Előfizetés

A festészet a festészetről szól

Torma Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.08.10. 09:30
Robbanás (Éclatement) 1956
Életének 98. évében elhunyt Reigl Judit, Kossuth-díjas festőművész, a legsikeresebb, és talán legnépszerűbb magyar származású kortárs alkotó.
Kevés figurális és sok illetve sokféle szürreális és absztrakt festmény. Reigl Judit festészete nem adja meg könnyen magát, egy-egy képe előtt állva idő kell, amíg az elvont formák mögött megérezhetjük a szabadjára engedett intuíciót. Ha van valami értelme a művészetnek, akkor az, hogy a legváratlanabb fordulatokkal, beleérzésekkel tud hozzátenni valamit az életünkhöz – a festő nem irányt vagy előrágott magyarázatot kínál ehhez, hanem lehetőséget kínál fel, hogy szabadon gondoljunk, érezzünk, asszociáljunk. Ezt kínálta fel képein a most Franciaországban elhunyt Reigl Judit, akit kategorizálhatatlansága miatt neveznek most a nekrológcímek a legdrágább magyar festőnek. Miért a legdrágább? Mert a műkereskedelmi sikerekkel sokkal könnyebb megmagyarázni a változó korszakokkal változó képeit, mint bizonytalan jelzőkkel kategorizálni őket. Külföldi sikerei nyomán a festményei itthon kétszer egymás után is megdöntötték a legdrágább élő magyar festő aukciós eladási rekordját. (2018-ban a Virág Judit Galéria árverésén az 1954-es Broyage du vide (A semmi szétzúzása) 26 milliós kikiáltás után 65 millió forintért kelt el, két hónappal később a Kieselbach Galéria aukcióján az 1956-ban festett Robbanás 22 millióról emelkedett a 60 milliós leütésig. A magas hazai beárazás a nagy nyugati sikereknek (300- 450 ezer euro) volt köszönhető, de az elmúlt évtizedben alkotásai bekerültek a New York-i Museum of Modern Arts (MoMa), a Guggenheim vagy a Museum of Fine Arts-Houston vagy éppen a párizsi Beaubourg (Pompidou Center) gyűjteményébe. A New York-i Metropolitan korábban három festményt őrzött a művésztől, közülük az egyik – egy 1956-os, szintén a Robbanás sorozat festménye – Jackson Pollock és Mark Rhotko művei mellett szerepelt az állandó kiállításukon - azóta újabb hat képe került a múzeumba. Ő volt egyetlen olyan kortárs magyar képzőművész, akinek a munkái szinte minden nagy nyugati művészeti múzeum gyűjteményében megtalálhatók Párizstól New Yorkig. De miért? – kérdezi ilyenkor a laikus. Vegyük szemügyre például a sokat emlegetett és a festővásznat szinte szétfeszítő Robbanás sorozat képeit: sokat elmond az évszám is – 1956 - és a forradalmi eseményeken túl nyilván szerepet játszott édesanyja halála is. De ez nem kizárólagos magyarázat a mindent szétvetni akaró vonalakban feszülő energiákra – azok kortalanok. Vagy a színekre vagy a pszichotesztként működő, mégis plasztikus ecsetgesztusokra. Reigl Judit festészetében nagy szerephez jutott a véletlen, egy időben például a műterempadlót védő és kidobásra ítélt vásznait fedezte fel újra: az az évtized érdekelte - az idő vizuális múlása -, amit az évekig rájuk lecsepegő újabb és újabb festékrétegek és egyéb műtermi hulladék alakítottak rajtuk. Korábbi sorozatában a Dominancia központ képein körkörösen örvénylenek a színek, az örvény közepén viszont a semmi (vagy a Semmi) fehérje – de ez is csak egy értelmezési dimenzió, mert ugyanúgy eszünkbe juthat róla a körre felépített jin-jang szimbolika is. A vászon vagy a papír fehér végtelenjében a festői gesztusok saját világot teremtenek: a festőnek ez a kísérletezés, a tudatos és ösztönös határainak állandó kóstolgatása, a felfedezés, nézőjének pedig a saját lelki képei által tovább alakított esztétikai élmény.
1923-2020
Fotó: MODEM
Reigl Judit Némedy Judit néven Kapuváron született, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán pedig Szőnyi István tanítványa lett. Így kerülhetett 1946 és 1948 között ösztöndíjasként Rómába, a Magyar Akadémiára, ahol Nemes-Nagy Ágnessel, Weöres Sándorral, Pilinszkyvel és későbbi sorstársával a festő, Hantai Simonnal élik át a háború utáni béke, a szellemi szabadság és a fiatalos boldogság kivételes hónapjait. Versek, szerelmek, naplók, viták, festmények, levelek születnek, aztán 48 tavaszán otthon vége szakad a szabadség véletlen intermezzójának - mindenkinek haza kell utaznia, mert készülődik a vasfüggöny. Hantai Simon már akkor továbbmegy Párizsba, Reigl hazajön, ahol a határon rögtön az útlevelének végleges elvételével köszöntötték. Az 1950 és 1954 között nyolcszor próbált meg nyugatra szökni, de csak a kilencedik alkalommal sikerült neki. (Gyalog és egy méretes létrával indult neki, hogy könnyebb legyen átjutni a vasfüggönyön.) Ausztrián, Svájcon, Németországon, Belgiumon keresztül jutott el Párizsba. 1954-ben első párizsi kiállítását rögtön André Breton rendezte, de aztán szakított a szürrealistákkal, 1963-tól egy környékbeli faluban, Marcoussis-ban élt és a pajtából átalakított műtermében festett tovább, a saját megérzéseit követve. Reigl Judit első önálló magyarországi kiállítását a Műcsarnok rendezte 2005-ben, öt évvel később a debreceni MODEM mutatta be a műveit (ezen személyesen is részt vett), utoljára tavaly a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum  Magyar szürrealizmus című kiállításán láthattuk korai műveit. 1964-ben elnyerte a Guggenheim Nemzetközi Díjat, 1967-68-ban a Carnegie-díjat, 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 2016-ban a francia kormány a Művészetek és Irodalom Érdemrend parancsnoki fokozatával tüntette ki, de ő volt az egyik első, aki Franciaországban megkapta a 2017-ben kifejezetten női művészeknek alapított AWARE díjat. És hogy magyar volt-e? Ugyanúgy elmenekült innen, mint sok más, világhírre vergődött honfitársa, de magyarságát megőrizte, magát magyarnak tartotta.

Márta István: A vírussal nem lehet tárgyalni vagy konszenzusra jutni

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.08.10. 08:30

Fotó: Béres Márton / Népszava
A fesztiválok kényszerű lemondása jogi, etikai, erkölcsi és működési problémákat is felvet. Lesznek, akik nem tudnak majd magukhoz térni – erről is beszélt lapunknak Márta István, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke, aki szerint minden fillérért hálás lehet a szakma.
A Szövetség napokban kiadott közleménye szerint a pandémiás helyzet a fesztiváliparban közvetlenül 37 ezer, közvetetten 370 ezer ember munkáját érinti. Megbecsülhető az összveszteség? Először is tisztázni kell, hogy a „fesztiválkultúra” sok műfajt foglal magába: többek között vannak színházi-komolyzenei és filmművészeti, közösségi, hagyományőrző, népművészeti, családi, gasztrokulturális, és – jelentős közönséggel bíró – könnyűzenei fesztiválok is. A Magyar Fesztivál Szövetség, mint a legjelentősebb hazai szakmai civil szervezet, kétszázhúsz tagjának körében két felmérést végzett március közepén és az elmúlt hónapban, amelyből az derült ki, hogy a „bedőlés” miatt fesztiváloknál 36 milliárd forint lesz a hiány, az államháztartásban pedig 80 milliárd forint a kiesés. A nyár elején még sokan gondolkodtak azon, hogy más időpontban rendezzék meg a fesztiváljaikat, a korlátozások augusztus 15. utáni meghosszabbítása viszont azt a helyzetet hozta, hogy a fesztiválok több mint nyolcvan százaléka nem megvalósítható idén. Több fesztiválszervező is jelezte, a veszteségek miatt lehet, hogy a következő években nem tudják megrendezni a programjaikat. Egyúttal felvetődik: nincs túl sok fesztivál? Ha európai viszonylatban nézem, és például az olaszokat, a németeket, a franciákat veszem alapul, az „egy lakosra jutó” fesztiválok száma nagyobb, mint Magyarországon. Kérdés persze, mit nevezünk fesztiválnak. Szövetségünk definíciója szerint egy igazi fesztivál minimum három napig kell tartson, rendelkeznie kell erős, önálló arculattal, és egy nap több eseményt kell megvalósítania. 4500 fesztivál vagy magát annak nevező rendezvény van jelenleg hazánkban, de tagjaink közé csak az európai mércével is minőséginek számító fesztiválokat vesszük fel. Ezekből viszont nincs több, mint 250-300. A moratórium miatt elmaradt fesztiválok közül valóban van, aki nem fog tudni magához térni, hiszen súlyos anyagi veszteséget szenvedett, akár csak az előre eladott jegyek visszaváltása miatt, amelyet már be is fektetett a megvalósításába. A kényszerű elmaradás, lemondás komoly nehézségeket okoz: jogi, etikai, erkölcsi és működési problémákat egyaránt. Itt kellene a politikai döntéshozóknak azt mondani, hogy vagy megsegítik a turisztikai érték mellett jelentős kulturális missziót is teljesítő ágazatot, vagy elengedik a kezét. Mennyire szorosan fogja az ágazat kezét az állam az augusztus 6-án bejelentett, a fesztiválokra szánt 700 millió forintos támogatással? Minden fillérre szükség van, és minden fillérért hálás lehet a fesztiválszakma. Úgy látjuk, ez a pénz jó helyre kerülhet, de csak kis részben fedi le a teljes spektrumot. Nem tudjuk, hogy ez az összeg – amit a Magyar Turisztikai Ügynökség kezel –, milyen alapon, milyen feltételekkel, milyen műfajú fesztiválok között osztódik fel, erről – remélhetőleg – most kezdődnek majd a tárgyalások. Fontos megemlíteni, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Kulturális Fesztivál Kollégiuma – amelynek magam is tagja vagyok – a két hónappal ezelőtt meghirdetett, úgynevezett nyílt pályázaton felül újabb kiírást szeretne megjelentetni, amely valamilyen formában támogathatná az önhibájukon kívül nem megvalósuló minőségi fesztiválokat. Mit jelent egy fesztiválnak, ha néhány héttel a megrendezés előtt kell lemondania programjait? A fesztivál ideje egy évben egyszer jön el, több hónapos, sőt több éves előkészítést követően. Időt jelent, amíg az adott fesztivált a szervezők „leépítik”, és ennek persze anyagi és jogi következményei is lehetnek. A szakma álláspontja szerint az lenne az ideális helyzet, ha legalább kilencven nappal előbb lehetne tudni, hogy tiltás vagy moratórium lesz érvényben. Ez azonban, ebben a történelmi helyzetben, és a vírus természeténél fogva nem járható út. A jelenlegi rendelet nem mond konkrét időpontot, vonatkozhat augusztus végére, októberre, vagy akár a jövő évre is. Ezzel a helyzettel együtt kell élnünk, ameddig nincs vakcina. Az emberélet a legfontosabb, ebben mindenki egyetért. Abban bízunk, hogy a kollégák kreatív emberek, és ki tudnak találni olyan konstrukciókat, amelyek jók a közönségnek, az előadóművészeknek, a technikai háttérnek, és nekik is és megfelelnek az adott egészségügyi előírásoknak is. Jelenleg mindenki küzd a túlélésért. Vannak szerencsésebbek, akik eleve is ősz elejére tervezték a programjaikat, míg mások az online fesztivál ötletével kacérkodnak. Ez is lehet jó, bár az a véleményünk, hogy a fesztiválok lényege a közönség és a művészek közös térben, időben történő találkozásán alapul. Rezsi-, bér-, és járuléktámogatásra, valamint a jövőben a jegyárak áfacsökkentésére is szükség lenne, hívja fel rá a figyelmet a Szövetség közleményében. Bízom abban, hogy egy átfogó, fesztiválokkal kapcsolatos felelős kormányzati gondolkodásban ezek az opciók működnének. A járulékcsökkentés korábban, a járvány kimondott időszaka alatt sokat segített a szállás- és vendéglátóiparnak, viszont július elsejével megszűnt, ezt azonnal vissza kellene vezetni. Az oktatásra, a továbbképzésre is figyelmet kellene fordítani: sok művész, technikus elveszítette az állását, számukra egy átképzési folyamatra lenne szükség. Az áfa kérdése is gyakran felvetődik, bár ez elsősorban a jövőt illeti, mivel most nincs igazán jegyértékesítés. Én már legszívesebben ott tartanék, nézzük meg, mi lesz 2021-ben és 2022-ben. Elképzelhető, hogy paradigmaváltás lesz a jövő évtől: úgy vélem, át fog alakulni a fesztiválokkal kapcsolatos gondolkodásunk, a szervezőknek és a közönségnek egyaránt. Nem megkésettek a szóban forgó intézkedések, támogatások? Se későn, se korán nem vagyunk. Az improvizációt kiküszöbölendő, folyamatos felmérések, és az ezeket figyelembe vevő logikus, ésszerű és gyors döntések szükségeltetnek a szakmai szövetségek maximális bevonásával. Mindannyian az idővel is harcolunk. A legjobb megoldás a nyugodt tervezhetőség lenne. Nagy probléma, hogy a vírussal nem lehet tárgyalni, nem lehet konszenzusra jutni. Önmagunkkal viszont igen.

Meghalt Ruth Gassmann német színésznő

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.09. 21:06

Fotó: URSULA DUREN / DPA/AFP
Nyolcvanöt évesen elhunyt Ruth Gassmann német színésznő, aki az 1960-as években a szexuális felvilágosítást szolgáló nyugatnémet Helga-filmek főszereplőjeként vált egycsapásra híressé.
Fia vasárnapi tájékoztatása szerint Gassmann pénteken este halt meg Münchenben rövid, de súlyos betegség után. A nemi élet rejtelmeit a randevútól a szülésig tárgyaló Helga-trilógiát elsöprő sikerrel mutatták be Magyarországon is 1970-től. Az augsburgi születésű Ruth Gassmann eredetileg testnevelőnek és vegyésznek tanult, de aztán fotómodellkedés révén eljutott a színészethez. Az Egyesült Államokban a Gunsmoke című westernsorozat (1955-1975) tucatnyi epizódjában szerepelt. Az NSZK-ban 1967-ben az egyik napról a másikra lett híres a Helga (Helga - Vom Werden des menschlichen Lebens/Helga - Az emberi élet keletkezéséről) című nemi felvilágosító filmmel. A egészségügyi minisztérium támogatásával forgatott dokumentumfilm nézők milliót csalta a mozikba. A Der Spiegel című hetilap azt írta a Helgáról, hogy "minden idők legsikeresebb német filmje, egyben egy államcsíny". A két folytatás után Oswalt Kolledie vette át "a német nemzet felvilágosítójának" szerepét. Ruth Gassmann a kulisszák mögött folytatta pályafutását rendezőasszisztensként, egyebek közt a Saarbrückeni Állami Színház operaházában, ahol énekesnőként is fellépett. A színésznőnek három gyermeke született, az ő születésük óta a München melletti Aschheimben élt.