A koronavírus elgondolkodtatta a saría bölcseit, a tavasszal elkezdődött pandémia nem csak a Ramadán hagyományait változtatta meg, hanem a mekkai zarándoklatét is. Tavasszal a fertőzés elkerülése végett Szaúd-Arábia lezárta a határait a zarándokok előtt, mert senki sem akarta, hogy a múlt megismételje önmagát. 967-ben a pestis miatt függesztették fel a haddzsot, 1048-ban pedig az éhínség miatt nem indultak el a karavánok Kairóból, a XIX. században pedig kétszer is Mekkából indult a kolera „világgá”.
Korlátozott részvétel
Mindenki jól tudta, hogy mekkora kockázatot jelent a haddzs, mivel az elmúlt évek során a zarándokok száma átlagban 2 és fél millió volt, de volt olyan év, amikor több mint 3 millióan jártak Mekkában. Végül a haddzsot az idén is megtartották, de korlátozott létszámmal, 1000 résztvevővel. A bizonytalanságot jelzi, hogy kezdetben még 10 ezer résztvevőről beszéltek. Szaúd-Arábia minden évben meghatározza, hogy melyik országból hány zarándokot fogad, a kvóta alapja az adott országban élő muszlimok száma. Így érthető, hogy a legtöbb zarándok Indonéziából, Bangladesből, Indiából, Egyiptomból, vagy Törökországból érkezik. Idén a haddzs és umra minisztérium úgy döntött, hogy milliók helyett csak 1000 Szaúd-Arábiában élő szaúdi, és ott dolgozó nem szaúdi állampolgár tehet eleget a Korán előírásának. A kiválasztottakra 8000 egészségügyi dolgozó, 51 klinika, és 200 jól felszerelt mentőautó vigyázott.
„Allah Akbar!” című könyvében Germanus Gyula, az első – bizonyíthatóan – magyar háddzs, vagy a jobban ismert török jövevényszóval háddzsi, részletesen leírja az emlékeit. Bár a koronavírus módosította a haddzsot, a szabályok semmit sem változtak. Mekka szent városába még mindig csak muzulmánok mehetnek be, aki nem tudja bizonyítani, hogy muszlim vallású, azt nem engedik be. A külföldi állampolgárok ezt hivatalosan a zarándok-vízummal tudják igazolni, igaz a zarándokok már zarándok ruhában érkeznek. Az ihrám a férfiaknál két fehér, a szélén nem elvarrt leplet jelent, a nők pedig az iszlám hagyományainak megfelelően vannak felöltözve, a testüket eltakarják, de az arcuk látszik.
A mekkai nagymecsetben a zarándokok először hétszer körbejárják a Kába szentélyét (a Kába kockát, kocka alakú építményt jelent), aminek az egyik sarkában található a Fekete Kő, ami eredetileg fehér (világos) volt, de az emberek bűnei befeketítették, pontosabban folyamatosan feketítik. Az iszlám tanítása szerint a Kába a monoteizmus első szentélye és még Ádám építette. A történelem során a szentélyt többször átépítették, többek között a bibliai Ábrahám és a fia Iszmáil (Izmael), az arabok ősatyja is. A szentély mellett látható Ábrahám lábnyoma, és itt van eltemetve Iszmáil és édesanyja, Hágár is.
Hágár és fia
Idén a Kába hétszeri körbejárásakor a hagyományos tömeg helyett előre megrajzolt vonalon, szájmaszkban haladtak a hívők, egymástól megfelelő, 1,5 méteres távolságra. A zarándoklat második állomása, a szaíj (száj) is hasonló módon történt. A Kába mellett található Szafá és Marva dombja, amelyek között a háddzsiknak hétszer kell oda-vissza futniuk. A történet a Bibliából ismert: „Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában. / Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá. / És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra. / Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van. / Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt. / És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. / És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá." (1Móz, 21:14-20) A Biblia által említett forrás a Zemzem (Zamzam), aminek a vizéből mindenki iszik, sokan meg is mosakodnak benne. A legszentebb, legértékesebb ajándék, amit a muszlimok innen hazavisznek, természetesen nem más, mint a forrás vize.
Az iszlámban két mekkai zarándoklat van: a kicsi, vagy umra, és a nagy, vagy haddzs. Az umra, amit a járvány miatt a szaúdiak idén felfüggesztettek, az előbb említett két részből áll, majd a hajvágás, mint záró rituálé következik. A legtöbb zarándok a tamattu nevű zarándoklatot választja, ennek lényege, hogy az umra elvégzése után megcsinálj a haddzsot, aminek kezdete fix: az idén az iszlám időszámítás 1441. évében a Dzú al-Hiddzsa hónap nyolcadik napjára, azaz július 29-re esett. Aznap a zarándokok elmentek a Mekkától 7 kilométerre lévő Minába, ahol a világ legnagyobb sátorvárosa található. Itt imádkoztak, meditáltak, Koránt olvastak, majd a következő nap reggelén az Arafát-hegyhez indultak. Mivel hagyományosan ilyenkor milliók mennek egy irányba, és senki sem megy Mekkába, a hatóságok lezárják a városba vezető utat és hagyják, hogy a zarándokok konvojai azokat a sávokat is használják, a saría felülírja a KRESZ-t. Most, hogy Mekka kiürült, eljött a Kábát fedő fekete selyem lepel, a kiszva kicserélésének az ideje. A Próféta idejében a kiszva fehér volt és piros, majd a korai kalifák korában fehér, a középkorban pedig volt még sárga és zöld is, de a XII. századtól fekete. A Korán idézetekkel díszített kiszvát csak 1928 óta készítik Szaúd-Arábiában, korábban, évszázadokon át Egyiptomból érkezett. A fekete selyem kicserélését élőben is közvetítette a tévé, a lényeg, hogy a régi darabokat csak akkor engedik le a földre, amikor az újak már beborítják a falat. Ezeket a régi darabokat a királyságban felvágják, és ajándékként szétosztják az iszlám világában.
A zarándokok a Kába hétszeri körbejárásakor napernyővel védekeztek a tűző nap elől, viszont a Kába tetején dolgozó munkásoknál nem volt napernyő, pontosabban esernyő, pedig úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. (Talán a dézsa szó helyett jobb lenne az arab eredetű ibriket írni.) Nagy öröm arrafelé az eső, viszont Mekka egy kietlen völgyben fekszik, ezért az esőzések után hatalmas árvizek szoktak lenni.
Megkövezik a sátánt
A hagyomány szerint Ádám és Éva az Arafát-hegynél találkozott először a Paradicsomból történt kiűzetésük után, és az itt áll Namira-mecset, amelynek a helyén 632-ben a Próféta az utolsó beszédét mondta, majd pár hónappal később meghalt. Ezt a beszédet manapság többször is idézik George Floyd halálával kapcsolatban, mondván, az iszlám elutasít mindenféle rasszizmust. Ugyanis a Próféta ebben a búcsúbeszédében azt is mondta, hogy minden ember egyenlő, és nem lehet különbséget tenni az emberek között a bőrszín alapján. A hatalmas Namira-mecsetben, ahol a hívók a déli, és a délutáni imájukat végzik, 450 ezer ember fér el. De ez a nagy szám még mindig kevés a 2 millióhoz képest, már csak azért is, mert az imatérben egy jól látható csík jelzi, itt ér véget az Arafát-hegy, tehát ha egy muszlim azon kívül imádkozik, akkor nem érvényes a zarándoklata.
Az idén emiatt senkinek sem kellett aggódnia, a háddzsik egy hatóságilag kijelölt imaszőnyegen ültek, egymástól több méterre, és végig szájmaszkot viseltek, akárcsak az imám, aki az istentiszteletet vezette. Napnyugta után mindenki a szomszédos Muzdalifába ment. A napnyugtai és az esti ima elvégzése mellett a zarándokok kavicsokat is gyűjtöttek, amelyekkel Minában megkövezik a sátánt szimbolizáló oszlopokat. A következő nap reggelén (a hónap tizedik napján) visszatértek Minába, és először megkövezték a sátánt szimbolizáló legnagyobb oszlopot. A szaúdi hatóságok mindig felhívják a figyelmet arra, hogy a zarándokok Muzdalifán ne "féltéglákat" gyűjtsenek, hanem csak apró kavicsokat, ugyanis nem mindegyik kavics talál célba. Amikor több mint 2 millió ember kövez, egy folyamatos zümmögést lehet hallani, ahogy a kavicsok célba érnek. A csoportos zarándokoknál megfigyelhető, hogy a férfiak a nők mögé állnak, így védve őket a tömeg nyomásától. Az idén ez is kényelmesen történt, mindenkinek meg volt a hatóságok által kijelölt helye, ahonnan dobhatott.
Az áldozati állat bemutatásakor ismét a Bibliáé a főszerep, ugyanis ilyenkor a muszlimok arra emlékeznek, hogy Ábrahámnak nem kellett feláldoznia a saját fiát. Július 31-én kezdődött az iszlám második legszentebb ünnepe, az áldozati ünnep, vagy Éjd (Id) al-Adha. Napjainkban a zarándokoknak már nem kell kést ragadniuk, elég ha megvesznek egy igazolást a folyamatról, vagyis úgy vágnak le egy állatot, hogy sosem látták azt. Végül a hajvágás következik, sok férfi leborotválja a haját, de a nőknek elég egy-két tincs levágása is. A hívők visszatérnek Mekkába, hogy már a Kába új borítója előtt ismét megtegyék a hét kört. Mivel a legtöbb muszlim a tamattu nevű zarándoklatot végzi, így kötelező jelleggel még egyszer futniuk kell a Szafá és a Marva dombok között. És eljön az ihrám levételének az ideje, a sátánt szimbolizáló három oszlopot a következő napokban már világi ruhában is meg lehet dobálni, majd a város elhagyása előtt a hagyományos módon el kell köszönni a Kábától.
Augusztus 20-án a muszlimok ismét ünnepelni fognak, ugyanis kezdetét veszi az iszlám időszámítás szerint 1442. esztendő.
