Előfizetés

Ijesztő balkáni gyermekdalok – „Önkéntelenül is démonizálják az idegeneket”

Kocsis Krisztina írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.08.03. 09:00

Nem Magyarország az egyetlen, ahol összemossák a menekültek identitását a vallásukkal – nyilatkozta a Népszavának Dr. Idil Akinci, az Edinburgh-i Egyetem kutatója.
Azzal kezdte, hogy nem szeretné használni a „muszlim migráció” kifejezést. Ez a két szó azonban szinte összeforrt Magyarországon és máshol is Európában. Mi az oka ennek a kategorizáló szóhasználatnak? Magyarország történelme évszázadokig összefonódott az Oszmán Birodaloméval. Az Orbán Viktor által használt narratíva nagyon hasonlít az akkorihoz, a „muszlim megszállás” iránt kelt félelmet. A jelenlegi határok nem csak fizikai, hanem jelképes képződmények is amelyek történelmi emlékeket idéznek. A bevándorlók és menekültek hivatalosan nem mindig muszlim vallásúak vagy nem azonosítják magukat muszlimként, a politikai diskurzus mégis egységes, leegyszerűsítő, egydimenzióssá korlátozó kategóriába veszi őket, hiszen így könnyebb kiemelni a különbségeket „köztük” és „köztünk”. Nyugat-Európában legtöbbször szekuláris és liberális értékek alkotják a közösségek nemzeti önmeghatározásának a lényegét, aminek szerves része a befogadás. Ezen értékek nagyrészt, ha nem teljesen kimaradnak a populista narratívából, ahol inkább a kereszténység a központi eleme a nemzeti és európai identitásnak. Ezért is lehet az iszlám ilyen erős ellenpólus. A vallást kulturális kategóriává teszik. De azt is muszáj megérteni, hogy Magyarország nem egyedi ebből a szempontból. Például a balkáni országokban még mindig vannak gyermekdalok, amelyekben az oszmánok a mumusok, akik elrabolják a rossz gyerekeket. Ezzel a látszólag elhanyagolható részlettel önkéntelenül is démonizálják az idegeneket. Még azokban a nyugat-európai országokban is, ahol a közösségi kultúra pedig alapvetően szekuláris, egyre gyakrabban figyelhető meg tartózkodás a multikulturális értékek előtérbe helyezésétől és a kereszténység ott is fontosabbá válik a nemzeti identitás meghatározásában. Persze vannak csoportok, amelyek liberálisabb eszmékkel azonosulnak, néhányan tudatosan igyekeznek lebontani a sokszor készen kapott gondolkodásmódot, de bizonyos fokig mindenkit meghatároz a szocializálódása. Az Oszmán Birodalom hagyatékát pedig nem csak Orbán emlegeti folyamatosan, hanem Erdogan is. Ezt példázza az ajánlat, hogy építsenek új minaretet, renoválják a szigetvári mecsetet, régészeti munkálatokat finanszírozzanak vagy tárják fel Szulejmán szultán sírját. A muszlimellenes populizmust egyébként a történelmi, politikai és gazdasági körülmények között kell értelmezni, az állam és az állampolgárok érdekei alapján. A nemzeteknek identitásuk megtartásához mindig szükségük lesz kívülről érkező „másokra”. Napjainkban ez a fenyegetés egyre többször jelenik meg vallási köntösben, ez azonban nem jelenti azt, hogy ez törvényszerűen így is marad. Például nemrég láttuk, ahogy Törökország és Magyarország érdeke egy közös cél érdekében közeledett egymáshoz: mindketten „biztonsági zónát” akarnak Észak-Szíriában. A kérdés itt máris nem a „muszlim migrációról” szól, hanem a forrásokról. Az aggodalom mindig gazdasági, a „csomagolásnak” azonban érzelmileg mozgósítónak kell lennie. Mi lehetne a megfelelő narratíva, amely kiválthatná a „muszlim migráció” fogalmát az európai politikai kontextusban? A lényeg, hogy elismerjük a különböző muszlim csoportokat Európa egészében. Ezekbe beletartoznak azok a muszlim közösségek, amelyek évszázadok óta Európán belül élnek, még Magyarországon is, ugyanúgy mint azok a második, harmadik, vagy negyedik generációs muszlimok akiknek a szülei a 20. század közepén érkeztek a kontinensre. Őket sokan még mindig a „migráns” kategóriába sorolják. Ezen kívül vannak a menekültek, akik napjainkban leginkább, de nem kizárólagosan a szír polgárháború miatt érkeznek. Ugyanennyire fontos, hogy hasonlóan definiáljuk az „európaiságot”. Jó pár európai ország között hatalmas politikai, történelmi és kulturális különbségek vannak. Magyarországnak például kevés közös pontja van Norvégiával, „európai identitása” hangoztatásával mégis magához közelebb állónak sejteti, mint például Törökországot. Azt sem egyszerű megállapítani, hogy egyáltalán miben áll a „muszlimság”. A szimbólumokon alapszik, például a fejkendő, a hidzsáb hordásán, vagy a felmenőkön, az önmeghatározáson, az országon, ahonnan valaki származik? Az általunk „muszlimnak” tartottak esetében sokszor előfordul, hogy a saját önmeghatározásukban sokkal fontosabb az, hogy nők, munkavállalók, menekültek, stb. Okozhat a vírus új migrációs hullámot Európába? Milyen eséllyel változtathatja meg a járvány az európai közösségek hozzáállását a bevándorláshoz és kifejezetten azokhoz, akik muszlimként határozzák meg magukat? Egy dologban teljesen biztos vagyok: a pandémia sokkal láthatóbbakká tette a határokat. A világban való utazás elsősorban a nemzetiségen, a lakhatási jogokon és az állampolgárságon alapul, olyan kategóriákon amelyeken a bevándorlók és menekültek legtöbbször kívül rekednek. A populista vezetők pedig a migráció ellehetetlenítésére használhatják az eddiginél szilárdabb határokat. Az Egyesült Királyságban és máshol, például az Öböl-menti országokban egyértelműen látszik, hogy a vírus nem csak a külső de az egyes közösségek közötti belső válaszvonalakat is megszilárdította. Kinek van hozzáférése ingyenes egészségügyi ellátáshoz és kik dolgoznak a járvány frontvonalában? Ez nagyon is függ az illető bevándorló státuszától, rasszbéli és etnikai hovatartozásától. A járvány és a migráció összefüggését illetően minden azon múlik, hogy lesz-e újabb hullám, amit pedig az határoz meg, hogy az egyes országok mennyire sikeresen kezelik a járványt felkészültségükkel vagy lehetőség szerint védőoltással. Ezek azok a tényezők, amelyek az embereket ismét egyes régiók felé irányíthatnák és itt nem csak Európára gondolok, hanem bármely olyan helyre, ahol nagyobb esélyét látják a biztonságuknak.  

Névjegy

Dr. Idil Akinci szociológus, migráció-szakértő, a nemzeti identitás, állampolgárság és a multikulturális társadalmakon belüli hovatartozás kérdéseit kutatja az Edinburgh-i Egyetemen. Korábban Európában és a Közel-Keleten kutatott. Publikációi jelentek meg nívós társadalomtudományi folyóiratokban, például a Journal of Ethnic and Migration Studies-ban.

Láttunk már karón varjút! – Biden biztosan vezet, de Trump okozott már meglepetést

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2020.08.03. 08:30

Fotó: AFP
Joe Biden biztosan vezet, Donald Trump nagy bajban van, de három hónappal az elnökválasztás előtt még korai lenne eredményt hirdetni.
James Carville szerint a választásnak már vége, Trump vesztett. Az amerikai választási harcok nagy öregje, Bill Clinton egykori kampányfőnöke, a híres „A gazdaságról van szó, te hülye!” jelszó gazdája akár azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az esélytelen elnök még november 3-a előtt kiszáll a versenyből. Más elemzők szerint azonban a liberálisoknak még korai behűteni a proseccós üvegeket. A politikában, ahogyan azt Harold Wilson néhai brit miniszterelnök mondta, egy hét is hosszú idő, márpedig az amerikai elnökválasztásig még pontosan három hónap van hátra. 1988 júliusának végén Michael Dukakis 54:38-ra vezetett George H. W. Bush előtt – aztán három hónap múltán mégis az utóbbi győzött, csaknem nyolc százalékos fölénnyel. De van közelebbi példa is, 2016 nyarán Hillary Clinton végig sokkal jobban állt Donald Trumpnál. Kereken három hónappal az akkor november 8-ára eső választás előtt csaknem tíz százalékponttal vezetett, amiből több mint kettőt meg is őrzött, az elektori testületben mégis Trump került többségbe. A történelmi analógiáknak azonban itt vége is szakad: a koronavírus-járvány miatt az idei választási kampány minden eddigitől különbözik. Sokáig úgy tűnt, hogy 2020-ban is érvényes lesz Carville alaptétele és a végén úgyis a gazdaság állapota dönt. Ezzel magyarázható, hogy a járvány első hulláma még nem is tetőzött, amikor Donald Trump sürgetni kezdte az újranyitást. Azt ismételgette, hogy minden idők legerősebb gazdaságát teremtette meg, és a koronavírus elmúltával újra ezt fogja tenni. Az amerikai gazdaságtörténet leghosszabb töretlen növekedési ciklusa valójában még Barack Obama elnöksége alatt indult be, de kétségtelen, hogy a tőzsdei árfolyamok és a foglalkoztatási adatok Trump idején értek a csúcsra. Ebben nagy szerepe volt a három és fél éve folyamatos adócsökkentéseknek – legalábbis, ami a cégeket és a leggazdagabbakat illeti. A járvány azonban felülírta az aranyigazságot. Július végén az amerikaiak mintegy 70 százaléka tartott attól, hogy elkaphatja a fertőzést és a megkérdezettek 87 százalékát aggasztotta a gazdaság állapota. A többség a nyitás ellenére sem akar vendéglőbe, edzőterembe vagy moziba menni addig, amíg nem csökken a veszély.
A Vanity Fair a napokban megírta, hogy Trump elhibázott járványügyi politikája mögött nem kevésbé hibás politikai megfontolás húzódott meg. Az elnök március végére kezdte elhinni a tudományos szakértők figyelmeztetését, miszerint nagyon nagy baj várható. Megbízta vejét, Jared Kushnert, hogy készítsen átfogó cselekvési tervet. Utóbbi aztán áprilisban azzal állt elő, hogy nem érdemes országos intézkedéseket tenni, mert a járvány elsősorban New Yorkban és New Jersey-ben terjed, márpedig, azok úgyis demokrata párti többségű államok. Az országos epidemiológiai riadó Kushner munkacsoportjának elemzése szerint fölösleges, politikailag célszerűbb minden felelősséget a demokrata párti kormányzókra hárítani. Nyár közepére aztán kiderült, hogy a 2016-ban az elnökre szavazó középnyugati és déli államok sem ússzák meg a járványt, a republikánusok is helyeslik az egészségügyi szigorításokat és többségük fontosabbnak tartja az életét a pillanatnyi gazdasági helyzetnél. A Fehér Ház sietve cáfolta a Vanity Fair cikkének alapállítását, ám az internet addigra szinte felrobbant a politikailag motivált tömeggyilkosság vádjától. A szeptember elején teljes sebességre kapcsoló kampány fő kérdése a járványügyi helyzet lesz. Az amerikai halálos áldozatok száma már most 160 ezerhez közelít és a különböző matematikai modellek szerint egy hónap múlva a 180-210 ezres sávban lesz. Az iskolák egy része biztosan a távoktatás mellett dönt, a kongresszusban pedig nincs egyetértés a munka nélkül maradt tízmilliók segélyéről. Ugyancsak a járvány következménye, hogy a korábbiakhoz képest más kampánymódszerekre lesz szükség. Trump nem tarthatja meg kedvelt tömeggyűléseit, Joe Biden pedig a minimálisra szoríthatja a nála az elszólások és tévesztések miatt mindig veszélyes nyilvános megjelenéseit. Idén a szokásosnál is fontosabb lesz az elnökjelöltek három tévévitája, ahol kiderülhet, melyikük van jobb mentális állapotban: a 74 éves Trump vagy a 77 esztendős Biden. Utóbbinak mostani nyolc százalékpontos előnyéből legalább négyet meg kellene őriznie ahhoz, hogy nyugodtan várhassa november 3-ának estéjét és ne kísértse Hillary Clinton váratlan vereségének emléke.

Mostantól január 20-ig

A következő napokban – talán órákban – Joe Biden bejelenti alelnökjelöltjét. Ígérete szerint nő lesz az illető és erős nyomás nehezedik rá, hogy színes bőrű legyen. A legizgalmasabb választás Michelle Obama lenne, de ő, amennyire tudni lehet, elzárkózott. Augusztus 11-én, Connecticutban tartják az utolsó, már tét nélküli előválasztásokat. Augusztus 17-20. között rendezik meg a Demokrata Párt elnökjelölt-állító konvencióját. A helyszín Milwaukee, de az egész rendezvény virtuálisan, az interneten zajlik majd. Augusztus 24-27. között lesz a Republikánus Párt konvenciója – mégiscsak a dél-karolinai Charlotte-ban. Az egészségügyi előírások miatt onnan Trump el akarta vinni a rendezvényt a floridai Jacksonville-be, csakhogy júliusra ott is belobbant a járvány. Az esemény egy részére közönség előtt, másik részére az interneten kerül sor. Szeptember 19-étől lehet postára adni az első voksokat Dél-Dakotában és Minnesotában, ahol ezt november 3. előtt már 46 nappal engedélyezi a törvény. Szeptember 29-én, október 15-én és 22-én lesz az elnökjelöltek három tévévitája. November 3. az elnökválasztás napja, de a sok levélszavazat miatt előfordulhat, hogy a végeredményre napokat vagy akár heteket kell várni. December 14-én (a hónap második szerdáját követő hétfőn) az egyes államok fővárosában összeülnek az elektori testületek, hogy leadják az államok hivatalos szavazatait az elnökre és alelnökre. Január 3-án déli 12-kor tartja első ülését az új összetételű kongresszus. Az időpontot az alkotmány rögzíti, attól csak külön törvénnyel lehet eltérni. Január 20-án délben ér véget az elnök és az alelnök négyéves mandátuma, az alkotmány szerint ekkor iktatják be a választáson győztes párost.

Szójáték a levélszavazatok körül

Donald Trump hónapok óta igyekszik elvenni az amerikaiak kedvét a levélben való szavazástól. Szerinte a procedúra nem biztonságos, mert senki sem tudja, ki mindenkinek küldenek ki szavazócédulákat, talán még a választójoggal nem rendelkező illegális bevándorlóknak is. Attól tart, hogy egyesek személyesen is elmehetnek választani és így két voksot adhatnak le, a borítékokat kilophatják a postaládákból, ráadásul idegen államok is „százmilliós tételben” hamisíthatnak szavazócédulákat. Az elnök úgy tesz, mintha a levélszavazás valami újdonság lenne, jóllehet egyes államok már a 80-as évek óta alkalmazzák. A gyakorlatot mostanra már 46 állam követi, sőt, olyanok is vannak (Colorado, Hawaii, Oregon, Utah és Washington), amelyekben csak így lehet választani. Maga Trump is többször adott már le postai szavazatot, de szerinte az más, mert ő akkor távol volt a lakóhelyétől, ami nem levél-, hanem a más kategóriába tartozó „távszavazás”. A tények nem igazolják Trump érvelését. A világ talán legtekintélyesebb műszaki egyeteme, a Massachussetts Institute of Technology (MIT) kutatói az elmúlt több mint húsz évben leadott mintegy 250 millió levélszavazat sorsát elemezve arra jutottak, hogy összesen 143, azaz államonként átlagosan 6-7 évente egy esetben bizonyosodott be a csalás, aminek valószínűsége így 0.00006 százalék. Mint a személyes szavazás esetében, az államok a levélszavazást is külön-külön szabályozzák, így a biztonsági előírásokban is van eltérés. Ugyanakkor általánosan elterjedt a szavazók legalább kettős, vonalkód és aláírás alapján történő azonosítása.
Trump másik kifogása az, hogy november 3-án este mindenképpen ki kell derülnie, ki nyerte a választást. Ezt azonban egyrészt nem írja elő törvény, másrészt a modern időkben is volt már példa az ellenkezőjére. 2000-ben november 7-én volt a választás, amelynek végeredménye csak akkor vált biztossá, amikor Al Gore elfogadta a legfelsőbb bíróságnak a floridai szavazatszámlálás ügyében december 12-én hozott, 5:4 arányú ítéletét és a közérdekre hivatkozva elállt a további jogorvoslati lehetőségektől. A PEW közvélemény-kutató szerint azokban az államokban, ahol eddig is jelentős volt a levélszavazatok aránya, a republikánus szavazók több mint kétharmada támogatja ennek lehetővé tételét mindenki számára. Egyes elemzések szerint Trump ellenkezése visszaüthet, mert elijesztheti a levélszavazási tapasztalatokkal nem rendelkező déli és középnyugati választóinak egy részét, akik a Covid-19-től való félelmükben esetleg személyesen sem merik majd leadni voksukat.

Árvizeket és földcsuszamlásokat okozott a heves esőzés Dél-Koreában, hat ember meghalt és többen eltűntek

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.03. 08:22

Fotó: AFP
Vasárnap a vészhelyzet legmagasabb, harmadik fokozatát hirdették ki az ítéletidő miatt.
Árvizek és földcsuszamlások alakultak ki a heves esőzések következtében Dél-Koreában, az ítéletidőben hat ember meghalt, és nyolc sorsáról nem tudni semmit – közölte a rendkívüli helyzetek és természeti csapások kezelésével foglalkozó szöuli válságtörzs. Az ítéletidő elsősorban a távol-keleti ország középső részén fekvő tartományait sújtja napok óta. Három ember vízbe fulladt egy folyó áradásában, hármat pedig sárlavina temetett maga alá. A dél-koreai hatóságok vasárnap a vészhelyzet legmagasabb, harmadik fokozatát hirdették ki az ítéletidő miatt. A fővárosban, Szöulban több közutat és hidat lezártak a Han folyó áradása miatt, és hasonló intézkedéseket hoztak több más, árvíz sújtotta településen. Mintegy ezerötszáz embert menekítenek ki otthonából.
Mun Dzse In dél-koreai elnök az esőzések okozta súlyos helyzet miatt megszakította nyári szabadságát, és visszatért vidéki házából Szöulba. A Yonhap hírügynökség megjegyzi, hogy az államfő tavaly is lemondta ötnapos nyári szabadságát, amikor Japán kereskedelmi korlátozásokat vezetett be országa ellen.