Cseh Katalin arra szólítja fel az uniót, hogy az mutasson kellő elszántságot és mentse meg azt, ami még megvan a független magyar sajtóból, máskülönben oda a szólásszabadság. A Momentum strasbourgi képviselője szerint az Index kimúlása azt mutatja, hogy Orbán bizalmai végeznek az önálló sajtó utolsó védővárával. De ha ezt az EU eltűri, akkor maga is bűnrészessé válik. Minden látszat ellenére azonban vannak eszközei, hogy megfordítsa a folyamatot. Csak oda kell figyelnie, hogy mire megy el az általa küldött pénz Magyarországon, illetve közvetlenül támogatnia kell a független sajtóorgánumokat.
Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem több halvány ígéretnél. Miközben a 7 évre szóló közösségi büdzséből és a gazdasági újjáépítési programból jelen állás szerint 50 milliárd euró esik le a magyar vezetésnek. A felhasználásról személyesen Orbán dönt, így aligha számíthatnak jóra az ínséges helyzetben lévő független intézmények. Annál is inkább, mivel anyagi eszközökkel már így is hadjárat folyik a civil szféra és az ellenzék által elhódított önkormányzatok ellen.
A Norvég Alap elutasítása bizonyítja, hogy a kormányfőnek csak akkor fontos az idegen forrás, ha ő zárja-nyitja a pénzcsapot. Viszont ha ez a jövőben is így marad, akkor hasztalan az EU minden próbálkozása. Itt egyértelmű lépések kellenek Brüsszel részéről, amibe beletartozik, hogy közvetlenül megsegítse a kivéreztetett szerkesztőségeket és utánajárjon a különös tulajdoni szerkezetnek a médiapiacon.
Ezen túlmenően ki kellene mondani, hogy a leendő jogállami mechanizmus alapján az unió haladéktalanul saját kézbe veszi az alapok elosztását, amint eljárás indul valamely kormánnyal szemben a demokratikus szabályok felrúgása miatt. Csakhogy ehhez nincs meg a tényleges szándék, amit igazol, hogy az Európai Néppárt ölbe tett kézzel figyeli, amit Orbán művel. Ideértve a CEU elűzését és most az Index kivéreztetését.
A becstelen alkuk azonban nem jók semmire sem, mint ahogy a bűnös némaság sem. Ily módon a Fidesz európai partnerei ugyanis lehetővé teszik, hogy a miniszterelnök még jobban kiépítse uralmát és még inkább rátegye a kezét a szubvenciókra. Valójában az EPP akadályozza, hogy a Bizottság fellépjen a közös normákért Orbán fondorlatos akcióival szemben.
Ám a hosszú távú költségvetés jó lehetőséget kínál, már ha Brüsszel közvetlenül megtámogatná a nagy bajban lévő önálló intézményeket. Már csak azért is, mert a miniszterelnök sajtócézárjai már felvonultak a Balkán több országában.
Az Index parlamenti tudósítója azzal indokolta a szerkesztőség javarészének távozását, hogy a főszerkesztő eltávolítása után már nem lehetett volna szabadon dolgozni. Fábián Tamás, akiről a lap megjegyzi, hogy négyszer tiltották ki a törvényhozásból, mert tiltott helyen merte kérdezni a honatyákat, és mellesleg ő volt az, akinek Orbán Viktor azt mondta, hogy nem nyilatkozik az Indexnek, mert az álhírgyár, szóval a 32 éves újságíró úgy véli, hogy Dull Szabolcs sorsa egyértelműen jelezte: már nem lehet bízni a függetlenség ügyében kapott többi biztosítékban sem. Végzetesen sérült az autonómia.
Az előzmények között kitért arra, hogy a tulajdonosok egyszer csak külső tanácsadókat vontak be, akik át akarták alakítani a munkát. Ám az újságírók számára az számított a legfontosabb alapelvnek, hogy ők döntsék el, kivel akarnak dolgozni és miként szervezik meg a munkát. Amit a szakemberek felvetettek, az arra ment volna ki, hogy szétverje a gárda egységét és kiszervezzék a rovatokat. Mindezt gazdasági érdekekre hivatkozva, bár kiderült, hogy a cég egyáltalán nem volt veszteséges. A jövőről szólva Fábián csupán annyit árult el, hogy szeretnének valamilyen formában együtt maradni.
A Profil mindehhez annyit tesz hozzá, hogy az Index a legnagyobb hírportál, amely független volt és kritikus anyagokat hozott minden pártról, illetve érdekcsoportról.
Trump, a brazil és a belorusz államfő tekintélyelvű populisták, akik azért tagadják a koronavírus létezését, mert az nem alkalmas külső ellenségnek. Az ilyen vezetők hazugságokkal, uszítással, bűnbakok gyártásával, vagyis álproblémákkal kerülnek hatalomra, de legbelül azért tudják, hogy valójában nincs meg bennük a képesség egy igazi válság kezelésére. Viszont hogy ne bukjanak meg, folyton valamilyen mumust kell felmutatniuk. Vagy ahogy Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem politológusa megfogalmazta: a demagógok azt állítják, hogy az igazi népet képviselik, amiből egyenesen következik, hogy a „mások” abba nem tartoznak bele.
A vírus azonban láthatatlan ellenség. Nem migráns, nem gyanús muzulmán, nem gonosz élősködő, aki kihasználja a társadalmi juttatásokat. De még csak nem is a közösségtől elszakad elit része. Szóval nem lehet ellene álságosan mozgósítani. Be sem lehet zárni. Csak ésszerű intézkedésekkel lehetne legyűrni, ám arra a tekintélyelvű politikusok nem képesek. Ahhoz ugyanis együttműködés, a dolgok megfontolása és ellenőrizhető cselekvés kellene. Ütközés, dühödt vita és propaganda helyett.
Ám egy nap lehetetlenné válik a tagadás. Akkor utat tör majd a zavarodottság és a düh a populistáknál, vezetőknél és vezetetteknél egyaránt. De akkor veszélyesre fordul a dolog, mert az ilyen emberek nem hisznek a fáradságos demokratikus folyamatokban, és ha nem lehet legyőzni a vírust, akkor kell találni egy külső ellenséget, aki felelős a fertőzésért.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy ha ki is kap Trump novemberben, az még nem jelenti azt, hogy vereséget szenved az általa megtestesített tekintélyelvűség. Az embereknek ugyanis a politikus hozzá nem értéséből van elegük, nem autokráciájából. A populisták nagyon értenek ahhoz, hogy pár szavas üzenetekkel a maguk oldalára állítsák a tömegeket. Legutóbbi könyvében Ann Applebaum összemossa az amerikai elnököt és Orbánt, de az ilyen elemzői bűvészmutatvány hamis reményeket ébreszt. Azt sugallja, hogy ha a Fehér Ház gazdája alulmarad Bidennel szemben, akkor az egyben a tekintélyelvűség elutasításával egyenlő.
Csakhogy ez nem igaz, mert Trump annak köszönheti a kurdarcát, hogy rosszul állt hozzá a járvány kérdéséhez és ily módon eljátszotta a közbizalmat. Korábban nem ártott neki sem a migránsellenesség, sem az újságírók, bírák, köztisztviselők elleni kampány. A gond az az autokráciájával, hogy éppen a védettség érzését nem adja meg a híveknek, pedig pont az az egész rendszer lényege. Erős ember, de nem erős kezű. Ha irányítana, akkor még növelhetné táborát.
A populisták mindig is kétféle módon viszonyultak a szabadság ügyéhez. Egyrészt keményebb államot akarnak bizonyos területeken, ilyen például a kereskedelem, migráció, bűnözés. Viszont felháborodnak azon, ha a kormányzat akárcsak próbálkozik is a beavatkozással az egészségügyben, a környezetvédelemben. És Trumpra ez utóbbi a jellemző. Biden épp ezért nem liberális ellenpólusként jelenik meg, hanem olyasvalakiként, aki jobban ért a dolgokhoz. És persze messze nem lesz olyan autokrata, ha megválasztják. De ne tegyünk úgy, hogy ez volna a kulcs a sikeréhez.
