A pedofilok neveit tartalmazó nyilvános lista szükségességéről jelenleg megdöbbentő egyetértés van kormány és ellenzék között, hiszen egy-egy botrány kapcsán felmerülő módosítás komoly népszerűséget hozhat minden pártnak, amelyik az ügy mellé áll. A 2016-os bicskei gyermekbántalmazások és most a Kaleta-ügy miatt óriási és érthető a társadalmi felháborodás és megdöbbenés. Egy ilyen helyzetben arról véleményt formálni, hogy egy nyilvános lista nem feltétlen jelent megoldást, nem lenne más, mint politikai öngyilkosság. A szocialisták, a Jobbik és a Fidesz is úgy kommunikál, szükség van a módosításokra és az új nyilvántartási rendszerre. Gulyás Gergely miniszter a napokban úgy fogalmazott: „jó szívvel tudná támogatni” a listák létrehozását, és bejelentette, hogy munkacsoportot állítanak fel, ami felülvizsgálja a hatályos törvényeket. Mindeközben a nem kérdezett szakértők közül többen is úgy vélik, alaposan át kell gondolni, milyen irányba indulunk. A sajtóban megjelent híreket olvasva ugyan minden jó érzésű ember úgy gondolja, igenis szükség van egy ilyen listára, és ez jelentheti a megoldást. Azonban érdemes mélyebbre ásni, a gyermekbántalmazások ugyanis attól nem feltétlen csökkennek, ha valakinek a neve nyilvános listára kerül. A gyermekeket meg kell védeni, azokat pedig, akik ártatlanokat bántanak, minden esetben felelősségre kell vonni és az elkövetett cselekmény súlyosságához mérten kell(ene) megbüntetni, ez vitathatatlan. Kérdés, hogy ezt hogyan tudjuk a leghatékonyabban megtenni?
„Nem gondolom, hogy igazán hatékony volna egy olyan rendszer, ahol nyilvánosan elérhetőek a pedofilok nevei, címei. Pont amiatt, hogy a veszély nagy része nem azoktól származik, akiket már elkaptak, hanem azoktól, akiket még nem” – erről Szőke András pszichológus beszélt lapunknak, aki gyermekkorukban szexuálisan bántalmazottaknak nyújt pszichoterápiás segítséget. Szerinte a listával azt az érzést keltenék a társadalomban a politikusok, hogy tettek valamit, miközben valójában, hatékonyság szempontjából nem kerülünk közelebb a megoldáshoz. „Nem azzal tudjuk megvédeni a gyerekeket, ha listákat készítünk, sokan a bántalmazók közül nincsenek is azonosítva, így fel sem kerülnek egy ilyen listára. Inkább a nevelésre, odafigyelésre kell hangsúlyt fektetni, hogy a gyerekek tudják, mi az, amit nem szabad hagyni, amit nem tehetnek meg velük, hogy figyelünk rájuk, és így megóvjuk őket a kiszolgáltatott helyzetektől. Erre, vagyis a szülők és pedagógusok edukálására és valóban hasznos programokra kellene az anyagi forrásokat fordítani a jogszabályok módosítása helyett. Fontos, hogy a szülők tudják, kikkel találkozik a gyerekük és hogyan tölti a szabadidejét” – hangsúlyozza a szakember.
A pedofillista bevezetése azért is problémás, mert a magyar törvényekben jelenleg nem is szerepel a pedofil szó. Létezik szexuális kényszerítés, amiért fiatalkorú sértett esetében 2–8 évet lehet kiszabni, ha pedig 14 év alatti gyermekről van szó, 5–10 évet kaphat az elkövető.
„A nemzetközi adatok és a hatósági ügyek alapján a népesség maximum 2 százaléka lehet pedofil, ez persze csak becslés, azt nem tudni, mennyi a látencia. Az érintettek egyharmada-fele azonban soha nem követ el semmit, mivel morálisan saját maga is elítéli a késztetéseit, ezért nem éli ki azokat” – erről már Vizi János jogász, pszichiáter, igazságügyi pszichiáter, szexuális medicina szakember beszélt lapunknak. Mint mondja, akik valóban elkövetnek valamit gyermekek sérelmére, kezdve a pornográf felvételek gyűjtögetésétől egészen a gyerek prostituáltak igénybevételéig vagy molesztálásig, azok nagy része nem is pedofil, inkább egyéb kórképekről lehet beszélni. Ilyenek például a személyiségzavarok, mentális zavarok, pszichopátia. „A szexuális abúzusok körülbelül 80 százaléka családon belül történik és ezek a bántások túlnyomó többségének nem a pedofília az oka, hanem a súlyos határsértések, az érdektelenség, illetve a szexuálisimpulzus-kontroll zavarai” – mondja Szőke András.
„Ha csak a pedofilok »használnák« a korábban felsorolt »szolgáltatásokat« (képek, videók, gyermekprostitúció), akkor ez az iparág nem létezne. Az emberek és a média gyakran összemossák a dolgokat, és az az üzenet, hogy aki gyermekpornográf felvételeket néz vagy gyermekeket molesztál, az pedofil, pedig ez nincs mindig így” – részletezi a jogász-pszichiáter. Ő is egyetért azzal, hogy egy pedofilokat számba vevő nyilvános listának nem lenne sok haszna és visszatartó ereje sem, inkább más irányba kellene keresni a megoldást. Ugyanakkor nagyon kevés olyan hozzáértő és képzett szexológus dolgozik az országban, aki érdemben tud foglalkozni pedofil páciensekkel. Ők is döntően a magánrendszerben érhetőek el, az állami rendszerben olyan szakembert, akinek valóban van praxisa és tapasztalata, elvétve találni. Hazai módszertan egyébként arra, hogy miképpen kell kezelni ezeket a betegeket, nincs, leginkább a nemzetközi szakirodalmat követik a terapeuták.
Nincs végleges gyógymód
Vizi János beszélt arról is: nálunk önkéntes alapon kérhetik a betegek a kémiai kasztrációt, de a gyógyszereknek nagyon komoly, akár életveszélyes mellékhatásai, maradandó károsodást okozó következményei lehetnek, és emiatt olykor abba is kell hagyni a kezelést. „Magyarországon ritkán jelentkeznek kezelésre, mert félnek nemcsak a társadalmi megbélyegzéstől, hanem attól is, hogy esetleg hatósági eljárás indul ellenük. Az igazi pedofília jelen eszközeinkkel nem gyógyítható, a kémiai kasztráció (gyógyszer) pedig sok esetben hatástalan, az emberi szexualitást ugyanis nem lehet csak a hormonszintekkel egyenlővé tenni. Nem biztos, hogy a nemi vágy is csökken a hormonszint csökkenésével. Arról nem is szólva, hogy bár kisebb számban, de női pedofilok is vannak, esetükben végképp felesleges a gyógyszeres kezelés” – részletezi Vizi János.
A terápia során a szakember magatartási szabályok bevezetését tartja fontosnak, ilyen például, hogy nem marad kettesben gyermekkel vagy nem választ olyan munkát, mely során kapcsolatba kerülhet velük. Azt is tudatosítani kell az elkövetőkben, hogy hiába gondolják azt, hogy ők csak képeket és videókat néznek, azok mögött hús-vér gyerekek vannak, akiket bántalmaztak azért, hogy az a videó vagy fotó elkészülhessen. Nagyon fontos tehát az érzékenyítés, az elkövetőkkel meg kell értetni, hogy milyen következményeket szenvednek el a gyerekek a cselekedeteik miatt. Korrigálni kell azokat a téves elképzeléseket, hogy ha az áldozat látszólag teljesen önként vesz részt a szexuális cselekményekben, az számára is pozitív élményeket ad. A felnőtt-gyerek szexuális interakció mindig traumatikus hatású a gyerekre.
„Most már nagyon komolyan monitorozzák, hogy ki lép be ilyen csoportokba és tölt le videókat, ezt sokan nem tudják, de előbb-utóbb mindenki lebukik. Ezt kellene tudatosítani, annak lenne visszatartó ereje, nem a büntetési tételek emelésének” – mondja a pszichiáter jogász, akit egyébként nagyon gyakran keresnek meg ilyen problémákkal. A többség nem önként megy hozzá, gyakran a hatósági eljárás indulása után kerülnek hozzá az érintettek.
Egy pedofil története
A WHO egyébként a pedofíliát betegségként definiálja, és az érintetteknek rendszeresen visszatérő és legalább 6 hónapig fennálló szexuális vágyai, késztetései és fantáziái vannak pubertáskor előtti gyerekekről. A Magyar Narancsnak korábban Péter – aki a kiskorúakhoz, a 10–14 év közötti kislányokhoz vonzódik szexuálisan – úgy nyilatkozott: tizenhat évesen tudatosult benne, hogy pedofil, de sokáig nem mondta el senkinek. Amikor kórházba került egy öngyilkossági kísérlet után, elmondta egy orvosnak, aki az engedélye nélkül belenézett a számítógépébe és kihívta a rendőröket. „Két ügyem volt tiltott pornográf felvételek birtoklásáért, képek voltak a számítógépemen, elsőre próbára bocsátottak, másodikra felfüggesztettet kaptam. A problémámmal a körzeti pszichológusnál is voltam, elküldött, hogy ő nem bírja az ilyesmit” – részletezte Péter, aki magánterapeutát nem engedhet meg magának. Mint mondja, soha életében nem ért hozzá helytelen módon gyerekhez, és úgy gondolja, nem is fogja megtenni, mert nem akar szexuális bántalmazó lenni.
A nyilvános lista egyébként annak a feketepiacon létező iparágnak sem szabna határt, amely a gyermekpornográf képeket és videókat terjeszti az érdeklődők között az interneten. Sokan ugyanis nem a szexuális vágy, hanem az anyagi haszonszerzés miatt adnak-vesznek ilyen felvételeket, melyek birtoklása is köztudottan bűncselekmény, hiszen ahány kép, annyi bántalmazás gyerekkel szemben. Lapunk megtudta: jelentősen nőtt a pedofil tartalmakat jelző esetek száma az elmúlt öt évben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által működtetett Internet Hotline jogsegélyszolgálatban is. Míg 2016-ban a bejelentések 6,8 százaléka érkezett ebben a kategóriában, idén ez az arány elérte a 43 százalékot, ami nagyjából 450 bejelentést és ennél jóval több megvizsgált tartalmat jelent – tájékoztatott az NMHH.
Végh József pszichológus, kriminálpszichológus is úgy gondolja, hogy önmagában az intézkedésnek, vagyis egy lista létrehozásának nem lesz visszatartó és megelőző ereje, a szigorításnak és a megszégyenítésnek ugyanis nem szokott jó eredménye lenni. Ő is azt emelte ki, hogy a megelőzésre, a gyerekek közötti felvilágosításra kellene nagyobb figyelmet fordítani az iskolákban, valamint a gyermekotthonokban, nevelőotthonokban – az áldozatok egy része ugyanis gyakran utóbbi kettőből kerül ki.
