Márta István;Magyar Fesztivál Szövetség;vírus;

2020-08-10 08:30:00

Márta István: A vírussal nem lehet tárgyalni vagy konszenzusra jutni

A fesztiválok kényszerű lemondása jogi, etikai, erkölcsi és működési problémákat is felvet. Lesznek, akik nem tudnak majd magukhoz térni – erről is beszélt lapunknak Márta István, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke, aki szerint minden fillérért hálás lehet a szakma.

A Szövetség napokban kiadott közleménye szerint a pandémiás helyzet a fesztiváliparban közvetlenül 37 ezer, közvetetten 370 ezer ember munkáját érinti. Megbecsülhető az összveszteség?

Először is tisztázni kell, hogy a „fesztiválkultúra” sok műfajt foglal magába: többek között vannak színházi-komolyzenei és filmművészeti, közösségi, hagyományőrző, népművészeti, családi, gasztrokulturális, és – jelentős közönséggel bíró – könnyűzenei fesztiválok is. A Magyar Fesztivál Szövetség, mint a legjelentősebb hazai szakmai civil szervezet, kétszázhúsz tagjának körében két felmérést végzett március közepén és az elmúlt hónapban, amelyből az derült ki, hogy a „bedőlés” miatt fesztiváloknál 36 milliárd forint lesz a hiány, az államháztartásban pedig 80 milliárd forint a kiesés. A nyár elején még sokan gondolkodtak azon, hogy más időpontban rendezzék meg a fesztiváljaikat, a korlátozások augusztus 15. utáni meghosszabbítása viszont azt a helyzetet hozta, hogy a fesztiválok több mint nyolcvan százaléka nem megvalósítható idén.

Több fesztiválszervező is jelezte, a veszteségek miatt lehet, hogy a következő években nem tudják megrendezni a programjaikat. Egyúttal felvetődik: nincs túl sok fesztivál?

Ha európai viszonylatban nézem, és például az olaszokat, a németeket, a franciákat veszem alapul, az „egy lakosra jutó” fesztiválok száma nagyobb, mint Magyarországon. Kérdés persze, mit nevezünk fesztiválnak. Szövetségünk definíciója szerint egy igazi fesztivál minimum három napig kell tartson, rendelkeznie kell erős, önálló arculattal, és egy nap több eseményt kell megvalósítania. 4500 fesztivál vagy magát annak nevező rendezvény van jelenleg hazánkban, de tagjaink közé csak az európai mércével is minőséginek számító fesztiválokat vesszük fel. Ezekből viszont nincs több, mint 250-300. A moratórium miatt elmaradt fesztiválok közül valóban van, aki nem fog tudni magához térni, hiszen súlyos anyagi veszteséget szenvedett, akár csak az előre eladott jegyek visszaváltása miatt, amelyet már be is fektetett a megvalósításába. A kényszerű elmaradás, lemondás komoly nehézségeket okoz: jogi, etikai, erkölcsi és működési problémákat egyaránt. Itt kellene a politikai döntéshozóknak azt mondani, hogy vagy megsegítik a turisztikai érték mellett jelentős kulturális missziót is teljesítő ágazatot, vagy elengedik a kezét.

Mennyire szorosan fogja az ágazat kezét az állam az augusztus 6-án bejelentett, a fesztiválokra szánt 700 millió forintos támogatással?

Minden fillérre szükség van, és minden fillérért hálás lehet a fesztiválszakma. Úgy látjuk, ez a pénz jó helyre kerülhet, de csak kis részben fedi le a teljes spektrumot. Nem tudjuk, hogy ez az összeg – amit a Magyar Turisztikai Ügynökség kezel –, milyen alapon, milyen feltételekkel, milyen műfajú fesztiválok között osztódik fel, erről – remélhetőleg – most kezdődnek majd a tárgyalások. Fontos megemlíteni, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Kulturális Fesztivál Kollégiuma – amelynek magam is tagja vagyok – a két hónappal ezelőtt meghirdetett, úgynevezett nyílt pályázaton felül újabb kiírást szeretne megjelentetni, amely valamilyen formában támogathatná az önhibájukon kívül nem megvalósuló minőségi fesztiválokat.

Mit jelent egy fesztiválnak, ha néhány héttel a megrendezés előtt kell lemondania programjait?

A fesztivál ideje egy évben egyszer jön el, több hónapos, sőt több éves előkészítést követően. Időt jelent, amíg az adott fesztivált a szervezők „leépítik”, és ennek persze anyagi és jogi következményei is lehetnek. A szakma álláspontja szerint az lenne az ideális helyzet, ha legalább kilencven nappal előbb lehetne tudni, hogy tiltás vagy moratórium lesz érvényben. Ez azonban, ebben a történelmi helyzetben, és a vírus természeténél fogva nem járható út. A jelenlegi rendelet nem mond konkrét időpontot, vonatkozhat augusztus végére, októberre, vagy akár a jövő évre is. Ezzel a helyzettel együtt kell élnünk, ameddig nincs vakcina. Az emberélet a legfontosabb, ebben mindenki egyetért. Abban bízunk, hogy a kollégák kreatív emberek, és ki tudnak találni olyan konstrukciókat, amelyek jók a közönségnek, az előadóművészeknek, a technikai háttérnek, és nekik is és megfelelnek az adott egészségügyi előírásoknak is. Jelenleg mindenki küzd a túlélésért. Vannak szerencsésebbek, akik eleve is ősz elejére tervezték a programjaikat, míg mások az online fesztivál ötletével kacérkodnak. Ez is lehet jó, bár az a véleményünk, hogy a fesztiválok lényege a közönség és a művészek közös térben, időben történő találkozásán alapul.

Rezsi-, bér-, és járuléktámogatásra, valamint a jövőben a jegyárak áfacsökkentésére is szükség lenne, hívja fel rá a figyelmet a Szövetség közleményében.

Bízom abban, hogy egy átfogó, fesztiválokkal kapcsolatos felelős kormányzati gondolkodásban ezek az opciók működnének. A járulékcsökkentés korábban, a járvány kimondott időszaka alatt sokat segített a szállás- és vendéglátóiparnak, viszont július elsejével megszűnt, ezt azonnal vissza kellene vezetni. Az oktatásra, a továbbképzésre is figyelmet kellene fordítani: sok művész, technikus elveszítette az állását, számukra egy átképzési folyamatra lenne szükség. Az áfa kérdése is gyakran felvetődik, bár ez elsősorban a jövőt illeti, mivel most nincs igazán jegyértékesítés. Én már legszívesebben ott tartanék, nézzük meg, mi lesz 2021-ben és 2022-ben. Elképzelhető, hogy paradigmaváltás lesz a jövő évtől: úgy vélem, át fog alakulni a fesztiválokkal kapcsolatos gondolkodásunk, a szervezőknek és a közönségnek egyaránt.

Nem megkésettek a szóban forgó intézkedések, támogatások?

Se későn, se korán nem vagyunk. Az improvizációt kiküszöbölendő, folyamatos felmérések, és az ezeket figyelembe vevő logikus, ésszerű és gyors döntések szükségeltetnek a szakmai szövetségek maximális bevonásával. Mindannyian az idővel is harcolunk. A legjobb megoldás a nyugodt tervezhetőség lenne. Nagy probléma, hogy a vírussal nem lehet tárgyalni, nem lehet konszenzusra jutni. Önmagunkkal viszont igen.