A vietnámiak joggal lehettek büszkék hazájuk válságkezelésben nyújtott teljesítményére, hiszen a csaknem 100 milliós országban sokáig egyetlen áldozatot sem követelt a pandémia. Ahogyan 2003-ban a SARS (atípusos tüdőgyulladás) terjedése idején, a délkelet-ázsiai ország most is csírájában próbálta elfojtani a járványt. A hatóságok gyors fellépése megakadályozta a kór szétterjedését a lakosság körében januárban, amikor Kínából megérkeztek az első betegek. A védekezést drasztikus intézkedések jellemezték: például február közepén öt igazolt fertőzés miatt vesztegzár alá vonták a 10 ezer fős Son Loi települést. A szigor viszont működött, még július elején is csak 355 megbetegedést tartottak számon, és nem volt egyetlen halálos áldozat sem. Habár kétségtelen, hogy a Vietnamhoz hasonló kommunista diktatúrák a kudarcot is hajlamosak sikerként beállítani, ezúttal semmi nem utal arra, hogy trükköztek volna az adatokkal. A siker valódi volt - ám sajnos átmenetinek bizonyult.
Áprilistól július közepéig csak a külföldről érkezők növelték az esetszámot, ám a beutazókra vonatkozó kötelező 14 napos karantén miatt ők nem jelentettek fertőzésveszélyt a helyiekre. Június 23-án aztán minden megváltozott: 99 nyugodalmas nap után Da Nang üdülőhelyen először mutattak ki “hazai” megbetegedést. Egyelőre nem tudni, hogyan jelent meg ott a koronavírus, egyes feltételezések szerint a határon átcsempészett kínaiak hurcolták be a kórt.
A hatóságok ezúttal is hamar a tettek mezejére léptek, múlt hétfőn lezárták a látogatók elől Da Nangot, repülőjáratokat indítottak az ott tartózkodó 80 ezer belföldi turista hazaszállítására és vesztegzár alá vették a kikötővárost. Vietnamban a koronavírus-járvány pénteken követelte első halálos áldozatait; a legutóbbi adatok már 241 aktív megbetegedésről és 6 elhunytról szóltak. A vezetés még bízik abban, hogy visszaszerezheti a kontrollt: Nguyen Xuan Phuc miniszterelnök tegnap az állami tévének azt ígérte, hogy teljes erőbedobással fognak küzdeni a pandémia ellen. A kormányfő szerint napokon belül eldől, hogy sikerül-e megállítani a vírus széleskörű elterjedését.
A következő időszak Hongkongban is kritikus lesz; a különleges autonómiával rendelkező nagyváros hatóságai hónapokig ellenőrzés alatt tartották a járványhelyzetet - részben a fegyelmezett civil társadalomnak köszönhetően, amely gyakran maga követelte ki a szigorúbb korlátozásokat. Júliusban azonban hirtelen megugrott az esetek száma: nagyjából 1800 új megbetegedést regisztráltak, másfélszer annyit, mint korábban összesen.
A kínai állami média a nemzetbiztonsági törvény elleni tüntetéseket kiáltotta ki bűnbaknak, ám a járványügyi szakemberek szerint a hongkongi kormány meggondolatlan lépései idézték elő a helyzetet. A városvezetés gazdasági megfontolásokból bizonyos szakmák képviselőinél eltekintett a 14 napos karanténtól - például a Hongkongba érkező hajók és a repülőgépek személyzete is szabadon mozoghatott. A hatóságok február óta csaknem 300 ezer esetben mentesítették a beutazókat az óvintézkedések alól. A hongkongi kormány végül múlt szerdán törölte el a kivételeket és szigorú lakossági korlátozásokat vezetett be. Kérdéses azonban, hogy a megkésett lépésekkel korrigálni lehet-e a korábbi hibákat. Mindeközben a városvezetés kihasználta a krízisben rejlő politikai lehetőséget: a pandémiára hivatkozva egy évvel elhalasztották a szeptemberi választást, amelyen a demokráciapárti ellenzék idén biztosan komoly esélyekkel indult volna.
Hongkong és Vietnám esete egyaránt tanulságos, mert megmutatja, mennyire könnyen kicsúszhat az irányítás a hatóságok kezei közül. Ameddig nincs a koronavírus ellen hatékony védőoltás, addig a járványvédelemben elért sikerek bármikor egy csapásra elillanhatnak. A vietnami és hongkongi szakemberek egyaránt arról beszélnek, hogy az új esetek egy fertőzőképesebb vírustörzshöz tartoznak, mint amelyet a két területen korábban észleltek. Ebből arra lehet következtetni, hogy eddig a szerencse is közrejátszhatott abban, hogy egyik-másik ország enyhébben úszta meg a pandémiát.
