Ami az amerikainak a szabad fegyvertartás, az a magyarnak az adómentes pálinkafőzés. Mindkét esetben a jobboldali demagógia komoly erőket fektet abba, hogy a hívek ilyen marhaságokban lássák önrendelkezésük nagy szimbólumát. És mindkét nép politikacsinálói fütyülnek rá, hogy mit áldoznak fel ezért. A szabad fegyvertartás híveit nem érdekli, hogy ábrándjaikért cserébe automata ismétlőpuskával fegyvereznek fel nettó pszichopatákat, akik háromhavonta lekaszálnak egy osztályteremet. Az adómentes pálinkafőzés szabadságharcosai pedig tojnak idehaza rá, hogy lényegében a magyarok óriási tömegei pontosan ugyanúgy vannak a házi pálesszel, mint az Újvilág indiánjai a hódítók által kezükbe nyomott tüzes vízzel.
Magyarországon nagyjából egymillió ember alkoholista. Itt és most egy súlyosan alkoholista országot akarnak még betegebbé tenni, amibe évente sok száz osztályteremnyi ember hal bele.
Mert a nemzet gazdura álkedélyeskedő, poharazgatós, cigányzenére fehérvári huszárokat dudorászó életképei és az, hogy a kormány most sikerként adja el, hogy az EU-ban adómentes lett a házi pálinka azt a velejéig bárgyú, hazug és gonosz üzenetet közvetítik, hogy ugyan, nincs itt semmi baj a piával.
Az ilyen beállított, műnépiesch idillek mögött nem látszik az igazi magyar valóság. Az, amikor anyuci a gyerekekkel megy összeszedni az utca végi sárból apukát és megkönnyebbülnek, hogy az eszméletlen, mert ha magánál van az rosszabb. Amikor a valaha életerős férfiak bepelenkázva vegetálják át az utolsó éveket. Amikor a családi ünnepségen az unokák szeme láttára kezd el ömleni a vér nagypapa alkohol szétmarta torkából vagy amikor a nagymama opálos tekintettel, lepedékes szájjal próbálja megpuszilni a gyerekeket ha már az ajándékra szánt pénz elment kommersz kétdekásra vagy a Jóskáéktól vett házi páleszre.