Előfizetés

Ellenzi a szakma a nyilvános pedofillistát

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2020.08.09. 14:14

A nemzetközi adatok és a hatósági ügyek alapján a népesség 2 százaléka lehet pedofil, a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények többségéért azonban mégsem ők a felelősek. A Kaleta-ügy kapcsán a pártok ismét egymásra licitálva hangsúlyozzák, hogy szükség van a jogszabályok módosítására és egy nyilvános pedofillistára, a szakma azonban más véleményen van.
A pedofilok neveit tartalmazó nyilvános lista szükségességéről jelenleg megdöbbentő egyetértés van kormány és ellenzék között, hiszen egy-egy botrány kapcsán felmerülő módosítás komoly népszerűséget hozhat minden pártnak, amelyik az ügy mellé áll. A 2016-os bicskei gyermekbántalmazások és most a Kaleta-ügy miatt óriási és érthető a társadalmi felháborodás és megdöbbenés. Egy ilyen helyzetben arról véleményt formálni, hogy egy nyilvános lista nem feltétlen jelent megoldást, nem lenne más, mint politikai öngyilkosság. A szocialisták, a Jobbik és a Fidesz is úgy kommunikál, szükség van a módosításokra és az új nyilvántartási rendszerre. Gulyás Gergely miniszter a napokban úgy fogalmazott: „jó szívvel tudná támogatni” a listák létrehozását, és bejelentette, hogy munkacsoportot állítanak fel, ami felülvizsgálja a hatályos törvényeket. Mindeközben a nem kérdezett szakértők közül többen is úgy vélik, alaposan át kell gondolni, milyen irányba indulunk. A sajtóban megjelent híreket olvasva ugyan minden jó érzésű ember úgy gondolja, igenis szükség van egy ilyen listára, és ez jelentheti a megoldást. Azonban érdemes mélyebbre ásni, a gyermekbántalmazások ugyanis attól nem feltétlen csökkennek, ha valakinek a neve nyilvános listára kerül. A gyermekeket meg kell védeni, azokat pedig, akik ártatlanokat bántanak, minden esetben felelősségre kell vonni és az elkövetett cselekmény súlyosságához mérten kell(ene) megbüntetni, ez vitathatatlan. Kérdés, hogy ezt hogyan tudjuk a leghatékonyabban megtenni? 
„Nem gondolom, hogy igazán hatékony volna egy olyan rendszer, ahol nyilvánosan elérhetőek a pedofilok nevei, címei. Pont amiatt, hogy a veszély nagy része nem azoktól származik, akiket már elkaptak, hanem azoktól, akiket még nem” – erről Szőke András pszichológus beszélt lapunknak, aki gyermekkorukban szexuálisan bántalmazottaknak nyújt pszichoterápiás segítséget. Szerinte a listával azt az érzést keltenék a társadalomban a politikusok, hogy tettek valamit, miközben valójában, hatékonyság szempontjából nem kerülünk közelebb a megoldáshoz. „Nem azzal tudjuk megvédeni a gyerekeket, ha listákat készítünk, sokan a bántalmazók közül nincsenek is azonosítva, így fel sem kerülnek egy ilyen listára. Inkább a nevelésre, odafigyelésre kell hangsúlyt fektetni, hogy a gyerekek tudják, mi az, amit nem szabad hagyni, amit nem tehetnek meg velük, hogy figyelünk rájuk, és így megóvjuk őket a kiszolgáltatott helyzetektől. Erre, vagyis a szülők és pedagógusok edukálására és valóban hasznos programokra kellene az anyagi forrásokat fordítani a jogszabályok módosítása helyett. Fontos, hogy a szülők tudják, kikkel találkozik a gyerekük és hogyan tölti a szabadidejét” – hangsúlyozza a szakember. A pedofillista bevezetése azért is problémás, mert a magyar törvényekben jelenleg nem is szerepel a pedofil szó. Létezik szexuális kényszerítés, amiért fiatalkorú sértett esetében 2–8 évet lehet kiszabni, ha pedig 14 év alatti gyermekről van szó, 5–10 évet kaphat az elkövető. „A nemzetközi adatok és a hatósági ügyek alapján a népesség maximum 2 százaléka lehet pedofil, ez persze csak becslés, azt nem tudni, mennyi a látencia. Az érintettek egyharmada-fele azonban soha nem követ el semmit, mivel morálisan saját maga is elítéli a késztetéseit, ezért nem éli ki azokat” – erről már Vizi János jogász, pszichiáter, igazságügyi pszichiáter, szexuális medicina szakember beszélt lapunknak. Mint mondja, akik valóban elkövetnek valamit gyermekek sérelmére, kezdve a pornográf felvételek gyűjtögetésétől egészen a gyerek prostituáltak igénybevételéig vagy molesztálásig, azok nagy része nem is pedofil, inkább egyéb kórképekről lehet beszélni. Ilyenek például a személyiségzavarok, mentális zavarok, pszichopátia. „A sze­xuális abúzusok körülbelül 80 százaléka családon belül történik és ezek a bántások túlnyomó többségének nem a pedofília az oka, hanem a súlyos határsértések, az érdektelenség, illetve a szexuálisimpulzus-­kontroll zavarai” – mondja Szőke András. „Ha csak a pedofilok »használnák« a korábban felsorolt »szolgáltatásokat« (képek, videók, gyermekprostitúció), akkor ez az iparág nem létezne. Az emberek és a média gyakran összemossák a dolgokat, és az az üzenet, hogy aki gyermekpornográf felvételeket néz vagy gyermekeket molesztál, az pedofil, pedig ez nincs mindig így” – részletezi a jogász-pszi­­chiá­ter. Ő is egyetért azzal, hogy egy pedofilokat számba vevő nyilvános listának nem lenne sok haszna és visszatartó ereje sem, inkább más irányba kellene keresni a megoldást. Ugyanakkor nagyon kevés olyan hozzáértő és képzett szexológus dolgozik az országban, aki érdemben tud foglalkozni pedofil páciensekkel. Ők is döntően a magánrendszerben érhetőek el, az állami rendszerben olyan szakembert, akinek valóban van praxisa és tapasztalata, elvétve találni. Hazai módszertan egyébként arra, hogy miképpen kell kezelni ezeket a betegeket, nincs, leginkább a nemzetközi szakirodalmat követik a terapeuták. Nincs végleges gyógymód Vizi János beszélt arról is: nálunk önkéntes alapon kérhetik a betegek a kémiai kasztrációt, de a gyógyszereknek nagyon komoly, akár életveszélyes mellékhatásai, maradandó károsodást okozó következményei lehetnek, és emiatt olykor abba is kell hagyni a kezelést. „Magyarországon ritkán jelentkeznek kezelésre, mert félnek nemcsak a társadalmi megbélyegzéstől, hanem attól is, hogy esetleg hatósági eljárás indul ellenük. Az igazi pedofília jelen eszközeinkkel nem gyógyítható, a kémiai kasztráció (gyógyszer) pedig sok esetben hatástalan, az emberi szexualitást ugyanis nem lehet csak a hormonszintekkel egyenlővé tenni. Nem biztos, hogy a nemi vágy is csökken a hormonszint csökkenésével. Arról nem is szólva, hogy bár kisebb számban, de női pedofilok is vannak, esetükben végképp felesleges a gyógyszeres kezelés” – részletezi Vizi János. A terápia során a szakember magatartási szabályok bevezetését tartja fontosnak, ilyen például, hogy nem marad kettesben gyermekkel vagy nem választ olyan munkát, mely során kapcsolatba kerülhet velük. Azt is tudatosítani kell az elkövetőkben, hogy hiába gondolják azt, hogy ők csak képeket és videókat néznek, azok mögött hús-vér gyerekek vannak, akiket bántalmaztak azért, hogy az a videó vagy fotó elkészülhessen. Nagyon fontos tehát az érzékenyítés, az elkövetőkkel meg kell értetni, hogy milyen következményeket szenvednek el a gyerekek a cselekedeteik miatt. Korrigálni kell azokat a téves elképzeléseket, hogy ha az áldozat látszólag teljesen önként vesz részt a szexuális cselekményekben, az számára is pozitív élményeket ad. A felnőtt-gyerek szexuális interakció mindig traumatikus hatású a gyerekre. „Most már nagyon komolyan monitorozzák, hogy ki lép be ilyen csoportokba és tölt le videókat, ezt sokan nem tudják, de előbb-utóbb mindenki lebukik. Ezt kellene tudatosítani, annak lenne visszatartó ereje, nem a büntetési tételek emelésének” – mondja a pszichiáter jogász, akit egyébként nagyon gyakran keresnek meg ilyen problémákkal. A többség nem önként megy hozzá, gyakran a hatósági eljárás indulása után kerülnek hozzá az érintettek. Egy pedofil története A WHO egyébként a pedofíliát betegségként definiálja, és az érintetteknek rendszeresen visszatérő és legalább 6 hónapig fennálló szexuális vágyai, késztetései és fantáziái vannak pubertáskor előtti gyerekekről. A Magyar Narancsnak korábban Péter – aki a kiskorúakhoz, a 10–14 év közötti kislányokhoz vonzódik szexuálisan – úgy nyilatkozott: tizenhat évesen tudatosult benne, hogy pedofil, de so­káig nem mondta el senkinek. Amikor kórházba került egy öngyilkossági kísérlet után, elmondta egy orvosnak, aki az engedélye nélkül belenézett a számítógépébe és kihívta a rendőröket. „Két ügyem volt tiltott pornográf felvételek birtoklásáért, képek voltak a számítógépemen, elsőre próbára bocsátottak, másodikra felfüggesztettet kaptam. A problémámmal a körzeti pszichológusnál is voltam, elküldött, hogy ő nem bírja az ilyesmit” – részletezte Péter, aki magánterapeutát nem engedhet meg magának. Mint mondja, soha életében nem ért hozzá helytelen módon gyerekhez, és úgy gondolja, nem is fogja megtenni, mert nem akar szexuális bántalmazó lenni. A nyilvános lista egyébként annak a feketepiacon létező iparágnak sem szabna határt, amely a gyermekpornográf képeket és videókat terjeszti az érdeklődők között az interneten. Sokan ugyanis nem a szexuális vágy, hanem az anyagi haszonszerzés miatt adnak-vesznek ilyen felvételeket, melyek birtoklása is köztudottan bűncselekmény, hiszen ahány kép, annyi bántalmazás gyerekkel szemben. Lapunk megtudta: jelentősen nőtt a pedofil tartalmakat jelző esetek száma az elmúlt öt évben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által működtetett Internet Hotline jogsegélyszolgálatban is. Míg 2016-ban a bejelentések 6,8 százaléka érkezett ebben a kategóriában, idén ez az arány elérte a 43 százalékot, ami nagyjából 450 bejelentést és ennél jóval több megvizsgált tartalmat jelent – tájékoztatott az NMHH. Végh József pszichológus, kriminálpszichológus is úgy gondolja, hogy önmagában az intézkedésnek, vagyis egy lista létrehozásának nem lesz visszatartó és megelőző ereje, a szigorításnak és a megszégyenítésnek ugyanis nem szokott jó eredménye lenni. Ő is azt emelte ki, hogy a megelőzésre, a gyerekek közötti felvilágosításra kellene nagyobb figyelmet fordítani az iskolákban, valamint a gyermekotthonokban, nevelőotthonokban – az áldozatok egy része ugyanis gyakran utóbbi kettőből kerül ki. 

Átlépni a határt

Aki egyszer átlépte a határt és bántott gyermeket, megmagyarázta magának, hogy ez rendben van, az nagyon nehezen állja meg utána újra az elkövetést a szakemberek szerint. Az Országos Rendőr-főkapitányság lapunknak küldött adataiból kiderült: mintegy 600 esetben regisztráltak tavaly 0–17 év közötti gyermekek sérelmére elkövetett, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményt. Ezek közé tartozik az erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, megrontás, vérfertőzés, tiltott pornográf felvétellel visszaélés, üzletszerű kéjelgés elősegítése, kitartottság, kerítés, szeméremsértés, szexuális kényszerítés, erőszak vagy visszaélés, gyermekprostitúció kihasználása és a gyermekpornográfia is.

Heti abszurd: Észrevétlen biztonság

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.08.09. 07:30

Fotó: Jani Martin / Népszava
Más országokban nem alap, hogy büszkék lehetnek a helyi járványügy vezetőjére (a svédeké például még mindig opponálja a maszkviselést, amivel olyan szellemóriásokkal került egy platformra, mint Donald Trump – akivel kapcsolatban az a legpozitívabb állítása az amerikai jobboldalnak, hogy csak játssza a hülyét, ezzel akarván megtéveszteni az ellenségeit – meg Jair Bolsonaro brazil elnök, aki szerint csak a média nagyítja fel a víruskrízist), mi, magyarok azonban ebben is egyedülállóak vagyunk. Már azzal is, hogy úgy kell kiperelni/kiadatigényelni a tiszti főorvos szakmai életrajzát, ami egy definitíven végzettséghez és gyakorlathoz kötött pozícióban alighanem világszám, de azzal meg különösképpen, hogy (az említett biográfiából tudhatóan keresztényként) a főtiszt ilyen végtelenül engedelmes közreműködője a kormány gyűlöletkommunikációjának. Jó, a kereszténység előírja és díjazza az engedelmességet; maga Jézus hívta föl rá a figyelmet, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré”, a hegyi beszéd tanítása szerint pedig a lelki szegényeknél talán csak a sajtkészítők boldogabbak, de akkor is: amit ezen a téren a magyar nemzet Cecíliája a maga ártatlanul nagymamás, unokázóscsaló-csalogató modorában előadott, azt még nemzedékek múlva is tanítani fogják a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Én magam leginkább arra lennék kíváncsi, hogy mivel győzték meg. Mit mondott neki Orbán Viktor, amikor azokban a sorsfordító napokban (emlékszünk még az iskolabezárás körüli huzavonára, amikor az államfér­fiúi bölcsességben fogant gyors irányváltást még a hatalomkiszolgálásban végtelenül rugalmas Tények-stáb sem tudta lekövetni?) felhívta vagy magához rendelte, és elmagyarázta neki, hogyan fogja Magyarország megnyerni a járvány elleni háborút? Kedves asszonyom, mondta talán az elmúlt ezer év leggálánsabb magyar miniszterelnöke – ha személyesen történt a beavatás, akkor minden bizonnyal egy kézcsók után –, a párt önre gondolt, ön lesz ennek a hadműveletnek az irányítója. Vagy inkább az arca, mert irányítani természetesen én fogok, de nézze a jó oldalát: önnek semmiről sem kell döntést hoznia, elegendő lesz, ha mindig azt mondja, amiről előre megállapodtunk. Mit válaszolt vajon a tiszti főorvos? Kikérte magának, mondván, hogy járványügyi vészhelyzetben a járványügy irányít, a kormány pedig végrehajt? Vagy párás szemüveggel megköszönte a bizalmat? Nem tudhatjuk, nem voltunk ott, csak a következményeket ismerjük. Azt például, hogy Müller doktornő, miközben a Szent Imre kórházban haldoklott, majd meg is halt az első, 100 százalékig magyar származású hazai koronavírusos beteg, együtt vicsorgott – természetesen csak átvitt értelemben – azokra a vírusimportőrnek kikiáltott iráni diákokra, akiknek a felhasználásával a kormányzat olyan briliáns módon tudta összekötni a néhány százmilliárd forintból fölépített idegenellenes narratívát az akkor még ismeretlen vírussal szembeni félelemmel. Cecília asszony osztozott a miniszterelnök aggodalmában, hogy a migránsok hozzák ránk a bajt, a közmédia pedig napokon át el volt foglalva az iráni szál taglalásával. Nagyon remélem, hogy amikor majd a köztársasági tisztikeresztet átadják neki – mármint Müller Cecíliának; a közmédiának talán mégiscsak túlzás lenne –, senki sem teszi majd föl azt az ünneprontó kérdést, hogy mi is lett a járvány (hivatalosan) első hazai áldozataival. Amúgy mindenki megnyugodhat, mindannyian élnek, jól vannak, sőt, amennyire tudni lehet, nem is voltak rosszul soha, semmi nyoma, hogy bármelyiküknél is megjelentek volna a betegség tünetei. Ami nem csak azért remek hír, mert közben a mindenfajta jogalap nélküli eljárásokat is szép csendben ejtették ellenük, így nem kizárt, hogy újra felbukkannak Magyarországon (vagy talán már itt is vannak), hanem azért is, mert ez az eset is megmutatja, mennyire nincs okunk kételkedni országunk vezetőiben, illetve azokban, akiket ezek a vezetők fontos feladattal bíznak meg. A tiszti főorvos asszony továbbra is ott küzd, ahol a legnagyobb szükség van rá: most a szerb határon akadályozza meg puszta kézzel, hogy azok a migránsok, akik az Adria partjáról egy alagúton keresztül jutottak el a magyar határhoz, vállukon egy ostromlétrával – másképp nem történhetett, hiszen Szerbiában Orbán Viktor jó barátja és szövetségese a kormányfő, akit épp azért támogattunk, mert nem enged mindenféle gyülevész népséget átvonulni az országon –, nehogy a nyakunkra hozzák a második hullámot. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a biztonság szigeteként emelkedünk ki a kórok és nyavalyák regionális tengeréből. Míg ugyanis a Népegészségügyi Központ pár napja Hajdú-Biharban 22, Győr-Sopronban 11, Vas megyében pedig 3 fertőzöttet talált, az új fertőzöttek száma aznap csak 11 fővel nőtt. Köszönjük, Orbán Viktor, köszönjük, doktor Müller Cecília!

Sörös bencés örökség

Balassa Tamás
Publikálás dátuma
2020.08.08. 18:53

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Az Árpád-kori kezdetek – amikor a történeti források szerint itt főzték az első magyarországi söröket – és a török hódoltságot követő újrakezdés után harmadszor is beindult a sörkészítés Pannonhalmán. A bencések hagyományosan a belga és a holland vonalat követik; a maláta is belga, a komló német, az élesztő pedig dán. Ezzel együtt valódi magyar sör fő majd az apátságban, amelynek elsődleges piaca a vendéglátás lehet, kiegészítve a járvány idején egyre fontosabbá vált házhoz rendeléssel.
Nursiai Szent Benedek még nem emlékezhetett meg híres Regulájában a sörfogyasztásról, mert a VI. századi Itália éghajlata túlságosan is mediterrán volt a folyékony kenyér készítéséhez. De amint lehetett, Isten imába és munkába visszavonuló szolgái is kitanulták a sörfőzés tudományát, egy mindmáig erős apátsági brandet alapozva meg. A pannonhalmi bencés apátság 2003-ban a borászattal magasra tette a lécet, de mindene megvan hozzá – lélek és tisztaság –, hogy a sörrel se valljon szégyent. 
A főapátság ezeréves falai között, a reneszánsz kerengőben idézzük a múltat Bokros Márk teológus-hittanárral, a főapát gazdasági helyettesével. A miskolci születésű fiatalember a bencés szerzetesek ruházatában, fekete habitusban kalauzol a 996-ban alapított, és a millenniumon UNESCO világörökségi rangot kapott monostorban. Márk atya egyike annak a mintegy harminc szerzetesnek, aki a világi javakról lemondásnak, a bencés közösségnek szentelte az életét, és a rendalapító 73 fejezetbe foglalt szabályrendszere szerint végzi szolgálatát. Testvéreivel naponta háromszor imádkozik, a déli zsolozsmában külön a nemzet üdvéért is fohászkodva, időt tölt a Szentírás olvasásával, és dolgozik. Iskolaidőben a 340 diákot számláló, bentlakásos bencés gimnáziumban tanít, máskülönben a főapátság gazdasági ügyeit kíséri figyelemmel. Nem kis munka ez: a szerteágazó oktatási, kulturális, közművelődési, hitéleti és nem utolsósorban turisztikai tevékenységet végző egyházi intézmény mintegy 2,5-3 milliárdos költségvetésből gazdálkodik (vállalkozások nélkül, ennek felét az országban lévő iskoláikra fordítják), rengeteget pályázik, és mint az egyik legkurrensebb történelmi emlékhely és idegenforgalmi látványosság, sokat is nyer. A néhány éve elkészült gyógynövénykerthez most épül illatmúzeum, a sörfőzde állami támogatással jött létre. Az István király idejében kiváltságokkal megerősített monostort évente mintegy 180 ezren látogatják, a járvány miatt mostanában szűkebb időkapuban. Az idei év kieső bevételei megpróbálják a helyben 250 dolgozónak megélhetést adó költségvetést.

Huszad a főzdéből

A pannonhalmi apátsági borok 2003 óta a magasan jegyzett kategóriába tartoznak, a minapi Vinagora versenyről is az egyik legrangosabb díjat hozták el. Ahogy a borászat, úgy a sörkészítés hagyománya is majd ezer évre nyúlik vissza. Pannonhalma térségében már az Árpád-korban is főztek sört. Hortobágyi T. Cirill főapát a ravazdi sörfőzde megnyitóján említette nemrég: a sörtörténet első hazai említései is bencés apátságokhoz kötődnek. A bakonybéli monostor 1086-os összeírásából lehet olvasni a Komlóhozó völgyről, és az irat szerint az apátsági szolgálónépek árpa és gabona csíráztatásával, vagyis malátával készült cukros söralapot készítettek. A török hódoltság után az apátság felügyeletével indult meg a sörfőzés az akkoriban még Szentmártonnak nevezett mezővárosban. Karner Egyed főapát 1701-ben kötött szerződést Thomas Menner sváb betelepülő mesteremberrel (a dokumentumot a korabeli oklevelekben gazdag levéltár őrzi), aki sört készített, és ennek huszadát (20 akónként 1 akót) tartozott leadni a monostornak. A főapátság komolyan vette a megbízást, és kikötötte, hogy ha a feladat kivitelezése megfeneklene, visszaválthatják a főzdét. A számadáskönyvek szerint akkoriban évi 20-30 ezer litert főztek, amelynek nagyobb részét a kocsmákban mérték ki. A főapátság az előírtnál mindig több sört igényelt, hiszen a vendégek és zarándokok is fogyasztották, és a napszámosok, más alkalmazottak is részesültek belőle. A gyakran szennyezett víznél sokkal egészségesebb volt, még a gyerekek is itták. A főapátság virágzó korszaka a rend 1786-os feloszlatása miatt megtorpant, Pannonhalmán és Ravazdon is megszűnt a sörfőzés, és később, az 1802-es visszaállítással sem újulhatott meg ez a hagyomány. 

Romlás Rómáig

A sörfogyasztás hagyománya az ősi időkre nyúlik vissza, egyes említések szerint 7-8000 évvel ezelőtt Kelet-Afrikában használt kőedények utalnak erre, míg mások az időszámítás előtti 3500-as évekre teszik, és a sumérokhoz kötik. A Gilgames-eposz főhőse a kenyeret hét liter sörrel öblítette le. A közel-keleti kortárs csoport aligha maradhatott volna fenn igen fejlett kultúraként, ha a 10 százalékos pannonhalmi Quadrupelből teszi meg ugyanezt: a sör akkoriban csak 1-2 százalékos alkoholtartalmú ital volt, és a narkotikus hatású etanol elsősorban a tartósítást szolgálta. A sör még így is gyorsan képes volt megromlani, ha a melegben a maradék cukorra vagy fehérjére rákaptak a különféle mikroorganizmusok. A legenda szerint ezt a hatást tapasztalta meg a pápa, amikor áldását adta a sörfogyasztásra. Észak-európai szerzetesek az első főzéseik egyikéből küldtek az egyházfőnek néhány hordóval, ám a Vatikánig vezető út igencsak megviselte a szállítmányt. A Szentszék feje mégis örvendezett, mert azt látta, Isten földi hívságokról lemondó szolgái odáig is elmennek az önsanyargatásban, hogy rettenetes itókával borzasztják az érzékelésüket. A ma szerzetesei odaadóan szolgálnak, de ők sem őrültek meg: a jó sört szeretik. Ennek pedig a legnagyobbjai a trappisták, akik a száz működő monostoruk közül nyolc észak-európai­ban foglalkoznak trappista védjeggyel minősített sörkészítéssel. Bokros Márk tagja volt annak a főapátsági küldöttségnek, amely a múlt évben látogatott meg néhányat a belga és holland főzdéik közül. Kevesen kapnak betekintést a szigorúan szabályozott folyamatba, de a szerzetesi rokonság természetesen megnyitotta a Brouwerij Westvleteren és a Brouwerij de Achelse Kluis kapuit. A bencés, a ciszterci és a trappista rendek – így, ebben az időrendben – egy tőrül fakadnak, és a fellazuló kora középkori szolgálat szigorítására szegődtek, Benedek vezetésével. A trappista sör védjegy megszerzésének több kritériuma van, meséli Márk atya. Ezek közül a legfontosabb, hogy a folyamatban a szerzetesek is részt vesznek, a bevételt az apátság fenntartására, a többletet jótékony célokra fordítják. Ezek teljesítése után lehet elnyerni a Nemzetközi Trappista Szövetség „Authen­tic Trappist Product” logóját, amely kivételes védjegy a piacon. A pannonhalmi sörök a belga ale tradíciót és stílusjegyeket követik, ezzel eltérve a zirci apátsági főzde portfóliójától, ahol inkább lagert készítenek. A tihanyi és a bakonybéli apátság bérfőzdékkel dolgoztat. Az apátsági főzésre és kereskedelemre egyébként ugyanolyan jövedéki és adószabályok vonatkoznak, mint a világi világosokra és egyéb fajtákra.

Isteni élesztés

A manapság reneszánszát élő sörkészítés csínját-bínját Tihanyi Fülöp élelmiszermérnök-sörfőzőmester, pannonhalmi öregdiák mutatja be a patikatisztaságú ravazdi üzemben. A sörfőzés hagyományainak felelevenítéséről 2014-ben döntöttek Pannonhalmán, és sokáig keresték hozzá a megfelelő ingatlant. A helyválasztásnak is van történelmi hagyománya: a XVIII. század közepén apátsági szervezésben indult a sörfőzés Ravazdon. Állami támogatással alakították át az (addig a főapátsági ásványvíz, a Vis Vitalis raktáraként működő) egykori faluszéli babapiskóta-üzemet, ami a hazai technológiával együtt mintegy 800 millió forintba került. A létesítmény rozsdamentes acéltartályaiban 2000 literes főzetek készülnek (acélcsőből mintegy 1,5 kilométert építettek be), elsőként a két legbonyolultabbat, az 5 százalékos alkoholtartalmú Blonde szűretlen világost és a Quadrupel barnasört főzték le. A belépő világos első 12 ezer literje már palackba került, és szinte azonnal elfogyott. A barna az erjesztőtartályokban várja a fejtést, vagyis a lecsapolást a leülepedett élesztőről. A maláta törésétől a palackozásig akár 5 hétig is eltarthat a folyamat: a blonde például ennyi ideig készül. A Pannonhalmi Főapátság Sörfőzdéjének jelenlegi szortimentje belga árpamalátából, német komlópelletből és dán élesztőből készül. (A piacon minden jelentős szereplő belga, német és szlovén komlóból dolgozik – az érzékeny növény négy-öt év után fordul termőre, Pannonhalmán is tervezik egy kisebb ültetvény telepítését.) A négyszáz kilogrammnyi csíráztatott árpa több­órás folyamaton megy keresztül, 50–100 fok közötti hőmérsékleten. Közben a cefréből az enzimek kioldják a keményítőt, dolgoznak a fehérjéken is, ez a hab tartósságát és teltségét adja majd, és a malátából „előmacerálják” a cukrot. Közben hozzáadják az alfasavtartalma miatt az ital kesernyés karakteréért felelős, néhány kilogrammnyi komlót, és húsz fokra hűtés után az élesztőt, ami a cukorból alkoholt csinál (a felső erjesztésű ale sörök legfeljebb 20 fokos, az alsó erjesztésű lagerek 10 fok alatti hőmérsékleten erjednek). A sörlé közben vándorol tartályról tartályra, számítógéppel vezérelten, de a sörfőzőmester folyamatos kémlelése mellett. Az élesztő kulcskérdés, nem véletlenül hívták az angolok „God is good”-nak egykor – meséli a mester, és beavat, magyar céggel is egyeztetnek a beszerzésről. A középkorban egyebek között az szabott gátat a sörkészítésnek, hogy nem ismerték az élesztőt, és az erjesztésben a hőmérséklet szerepét; bizonyos hőfok fölött az élesztőgombák elpusztulnak, és így nincs, ami alkoholt gyártson a cukorból. A hidegen erjesztés az eltarthatóság időtartamát is növelte, az északi népek ezért voltak szerencsésebbek. De előbb-utóbb mindenütt megismerték a léhűtők fontosságát: ennek a nem túl mozgalmas professziónak a képviselői egy ajtó nyitva tartásával szabályozták a hűvöset. A főzde belga típusú söreinek receptúrája a sörészmester 50 literes házi készségét is megjárta, az egyedi ízvilágot a szerzetesek és külső szakértők kóstolása véglegesítette. A két említett fajta mellett a Dubbel nevű szűretlen barna és a Tripel nevű kerül a tartályokba idén, míg jövőre szezonális sörökkel kísérleteznek majd.
Tízszer annyi akó Az idei 50 ezer liter utáni években az 500 ezer literes mennyiség a cél: ezt 2024-re szeretnék elérni. Hangsúlyosan a vendéglátóiparban és húszliteres hordókban gondolkodtak, de a járvány miatt most a nagykereskedelem kerül előtérbe és a webáruházas értékesítés. A főapát úgy fogalmazott az üzem­avatón: „Magunknak, szerzeteseknek azt kívánom, hogy pár év múlva, amikor már teljes kapacitással működik az üzem, mondjunk majd le a Karner Egyed főapát által kialkudott huszadról.” A 25 ezer liter valóban túlzásnak tűnne éves apátsági fogyasztásnak, még ha a bencések híresen nyitott szívvel fogadják is a zarándokokat.

Elég egy hemina

Márk atya emlékeztet a benedeki intelmekre: a mértékletességnek kell meghatároznia a borból-sörből fogyasztható mennyiséget, amit a nursiai szent – felismerve az eltérő szükségleteket: „Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy” – étkezésenként egy hemina borban határozott meg. Ez „az a mennyiség, amit ha megiszol, megtalálod Istent, de még nem kísért meg az ördög”, fogalmazott másutt. A regulában még azt is mondja, „legalább abban egyezzünk meg, hogy ne igyunk a telítettségig, hanem mértékletesebben; hiszen ahogy az Írás mondja, »a bor elszakítja Istentől még a bölcseket is«”. A középkorban a földeken dolgozó szerzetesek a gyengébb, vizezett borból értelemszerűen többet fogyasztottak, manapság jellemzően vasárnaponként és névnapokon kerül apátsági Tricollis az asztalra. A jövőben ezt akár a sör is színesítheti majd. A szerzetesek közül egyébként nemcsak Márk atya mélyedt el a sörkészítésben, többen érdeklődnek a folyamat iránt, ahogy a bencés növendékek között is mutatkozik érdeklődés Pannonhalma régi-új szellemi-kulturális-gasztronómiai értéke iránt. Ez a következő évezredre nézve mindenképpen biztató.