Az augusztus 9-re, vasárnapra kitűzött választás előtti héten Fehéroroszországban a hatóságok elkeseredett próbálkozásokat tettek az ellenzéki jelenlét visszaszorítására, s a diktatúra támogatóinak összefogására. Kedden Alekszandr Lukasenko elmondta tavaszról mostanra halasztott üzenetét a nemzethez a parlament és válogatott csinovnyik közönsége előtt. Az egy óránál hosszabb szónoklatot közvetítette az állami média. A korábban Batykénak, Apusnak nevezett patriarchális zsarnok szétesett ember benyomását keltette. Érezhető volt: pánikban van és így próbálja meggyőzni szintén szorongó klienseit, ha nem tartanak ki mellette az ország teljes káoszba zuhan. Lukasenko újra azzal állt elő, hogy ellenségei „Majdanra” készülnek, amit ő persze nem enged. A diktatúra kedvezményezettjeit és stabilitásához szoktatott tömegeit emlékeztette ezzel, hogy arra, hogy 2014-ben az ukrajnai meghamisított választások után a tiltakozók a kijevi Függetlenség térre (Majdan) gyűltek, azt hosszasan elfoglalva tartották. A Majdan neve összekötődött az un „színes” zsarnokság- és korrupcióellenes, sokszor nacionalista és oroszellenes ukrajnai tömegmozgalmakkal.
Az előző héten Szvetlana Tyihanovszkaja ellenzék elnökjelölt nagygyűlésén több tízezren vettek részt, s ez növelte a rezsim félelmét. Kiderült, hogy képtelenek megakadályozni az emberek kapcsolattartását és mozgását az internetes világban. Lukasenkó kifejezetten elhasznált, beteg ember benyomását keltette, hangja hónapokon át tagadta, s azt pszichózisnak nevezte. A fehéroroszországi egészségügy képtelen volt megbirkózni a kihívással, miután a despota nem volt hajlandó elrendelni a másutt alkalmazott karantént és más megszorító, megelőző intézkedéséket.
Lukasenko beszédének másik fő vonala az orosz hatalom elleni kirohanás volt. Továbbra is azt állítja, hogy a Minszk közelben letartóztatott orosz férfiak zsoldosok, akik azért érkeztek, hogy destabilizálják az országot a választási kampány idején. Ezekre a kirohanásokra az orosz fél viszonylag mérsékelten reagál. Mintha arra számítanának, hogy a választás megtörténte után Lukasenko visszaáll a normális ügymenetre. A különböző orosz tévék politikai elemzéseiből az derül ki, hogy Moszkvának nincs Lukasenko kiesésére készített tartalék Belarusz-politikája. Képtelenek elfogadni a gondolatát is a törvényes, választások általi hatalomváltásnak.
Az elmúlt hét egyfajta macska-egér játék volt a hatóságok és Tyihanovszkaja között. A jelölt kampánykörutat tartott, de a legtöbb településen koholt okokkal megakadályozták, hogy találkozzék a választókkal. Támogatóit, szimpatizánsait zaklatja, letartóztatja megfélemlíti a rendőrség. Plakátjaikat nem engedik kitenni. Csütörtökön Minszkben akartak nagygyűlést tartani, a hatalom az összes helyszínt lefoglalta a saját rendezvényeinek. Az ellenzék erre az egyik „állami” rendezvényhelyszínre szervezte a tömegeit. A hivatalos szovjet esztrádzenét meghekkelték, s a hangszórókból „A változást akarok” című dal áradt, Viktor Coj, harminc éve halott szovjet popikon szerzeménye, amely a posztszovjet térségben valóságos ellenzéki himnusszá lett.
