Na, hogy vagyunk ma reggel, Marika néni? Hozott az unokája vécépapírt, vagy megint a nyugdíjacskából kell bevásárolni a néninek? Ma hazaengedjük, tessék megnyugodni. Lesz, aki segítsen a néninek? Hát csak van egy szomszéd, vagy egy unoka. Tessék vigyázni a fertőzésekkel. Tudja, egy ilyen műtét után bármi előfordulhat. Ugye van otthon hipó vagy ilyesmi? De hat-nyolc hétig ne nagyon hajolgasson. És óvatosan a mosdással! Ha valami gond van, keddenként délelőtt hívhatja az osztályt.
Ülünk a kórházban Gyurival, az egyetemi oktatóval, és hallgatjuk a kórteremből kiszűrődő beszélgetést. Hál' istennek kutya bajunk, mind a ketten ugyanazért vagyunk bent, hogy hazavigyük a mamát – már tudniillik mindenki a sajátját –, aki túl van a műtéten. Csípőprotézis. Évekig küszködtek vele. Az elviselhetetlen fájdalommal, a botozással, a fájdalomcsillapítókkal. Az „egyre rövidülő várólisták” miatt csak kilenc hónapot kellett várni a profra, de úgy tűnik, megérte. A műtét sikerült. Gyuri világlátott ember, vitt már haza kórházból nővért Amerikában és feküdt Svédországban is, van tapasztalata. Meséli, hogy amikor a nővérének volt csípőprotézis műtétje Oklahomában, a procedúra előtt kijött hozzá egy három fős csapat a kórházból. Az egyik felmérte a lakást, és bejelölte, hová kell plusz kapaszkodót szereltetni, hol van csúszásveszély. A másik hozott egy DVD-t. A filmben részletesen elmagyarázták, mi vár a betegre attól kezdve, hogy elhagyja a kórházat. Mozdulatról mozdulatra gyakoroltatták vele az ágyból felkelést, a kádba bemászást és a papucsfelvételt. A harmadik fickó a higiénés körülményeket mérte fel, hozott egy karton fertőtlenítő szert, megmutatta, a lakás mely pontjaira kell különösen figyelni a műtét után. Egy felmérés szerint a sikeres műtétek után is húsz százalékban léphetnek fel komplikációk fertőzések miatt. A nővére műtétje több mint húszezer dollárba került, amit a biztosító térít. Ha komplikáció van, azt is. Az előkészítő csapat tehát nem pluszköltség, hanem a biztosító biztosítása, hogy ne kelljen kétszer fizetnie – magyarázza Gyuri, aki műszaki ember, tehát érti a számokat.
A mama itthoni műtétje egyébként ingyenes volt, vagyis hát a biztosító fizette. Gyurinak csak ötszázezret kellett kifizetnie a dokinak, a műtősnek, az anesztesnek, az ápolóknak, ilyesmi. Gyuri elkérte a DVD-t a nővérétől, és felszerelte a mama lakását a kívánt módon. Összesen negyvenezerért vásárolt kapaszkodókat, csúszásgátlókat és egy masszív fellépőt a kádhoz és két hétig gyakorolták a mamával a mozdulatokat. Persze a kórház is ellátta őt hasznos tanácsokkal. Aztán vigyázzon a küszöbökkel, Marika néni! – mondta az orvos.
Váltunk még két szót, aztán ki-ki viszi haza a saját mamáját. Kifelé menet még hallom a bekapcsolt tévét, valami híradó megy. „Utóbb kiderült, hogy a magyar egészségügyi rendszer Európa egyik legjobban teljesítő egészségügyi rendszere” – mondja a miniszterelnök, és elégedetten hátra dől a székben. Csak nehogy véletlenül túlságosan hátra dőljön. Még le talál esni, és mindjárt kész a baj.