenni, mert a járvány elsősorban New Yorkban és New Jersey-ben terjed, márpedig, azok úgyis demokrata párti többségű államok. Az országos epidemiológiai riadó Kushner munkacsoportjának elemzése szerint fölösleges, politikailag célszerűbb minden felelősséget a demokrata párti kormányzókra hárítani. Nyár közepére aztán kiderült, hogy a 2016-ban az elnökre szavazó középnyugati és déli államok sem ússzák meg a járványt, a republikánusok is helyeslik az egészségügyi szigorításokat és többségük fontosabbnak tartja az életét a pillanatnyi gazdasági helyzetnél. A Fehér Ház sietve cáfolta a Vanity Fair cikkének alapállítását, ám az internet addigra szinte felrobbant a politikailag motivált tömeggyilkosság vádjától.
A szeptember elején teljes sebességre kapcsoló kampány fő kérdése a járványügyi helyzet lesz. Az amerikai halálos áldozatok száma már most 160 ezerhez közelít és a különböző matematikai modellek szerint egy hónap múlva a 180-210 ezres sávban lesz. Az iskolák egy része biztosan a távoktatás mellett dönt, a kongresszusban pedig nincs egyetértés a munka nélkül maradt tízmilliók segélyéről.
Ugyancsak a járvány következménye, hogy a korábbiakhoz képest más kampánymódszerekre lesz szükség. Trump nem tarthatja meg kedvelt tömeggyűléseit, Joe Biden pedig a minimálisra szoríthatja a nála az elszólások és tévesztések miatt mindig veszélyes nyilvános megjelenéseit. Idén a szokásosnál is fontosabb lesz az elnökjelöltek három tévévitája, ahol kiderülhet, melyikük van jobb mentális állapotban: a 74 éves Trump vagy a 77 esztendős Biden. Utóbbinak mostani nyolc százalékpontos előnyéből legalább négyet meg kellene őriznie ahhoz, hogy nyugodtan várhassa november 3-ának estéjét és ne kísértse Hillary Clinton váratlan vereségének emléke.
Szójáték a levélszavazatok körül
Donald Trump hónapok óta igyekszik elvenni az amerikaiak kedvét a levélben való szavazástól. Szerinte a procedúra nem biztonságos, mert senki sem tudja, ki mindenkinek küldenek ki szavazócédulákat, talán még a választójoggal nem rendelkező illegális bevándorlóknak is. Attól tart, hogy egyesek személyesen is elmehetnek választani és így két voksot adhatnak le, a borítékokat kilophatják a postaládákból, ráadásul idegen államok is „százmilliós tételben” hamisíthatnak szavazócédulákat. Az elnök úgy tesz, mintha a levélszavazás valami újdonság lenne, jóllehet egyes államok már a 80-as évek óta alkalmazzák. A gyakorlatot mostanra már 46 állam követi, sőt, olyanok is vannak (Colorado, Hawaii, Oregon, Utah és Washington), amelyekben csak így lehet választani. Maga Trump is többször adott már le postai szavazatot, de szerinte az más, mert ő akkor távol volt a lakóhelyétől, ami nem levél-, hanem a más kategóriába tartozó „távszavazás”.
A tények nem igazolják Trump érvelését. A világ talán legtekintélyesebb műszaki egyeteme, a Massachussetts Institute of Technology (MIT) kutatói az elmúlt több mint húsz évben leadott mintegy 250 millió levélszavazat sorsát elemezve arra jutottak, hogy összesen 143, azaz államonként átlagosan 6-7 évente egy esetben bizonyosodott be a csalás, aminek valószínűsége így 0.00006 százalék. Mint a személyes szavazás esetében, az államok a levélszavazást is külön-külön szabályozzák, így a biztonsági előírásokban is van eltérés. Ugyanakkor általánosan elterjedt a szavazók legalább kettős, vonalkód és aláírás alapján történő azonosítása.
Trump másik kifogása az, hogy november 3-án este mindenképpen ki kell derülnie, ki nyerte a választást. Ezt azonban egyrészt nem írja elő törvény, másrészt a modern időkben is volt már példa az ellenkezőjére. 2000-ben november 7-én volt a választás, amelynek végeredménye csak akkor vált biztossá, amikor Al Gore elfogadta a legfelsőbb bíróságnak a floridai szavazatszámlálás ügyében december 12-én hozott, 5:4 arányú ítéletét és a közérdekre hivatkozva elállt a további jogorvoslati lehetőségektől.
A PEW közvélemény-kutató szerint azokban az államokban, ahol eddig is jelentős volt a levélszavazatok aránya, a republikánus szavazók több mint kétharmada támogatja ennek lehetővé tételét mindenki számára. Egyes elemzések szerint Trump ellenkezése visszaüthet, mert elijesztheti a levélszavazási tapasztalatokkal nem rendelkező déli és középnyugati választóinak egy részét, akik a Covid-19-től való félelmükben esetleg személyesen sem merik majd leadni voksukat.
