Előfizetés

Szabad szemmel – Továbbra is a magyar sajtószabadság a téma a világsajtóban

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.08.06. 07:46

Nemzetközi sajtószemle, 2020. augusztus 6.
Politico Cseh Katalin arra szólítja fel az uniót, hogy az mutasson kellő elszántságot és mentse meg azt, ami még megvan a független magyar sajtóból, máskülönben oda a szólásszabadság. A Momentum strasbourgi képviselője szerint az Index kimúlása azt mutatja, hogy Orbán bizalmai végeznek az önálló sajtó utolsó védővárával. De ha ezt az EU eltűri, akkor maga is bűnrészessé válik. Minden látszat ellenére azonban vannak eszközei, hogy megfordítsa a folyamatot. Csak oda kell figyelnie, hogy mire megy el az általa küldött pénz Magyarországon, illetve közvetlenül támogatnia kell a független sajtóorgánumokat. Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem több halvány ígéretnél. Miközben a 7 évre szóló közösségi büdzséből és a gazdasági újjáépítési programból jelen állás szerint 50 milliárd euró esik le a magyar vezetésnek. A felhasználásról személyesen Orbán dönt, így aligha számíthatnak jóra az ínséges helyzetben lévő független intézmények. Annál is inkább, mivel anyagi eszközökkel már így is hadjárat folyik a civil szféra és az ellenzék által elhódított önkormányzatok ellen. A Norvég Alap elutasítása bizonyítja, hogy a kormányfőnek csak akkor fontos az idegen forrás, ha ő zárja-nyitja a pénzcsapot. Viszont ha ez a jövőben is így marad, akkor hasztalan az EU minden próbálkozása. Itt egyértelmű lépések kellenek Brüsszel részéről, amibe beletartozik, hogy közvetlenül megsegítse a kivéreztetett szerkesztőségeket és utánajárjon a különös tulajdoni szerkezetnek a médiapiacon. Ezen túlmenően ki kellene mondani, hogy a leendő jogállami mechanizmus alapján az unió haladéktalanul saját kézbe veszi az alapok elosztását, amint eljárás indul valamely kormánnyal szemben a demokratikus szabályok felrúgása miatt. Csakhogy ehhez nincs meg a tényleges szándék, amit igazol, hogy az Európai Néppárt ölbe tett kézzel figyeli, amit Orbán művel. Ideértve a CEU elűzését és most az Index kivéreztetését. A becstelen alkuk azonban nem jók semmire sem, mint ahogy a bűnös némaság sem. Ily módon a Fidesz európai partnerei ugyanis lehetővé teszik, hogy a miniszterelnök még jobban kiépítse uralmát és még inkább rátegye a kezét a szubvenciókra. Valójában az EPP akadályozza, hogy a Bizottság fellépjen a közös normákért Orbán fondorlatos akcióival szemben. Ám a hosszú távú költségvetés jó lehetőséget kínál, már ha Brüsszel közvetlenül megtámogatná a nagy bajban lévő önálló intézményeket. Már csak azért is, mert a miniszterelnök sajtócézárjai már felvonultak a Balkán több országában.
Profil Az Index parlamenti tudósítója azzal indokolta a szerkesztőség javarészének távozását, hogy a főszerkesztő eltávolítása után már nem lehetett volna szabadon dolgozni. Fábián Tamás, akiről a lap megjegyzi, hogy négyszer tiltották ki a törvényhozásból, mert tiltott helyen merte kérdezni a honatyákat, és mellesleg ő volt az, akinek Orbán Viktor azt mondta, hogy nem nyilatkozik az Indexnek, mert az álhírgyár, szóval a 32 éves újságíró úgy véli, hogy Dull Szabolcs sorsa egyértelműen jelezte: már nem lehet bízni a függetlenség ügyében kapott többi biztosítékban sem. Végzetesen sérült az autonómia. Az előzmények között kitért arra, hogy a tulajdonosok egyszer csak külső tanácsadókat vontak be, akik át akarták alakítani a munkát. Ám az újságírók számára az számított a legfontosabb alapelvnek, hogy ők döntsék el, kivel akarnak dolgozni és miként szervezik meg a munkát. Amit a szakemberek felvetettek, az arra ment volna ki, hogy szétverje a gárda egységét és kiszervezzék a rovatokat. Mindezt gazdasági érdekekre hivatkozva, bár kiderült, hogy a cég egyáltalán nem volt veszteséges. A jövőről szólva Fábián csupán annyit árult el, hogy szeretnének valamilyen formában együtt maradni. A Profil mindehhez annyit tesz hozzá, hogy az Index a legnagyobb hírportál, amely független volt és kritikus anyagokat hozott minden pártról, illetve érdekcsoportról.
Der Standard Trump, a brazil és a belorusz államfő tekintélyelvű populisták, akik azért tagadják a koronavírus létezését, mert az nem alkalmas külső ellenségnek. Az ilyen vezetők hazugságokkal, uszítással, bűnbakok gyártásával, vagyis álproblémákkal kerülnek hatalomra, de legbelül azért tudják, hogy valójában nincs meg bennük a képesség egy igazi válság kezelésére. Viszont hogy ne bukjanak meg, folyton valamilyen mumust kell felmutatniuk. Vagy ahogy Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem politológusa megfogalmazta: a demagógok azt állítják, hogy az igazi népet képviselik, amiből egyenesen következik, hogy a „mások” abba nem tartoznak bele. A vírus azonban láthatatlan ellenség. Nem migráns, nem gyanús muzulmán, nem gonosz élősködő, aki kihasználja a társadalmi juttatásokat. De még csak nem is a közösségtől elszakad elit része. Szóval nem lehet ellene álságosan mozgósítani. Be sem lehet zárni. Csak ésszerű intézkedésekkel lehetne legyűrni, ám arra a tekintélyelvű politikusok nem képesek. Ahhoz ugyanis együttműködés, a dolgok megfontolása és ellenőrizhető cselekvés kellene. Ütközés, dühödt vita és propaganda helyett. Ám egy nap lehetetlenné válik a tagadás. Akkor utat tör majd a zavarodottság és a düh a populistáknál, vezetőknél és vezetetteknél egyaránt. De akkor veszélyesre fordul a dolog, mert az ilyen emberek nem hisznek a fáradságos demokratikus folyamatokban, és ha nem lehet legyőzni a vírust, akkor kell találni egy külső ellenséget, aki felelős a fertőzésért.
FT A kommentár arra figyelmeztet, hogy ha ki is kap Trump novemberben, az még nem jelenti azt, hogy vereséget szenved az általa megtestesített tekintélyelvűség. Az embereknek ugyanis a politikus hozzá nem értéséből van elegük, nem autokráciájából. A populisták nagyon értenek ahhoz, hogy pár szavas üzenetekkel a maguk oldalára állítsák a tömegeket. Legutóbbi könyvében Ann Applebaum összemossa az amerikai elnököt és Orbánt, de az ilyen elemzői bűvészmutatvány hamis reményeket ébreszt. Azt sugallja, hogy ha a Fehér Ház gazdája alulmarad Bidennel szemben, akkor az egyben a tekintélyelvűség elutasításával egyenlő. Csakhogy ez nem igaz, mert Trump annak köszönheti a kurdarcát, hogy rosszul állt hozzá a járvány kérdéséhez és ily módon eljátszotta a közbizalmat. Korábban nem ártott neki sem a migránsellenesség, sem az újságírók, bírák, köztisztviselők elleni kampány. A gond az az autokráciájával, hogy éppen a védettség érzését nem adja meg a híveknek, pedig pont az az egész rendszer lényege. Erős ember, de nem erős kezű. Ha irányítana, akkor még növelhetné táborát. A populisták mindig is kétféle módon viszonyultak a szabadság ügyéhez. Egyrészt keményebb államot akarnak bizonyos területeken, ilyen például a kereskedelem, migráció, bűnözés. Viszont felháborodnak azon, ha a kormányzat akárcsak próbálkozik is a beavatkozással az egészségügyben, a környezetvédelemben. És Trumpra ez utóbbi a jellemző. Biden épp ezért nem liberális ellenpólusként jelenik meg, hanem olyasvalakiként, aki jobban ért a dolgokhoz. És persze messze nem lesz olyan autokrata, ha megválasztják. De ne tegyünk úgy, hogy ez volna a kulcs a sikeréhez.

Állandósult válság a vírus árnyékában

Gál Mária
Publikálás dátuma
2020.08.06. 07:30

Fotó: MANDEL NGAN / AFP
Példaértékűen sikeres védekezés után Izraelben lobbant be elsőként a koronavírus járvány második hulláma. Mindezt tetőzi a szűnni nem akaró politikai válság és tüntetések. A miértekről egy budapesti származású házaspárt kérdeztünk.
Több szempontból is különleges a pillanatnyi izraeli helyzet. Mindenek előtt azért, mert a nagyon sikeres tavaszi védekezés után a koronavírus járvány második hulláma itt kezdődött el a legerősebben. És ezzel már, a kezdeti szigorú korlátozások hiányában a Netanjahu-Gánc nemzeti egységkormány sem tud mit kezdeni. A lakossági tiltakozások is itt a legkövetkezetesebbek, ugyanakkor a legsokrétűbbek is. Minden hétvégén utcán vannak a komolyabb kormányzati támogatást igénylő vállalkozók, a Benjamin Netanjahu miniszterelnök lemondását követelők, de a korlátozások ellen tiltakozók is. Máshol sehol sem állandósultak ennyire a tüntetések, igaz, sehol sem áll olyan miniszterelnök az ország élén, aki ellen épp bírósági eljárás folyik egyszerre három korrupciós ügyben is. Mindezen túl, a három előrehozott választás és másfél éves politikai patthelyzet után is nehezen összeálló nemzeti egységkormány látványosan recseg-ropog, máris a negyedik választás rémképe merült fel. Egy Budapestről kivándorolt házaspárt, Hirschberg Katit és Benjamint kérdeztük arról, minek köszönhető ez a makacsul kitartó, többrétegű tüntetéshullám Izraelben? Mi volt a szikra, ami kirobbantotta és mi tartja életben? Melyik a nagyobb horderejű ezek közül- a gazdasági, szociális vonulat, a Netanjahu elleni, jogállamiság melletti, a korlátozások elleni tiltakozás? Az informatikai szektorban startupot építő kutatásfejlesztési igazgató Benjamin szerint a jelenlegi demonstráció hullámot a koronavírus járvány okozta gazdasági problémák és a kormány látszólagos tehetetlensége váltotta ki. Ez volt a közvetlen ok, ami az utcára vitte a magánvállalkozókat, a turizmusban dolgozókat es sok mindenki mást, akit közvetlenül érintett a járvány által okozott bevétel kiesés. Ezek a tüntetések alakultak általános kormányfő ellenes demonstrációkká. Ezek a megmozdulások izraeli történelmi mértékkel nem kifejezetten nagyok, de mégis az elmúlt 5-10 évhez képest kiemelkedők. Benjamin emlékeztet, hogy a márciusi választásokon, ha nem is nagy különbséggel, de azon pártok szereztek többséget, akik a kormányfőváltást tűzték ki célul. Mégis Benjamin Netanjahu alakított nemzeti egységkormányt, amelyhez az izraeli baloldal volt legnagyobb pártja, a Munkapárt is csatlakozott. Így a megmozdulások visszatérő motívuma, a miniszterelnök leváltása is, nem feltétlenül elsősorban a járvány kezelésének, hanem inkább személyes ellenszenvnek köszönhető. Kati volt kolléga, az izraeli magyar nyelvű portál, az Újkelet volt újságírója, a Jad Vasem korábbi munkatársa, négy éve viszont már az izraeli mentőszolgálat kötelékében dolgozik. Ő hozzáteszi, hogy az utóbbi 1-2 évben mindig is volt egy nagyon kicsi, de kitartó rétege az izraeli társadalomnak, amely hol itt, hol ott, hol ezért, hol azért tiltakozott Netanjahu és a politikája ellen. Ezek a tüntetők jellemzően a Tel Aviv környéki nagyvárosokban élő baloldali értelmiségi körökből kerültek ki, ők azok, akikhez csatlakoztak most mindazok, akiknek bármilyen problémájuk van Netanjahu személyével, a kormányalakítás körülményeivel, a járvánnyal kapcsolatos intézkedésekkel, vagy egyszerűen csak csatlakozni szeretnének ahhoz a "hangulathoz" ami most a Black Lives Matter mozgalom révén a világ számos országában jelen van. Az izraeli tüntetéseknek éppen ezért elég kevert a célkitűzése. Sokan egyszerűen csak azt akarjak, hogy Netanjahu lemondjon, de nincs elképzelésük arról, hogy mi legyen helyette és nem tudnak egy egységes ideológiai hátteret építeni. Véleménye szerint azért nincs különösebb jelentősége ezeknek a tüntetéseknek, mert nem bővül a helyszín, csak Tel Avivban és Jeruzsálemben vannak említésre érdemes megmozdulások, sehol másutt. A volt kolléga szerint a tüntetők vegyes összetétele miatt sokan nem csatlakoznak, mert bár azzal egyetértenek, hogy aki ellen korrupciós bírósági eljárás van folyamatban az ne legyen miniszterelnök, de azzal már nem értenek egyet, hogy az étterem tulajdonosoknak extra gazdasági támogatás járna. A nehezen összeállt kormánykoalíció válságáról és az izraeli médiában már felmerült újabb, immár negyedik előrehozott választás lehetőségéről Benjamin úgy gondolja, hogy ezek egyelőre csak kardcsörtetések melyeket a költségvetési vita váltott ki. Az új miniszterek, akik csak pár hónapja kezdték el munkájukat nem adnák fel egykönnyen a széküket. Kati mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a válság ennek a koalíciónak a "természetes eleme". Mint fogalmazott, még el sem kezdődött semmilyen érdemi munka, a rekordszámú miniszterek és minisztériumi szakemberek nem mernek elkezdeni dolgozni, mert teljesen bizonytalan a politikai helyzet és nincs költségvetés- A kulcspozícióban lévő ultraortodox pártok „szokás szerint fenyegetőznek”, hogy nem szavaznak meg semmit, ha nem kapjak meg a nekik ígért támogatásokat és kedvezményeket. Ha nem ezen bukik el a költségvetés akkor majd a bal és a jobb oldal nem tud megállapodni. Mindezek ellenére sem hiszi, hogy valóban lesz negyedik választás idén, már csak azért sem, mert a felmérések szerint továbbra sincs elég erő egyetlen másik lehetséges koalíciós erőben sem, hogy leváltsa a Likudot. Ha nem történik valami jelentős (pl. a koronavírus járvány újabb berobbanása, esetleg jelentős mérséklődése, Trump hirtelen bukása, háborús eszkaláció vagy hasonló) akkor ez idén már nem várható változás az izraeli politikai erőviszonyokban.
Kiemelte: a jelenlegi kormány megválasztásának és működésének a körülményei eleve példa nélküliek és egy negatív politikai kultúra kicsúcsosodását jelentik. Úgy véli, hogy ez a hatalmas összegekbe kerülő, az ország túlnyomó többségét feldühítő és elkeserítő három körös választás végeredménye nem is lehetett más, mint ez a "béna kacsakoalíció, ahol két nagyjából kiegyenlített erővel bíró tömb marja egymást”. Borítékolható volt, hogy döntésképtelen vízfej lesz a mostani kormányzat, állítja a volt újságíró. „Ennek alátámasztására elég megnézni a rekord mennyiségű miniszteri posztot, hiszen ezt a növekedést nem indokolja semmilyen szakmai döntés, egyszerűen mindkét koalíciós erő a saját embereit akarta pozícióba juttatni. És akkor még szóba se hoztuk a sajnálatos módon most is a mérleg nyelvét jelenti ultraortodox vallásos pártokat, amelyektől sem a jobbközép sem a balközép nem tudja függetleníteni magát az izraeli választási rendszer következtében.
Azt, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek három súlyos korrupciós ügyben kell bíróság elé állnia tavaly november óta mindenki tudta, ennek ellenére visszaválasztották szabad, demokratikus választáson. Mi változott azóta az ügye megítélésében, miért most erősödött meg a lemondását-leváltását követelő mozgalom?, kérdeztük interjúalanyainkat. Benjamin szerint ez annak köszönhető, hogy a korrupciós ügyekre nagyon különbözőképpen tekintenek a választók. Legtöbben, akik ezen ügyek kiderülte előtt is Netanjahu ellen szavaztak, most úgy tekintenek erre a perre, mint a jogállam működésének bizonyítékára. Az izraeli jobboldal pedig megosztott. Itt kisebbségben vannak azok, akik szerint egy per vádlottja nem lehet miniszterelnök is egyben. A többség viszont jelentéktelen ügyekként tekintenek ezekre az esetekre, melyeket a baloldali média és ügyészség tart életben. Hozzátette: Mindenesetre, az izraeli választó nem először lát ilyent, hisz Ehud Olmert volt miniszterelnököt és Moshe Katsav volt államfőt is megvádolták és elítélték. Ezen régebbi esetekben az ügyek egyértelműbbek és/vagy súlyosabbak voltak. Emiatt a tiltakozás is csendesebb Netanjahu esetében.
„Én személy szerint büszke vagyok rá, hogy ennyi izraeli vezető politikus ellen zajlottak és zajlanak vizsgálatok és jogi eljárások, ugyanis nem vagyok annyira naiv hogy azt higgyem, máshol erkölcsösebbek a politikusok mint Izraelben. Nálunk viszont utoléri őket az igazságszolgáltatás. Hogy a Netanjahu elleni eljárásnak mi lesz a vége azt még nem lehet tudni, addig jár neki az ártatlanság vélelme. Hogy mit gondolok a politikai munkásságáról és a koronavírus járvánnyal kapcsolatos intézkedéseiről, annak ehhez semmi köze”, fogalmazott Kati, aki úgy véli,  az, hogy újra Netanjahu lett a miniszterelnök inkább az izraeli demokrácia mintsem a demokrácia hiányának jelzője. Világos volt a választópolgárok számára hogy eljárás folyik ellene, az is, hogy milyen feltételekkel fogja megalakítani a kormányt, mégis harmadjára is úgy alakult hogy nem sikerült elsöprő többséget szereznie annak a tábornak, amelyik leválthatta volna. Ezen az éppen folyó bírósági eljárás ténye sem változtat. Hozzátette - a Netanjahu elleni korrupciós eljárás kezdetétől fogva merültek fel kétségek az ügyek megalapozottságát és komolyságát illetően.

„Szeretünk Bibi”

 Benjamin Netanjanu miniszterelnök kedden látogatást tett egy falafelesnél Ramléban. A tulajdonostól arról érdeklődött, megkapták-e a támogatást, amit a kormány a koronavírus által sújtott vállalkozásoknak osztott ki. Az eseményről beszámoló ujkelet.live portál szerint a közösségi médiában terjedő videóban hallható, hogy támogatói azt kiáltják, „Bibi, szeretünk téged”, de az is elhangzik, hogy „Bibi, halál az összes balosra. A balosok rohadékok!”  Ugyanezt a töretlen „szeretetet” és megosztottságot jelzi az israelnationalnews.com portál által ismertetett legfrissebb felmérés is. Eszerint a kormányzó Likud és a Kék-Fehér mélyrepülése megállt. A Likud jelenleg 35 helyet szerezhetne a kneszetben. A három jobboldali világi pártot tömörítő Jamina szövetséggel és a vallási pártokkal együtt a jobboldali tömb ezúttal 64 helyet szerezne a kneszetben a márciusi 58-al szemben. A Likud ugyan márciusban 36 mandátumot ért el, de júliusban csak 33-ra számíthatott volna, partnerei azóta többet erősödtek. A Gánc vezette Kék-Fehér, ami csak egy töredéke már a választásokon indult Netanjahu ellenes balközép blokknak, 9 mandátumra számíthatna, a júliusi 8 után. A Kék-Fehérből a Netanjahuval kötött koalíció miatt kivált Jes Atid-Telem szövetséget 18 mandátummal mérték, ami azonos a júliusi eredménnyel. Ez egyben azt is mutatja, hogy a tüntetések Netanjahu táborát erősítik. Ha újabb előrehozott választásokra kerülne sor, ezúttal nem lenne patthelyzet. A jobboldal 64, az arab pártokkal kiegészült bal csupán 48 mandátumot szerezne, a korábban királycsináló Avigdor Liberman pártja, a Jiszráel Béjtenú 8 mandátuma sem tudna ezen változtatni.

Az évszázad lehetőségét szalasztotta el Izrael

A Donald Trump nevével fémjelzett és saját maga által az évszázad megállapodásának nevezett béketerv egyelőre lekerült napirendről. Az amerikai elnök a belső gondok hatására kihátrált saját tervezetéből. A kampányban bemutatott béketerv, amely egyértelműen Netanjahut hivatott támogatni,  Washington segítsége nélkül, az arab országok, az Európai Unió tiltakozása mellett, valamint az izraeli lakosság nem egyértelmű támogatása hiányában kivitelezhetetlen. A július elsejére tervezett első lépés, az Izrael számára nemzetbiztonsági szempontból kiemelt jelentőségű Jordán-völgy illetve a nagyobb – a nemzetközi közösség által illegálisnak tekintett - ciszjordániai zsidó telepek annektálásának parlamenti jóváhagyása el is maradt.    Hogyan látja az annektálás kérdését az izraeli lakosság többsége, kérdeztük interjúalanyainkat? És hogyan látják ők maguk? Benjamin szerint, ha nem is végképp, de pillanatnyilag lekerült napirendről. Netanjahu nem tudja keresztülvinni ebben a helyzetben ezt a választási ígéretét úgy, hogy a Trump-kormányzat kifejezetten kérte a folyamat felfüggesztését. Az izraeli választópolgárok viszonylag nagy része (bár nem többsége) támogatja a Jordán völgyének és a nagyobb telepek annektálását. Kevés olyan párt van, amely egyértelműen ellene van, viszont sokan vannak, akiknek ellentmondó a véleményük a kérdésben. Az annektálás nem mozgatta meg az "izraeli béke tábort", mert nagyon sokan kiábrándultak a palesztin fél kompromisszum képtelensége miatt és úgy tekintettek az annektálásra, mint egy stratégiára, amivel ki lehet erőszakolni a tárgyalások újrakezdését. „Az annektálás lehetőségét elszalasztotta Izrael, és ez olyan történelmi léptékű hiba, amit soha nem fogunk megbocsátani egyik érintett politikusnak sem”, állítja Kati. A három választás alatt eltelt egy teljes év amikor Trump erős volt, a nemzetközi támogatás erősebb volt, mint most, az arab világ es a nyugati világ is készen állt optimistán állni bármilyen változáshoz, ami az osloi egyezmény óta tartó állóvizet felkavarta volna. Kati, aki elolvasta a 200 oldalas dokumentum egészét, kiemeli, hogy az annektálás a Trump-tervnek nem az egyetlen, bár jelentős szegmense, éppen ezért véli úgy, teljesen elhibázott Netanjahu részéről, hogy ezzel akart kezdeni. Jelenleg minden érintett állam elfoglalt a saját, több helyen katasztrofális gazdasági, közbiztonsági, járványügyi és politikai válságával- Egyelőre nem úgy néz ki, hogy Trump megnyeri a következő választásokat, márpedig Biden mindenképpen visszalépés lesz a jelenlegi a pro-izraeli amerikai külpolitikában.

A szokott időben, de egyelőre ismeretlen járvány elleni szabályokkal indul a tanév ősszel Olaszországban

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.06. 07:26

Fotó: Andrea Savorani Neri / AFP / Hans Lucas
A tervek szerint a tanítás csökkentett létszámú, 15 fős osztályokban folyik majd.
Az olasz miniszterelnök szavai szerint a szokott időben kezdik szeptemberben a tanítást az iskolákban Olaszországban. Ugyanakkor még mindig nem véglegesítették, hogy a koronavírus-járvány terjedése ellen milyen biztonsági szabályokkal indul a tanév. Giuseppe Conte kormányfő a Corriere Della Sera című lap szerdai számában megjelent interjúban tudatta, hogy elkötelezett az iskolák megnyitása mellett, és biztos a tanévkezdés szokásos időpontjában. A biztonsági rendelkezések azonban még vitatottak. Lucia Azzolina oktatási miniszter ugyancsak szerdán közölte, hogy
a tanítás csökkentett létszámú, 15 fős osztályokban folyik majd a védőtávolság betarthatósága miatt.

Ez azzal jár, hogy több osztály indul, amihez több oktató kell. A miniszter azt mondta, hogy 50 ezer új pedagógussal akarják bővíteni az oktatói létszámot. Az olasz egészségügyi minisztérium a hét elején azt közölte:
ha egy diákról bebizonyosodik, hogy koronavírussal fertőzött, akkor egész osztályát karanténra kötelezik.

A mosdók, öltözők, konyhák és ebédlők vonatkozásában azonban a biztonsági előírások még képlékenyek. Gondot okoz a bútorhiány is. A gyártók tudatták, hogy képtelenek kielégíteni iskolakezdésig a 2,4 millió új padra szóló rendelést, ami talán nem is akkora baj, mivel nemigen tudná sok iskola a bútorokat hova tenni. Sokuknak ugyanis nincsenek póttermei.