Állandósult válság a vírus árnyékában

Példaértékűen sikeres védekezés után Izraelben lobbant be elsőként a koronavírus járvány második hulláma. Mindezt tetőzi a szűnni nem akaró politikai válság és tüntetések. A miértekről egy budapesti származású házaspárt kérdeztünk.

Több szempontból is különleges a pillanatnyi izraeli helyzet. Mindenek előtt azért, mert a nagyon sikeres tavaszi védekezés után a koronavírus járvány második hulláma itt kezdődött el a legerősebben. És ezzel már, a kezdeti szigorú korlátozások hiányában a Netanjahu-Gánc nemzeti egységkormány sem tud mit kezdeni. A lakossági tiltakozások is itt a legkövetkezetesebbek, ugyanakkor a legsokrétűbbek is. Minden hétvégén utcán vannak a komolyabb kormányzati támogatást igénylő vállalkozók, a Benjamin Netanjahu miniszterelnök lemondását követelők, de a korlátozások ellen tiltakozók is.

Máshol sehol sem állandósultak ennyire a tüntetések, igaz, sehol sem áll olyan miniszterelnök az ország élén, aki ellen épp bírósági eljárás folyik egyszerre három korrupciós ügyben is. Mindezen túl, a három előrehozott választás és másfél éves politikai patthelyzet után is nehezen összeálló nemzeti egységkormány látványosan recseg-ropog, máris a negyedik választás rémképe merült fel.

Egy Budapestről kivándorolt házaspárt, Hirschberg Katit és Benjamint kérdeztük arról, minek köszönhető ez a makacsul kitartó, többrétegű tüntetéshullám Izraelben? Mi volt a szikra, ami kirobbantotta és mi tartja életben? Melyik a nagyobb horderejű ezek közül- a gazdasági, szociális vonulat, a Netanjahu elleni, jogállamiság melletti, a korlátozások elleni tiltakozás? Az informatikai szektorban startupot építő kutatásfejlesztési igazgató Benjamin szerint a jelenlegi demonstráció hullámot a koronavírus járvány okozta gazdasági problémák és a kormány látszólagos tehetetlensége váltotta ki. Ez volt a közvetlen ok, ami az utcára vitte a magánvállalkozókat, a turizmusban dolgozókat es sok mindenki mást, akit közvetlenül érintett a járvány által okozott bevétel kiesés. Ezek a tüntetések alakultak általános kormányfő ellenes demonstrációkká. Ezek a megmozdulások izraeli történelmi mértékkel nem kifejezetten nagyok, de mégis az elmúlt 5-10 évhez képest kiemelkedők. Benjamin emlékeztet, hogy a márciusi választásokon, ha nem is nagy különbséggel, de azon pártok szereztek többséget, akik a kormányfőváltást tűzték ki célul. Mégis Benjamin Netanjahu alakított nemzeti egységkormányt, amelyhez az izraeli baloldal volt legnagyobb pártja, a Munkapárt is csatlakozott. Így a megmozdulások visszatérő motívuma, a miniszterelnök leváltása is, nem feltétlenül elsősorban a járvány kezelésének, hanem inkább személyes ellenszenvnek köszönhető.

Kati volt kolléga, az izraeli magyar nyelvű portál, az Újkelet volt újságírója, a Jad Vasem korábbi munkatársa, négy éve viszont már az izraeli mentőszolgálat kötelékében dolgozik. Ő hozzáteszi, hogy az utóbbi 1-2 évben mindig is volt egy nagyon kicsi, de kitartó rétege az izraeli társadalomnak, amely hol itt, hol ott, hol ezért, hol azért tiltakozott Netanjahu és a politikája ellen. Ezek a tüntetők jellemzően a Tel Aviv környéki nagyvárosokban élő baloldali értelmiségi körökből kerültek ki, ők azok, akikhez csatlakoztak most mindazok, akiknek bármilyen problémájuk van Netanjahu személyével, a kormányalakítás körülményeivel, a járvánnyal kapcsolatos intézkedésekkel, vagy egyszerűen csak csatlakozni szeretnének ahhoz a "hangulathoz" ami most a Black Lives Matter mozgalom révén a világ számos országában jelen van. Az izraeli tüntetéseknek éppen ezért elég kevert a célkitűzése. Sokan egyszerűen csak azt akarjak, hogy Netanjahu lemondjon, de nincs elképzelésük arról, hogy mi legyen helyette és nem tudnak egy egységes ideológiai hátteret építeni. Véleménye szerint azért nincs különösebb jelentősége ezeknek a tüntetéseknek, mert nem bővül a helyszín, csak Tel Avivban és Jeruzsálemben vannak említésre érdemes megmozdulások, sehol másutt. A volt kolléga szerint a tüntetők vegyes összetétele miatt sokan nem csatlakoznak, mert bár azzal egyetértenek, hogy aki ellen korrupciós bírósági eljárás van folyamatban az ne legyen miniszterelnök, de azzal már nem értenek egyet, hogy az étterem tulajdonosoknak extra gazdasági támogatás járna.

A nehezen összeállt kormánykoalíció válságáról és az izraeli médiában már felmerült újabb, immár negyedik előrehozott választás lehetőségéről Benjamin úgy gondolja, hogy ezek egyelőre csak kardcsörtetések melyeket a költségvetési vita váltott ki. Az új miniszterek, akik csak pár hónapja kezdték el munkájukat nem adnák fel egykönnyen a széküket.

Kati mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a válság ennek a koalíciónak a "természetes eleme". Mint fogalmazott, még el sem kezdődött semmilyen érdemi munka, a rekordszámú miniszterek és minisztériumi szakemberek nem mernek elkezdeni dolgozni, mert teljesen bizonytalan a politikai helyzet és nincs költségvetés- A kulcspozícióban lévő ultraortodox pártok „szokás szerint fenyegetőznek”, hogy nem szavaznak meg semmit, ha nem kapjak meg a nekik ígért támogatásokat és kedvezményeket. Ha nem ezen bukik el a költségvetés akkor majd a bal és a jobb oldal nem tud megállapodni. Mindezek ellenére sem hiszi, hogy valóban lesz negyedik választás idén, már csak azért sem, mert a felmérések szerint továbbra sincs elég erő egyetlen másik lehetséges koalíciós erőben sem, hogy leváltsa a Likudot. Ha nem történik valami jelentős (pl. a koronavírus járvány újabb berobbanása, esetleg jelentős mérséklődése, Trump hirtelen bukása, háborús eszkaláció vagy hasonló) akkor ez idén már nem várható változás az izraeli politikai erőviszonyokban.

Kiemelte: a jelenlegi kormány megválasztásának és működésének a körülményei eleve példa nélküliek és egy negatív politikai kultúra kicsúcsosodását jelentik. Úgy véli, hogy ez a hatalmas összegekbe kerülő, az ország túlnyomó többségét feldühítő és elkeserítő három körös választás végeredménye nem is lehetett más, mint ez a "béna kacsakoalíció, ahol két nagyjából kiegyenlített erővel bíró tömb marja egymást”. Borítékolható volt, hogy döntésképtelen vízfej lesz a mostani kormányzat, állítja a volt újságíró. „Ennek alátámasztására elég megnézni a rekord mennyiségű miniszteri posztot, hiszen ezt a növekedést nem indokolja semmilyen szakmai döntés, egyszerűen mindkét koalíciós erő a saját embereit akarta pozícióba juttatni. És akkor még szóba se hoztuk a sajnálatos módon most is a mérleg nyelvét jelenti ultraortodox vallásos pártokat, amelyektől sem a jobbközép sem a balközép nem tudja függetleníteni magát az izraeli választási rendszer következtében.

Azt, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek három súlyos korrupciós ügyben kell bíróság elé állnia tavaly november óta mindenki tudta, ennek ellenére visszaválasztották szabad, demokratikus választáson. Mi változott azóta az ügye megítélésében, miért most erősödött meg a lemondását-leváltását követelő mozgalom?, kérdeztük interjúalanyainkat. Benjamin szerint ez annak köszönhető, hogy a korrupciós ügyekre nagyon különbözőképpen tekintenek a választók. Legtöbben, akik ezen ügyek kiderülte előtt is Netanjahu ellen szavaztak, most úgy tekintenek erre a perre, mint a jogállam működésének bizonyítékára. Az izraeli jobboldal pedig megosztott. Itt kisebbségben vannak azok, akik szerint egy per vádlottja nem lehet miniszterelnök is egyben. A többség viszont jelentéktelen ügyekként tekintenek ezekre az esetekre, melyeket a baloldali média és ügyészség tart életben. Hozzátette: Mindenesetre, az izraeli választó nem először lát ilyent, hisz Ehud Olmert volt miniszterelnököt és Moshe Katsav volt államfőt is megvádolták és elítélték. Ezen régebbi esetekben az ügyek egyértelműbbek és/vagy súlyosabbak voltak. Emiatt a tiltakozás is csendesebb Netanjahu esetében.

„Én személy szerint büszke vagyok rá, hogy ennyi izraeli vezető politikus ellen zajlottak és zajlanak vizsgálatok és jogi eljárások, ugyanis nem vagyok annyira naiv hogy azt higgyem, máshol erkölcsösebbek a politikusok mint Izraelben. Nálunk viszont utoléri őket az igazságszolgáltatás. Hogy a Netanjahu elleni eljárásnak mi lesz a vége azt még nem lehet tudni, addig jár neki az ártatlanság vélelme. Hogy mit gondolok a politikai munkásságáról és a koronavírus járvánnyal kapcsolatos intézkedéseiről, annak ehhez semmi köze”, fogalmazott Kati, aki úgy véli, az, hogy újra Netanjahu lett a miniszterelnök inkább az izraeli demokrácia mintsem a demokrácia hiányának jelzője. Világos volt a választópolgárok számára hogy eljárás folyik ellene, az is, hogy milyen feltételekkel fogja megalakítani a kormányt, mégis harmadjára is úgy alakult hogy nem sikerült elsöprő többséget szereznie annak a tábornak, amelyik leválthatta volna. Ezen az éppen folyó bírósági eljárás ténye sem változtat. Hozzátette - a Netanjahu elleni korrupciós eljárás kezdetétől fogva merültek fel kétségek az ügyek megalapozottságát és komolyságát illetően.