A vonat elgázolta a buszt

Megdöbbenés fogadta azt a 2020. július 15-i bejelentést, miszerint attól a naptól a Volánbusz Zrt. felett a munkáltatói jogokat a vasúttársaság gyakorolja. A holding mint szervezeti forma már korábban szóba jött, ám a függőségi viszony nem volt terítéken.

Eddig volt két viszonylag egyenrangú közlekedési alrendszer, most a relatív egyensúly alapjaiban megbillent. A MÁV társadalompolitikai súlya vitathatatlanul tekintélyesebb, mint a Voláné, most azonban alá-fölérendeltségi viszony alakult ki. Ám hiába kapott elsőbbséget a vasúttársaság, a helyközi utasforgalom közel 70 százalékát mindmáig a Volán-társaságok (ma Volánbusz Zrt.) bonyolították le. Egyes vonalakon a MÁV és a Volánbusz Zrt. egyenértékű szolgáltatást képes nyújtani, az utazóközönség mégis a Volánt részesíti előnyben. Vajon miért?

Persze be lehet darálni agy közel húszezres létszámú társaságot, meg lehet kísérelni, hogy az utasokat áttereljük a vonatra, vissza lehet vágni a távolsági buszközlekedést, és a Volánbusz Zrt.-t „ráhordó” szerepre lehet kárhoztatni. Csakhogy ez az elemzésekkel, hatástanulmányokkal alátámasztott változat?

Szeretném felidézni, hogy a régiós közlekedési társaságok megalakítása sem volt sikersztori, majd jött a közlekedési központok integrálása a Volánbusz Zrt.-be. Most meg az egyébként is gigaméretű vasúttársaság hajtja uralma alá az ugyancsak méretes busztársaságot.

Az az ideológia és kommunikációs érvanyag, amellyel igazolni igyekeznek a mostani döntést, nem helytálló és álságos. Akik végigkövették a Volán cégcsoport 2012 óta tartó átalakítási folyamatát, látják: mindkét közlekedési alrendszernek vitathatatlanul jól megrajzolható helye és szerepe van a közlekedési struktúrában. Azonban ennyire visszafogott szerepre kényszeríteni a Volánbusz Zrt.-t közlekedéspolitikai szempontból is melléfogás.

A távolsági buszközlekedés drasztikus visszavágása miatt petíciót indított útjára a Munkástanácsok Zala Megyei Szövetsége.A kezdeményezés meglepően nagy visszhangra talált. Ilyen és ehhez hasonló vélemények voltak olvashatók: „A döntés nemcsak rossz, de antidemokratikus is. Ez egy pofon a közösségi közlekedés ügyének.” „Ez egy átgondolatlan lépés. És a vasút közel sem hozza azt a komfortot, mint egy autóbusz. A normális utazási feltételeket veszélyezteti a buszjáratok csökkentése.” „Többször utazom Keszthely és Budapest között a munkám miatt. Ha nem lesz buszközlekedés, elveszítem a munkám.” „A vasút még mindig lassúbb, koszosabb és biztonsági szempontból is kényesebb, mint a Volán. Ez a döntés nem emberbarát. Sérti a közügyet.”

Valamennyien érdekeltek vagyunk egy minőségi és hatékony közösségi közlekedési szolgáltatás megteremtésében, valamint a fenntartható fejlődés feltételrendszerének biztosításában. Természetesen minden utas támogatja az egységes jegy- és tarifarendszer kialakítását, továbbá a menetrendek észszerű, hatékony, az utazási szokások és igények diktálta harmonizációját. A mostani döntés azonban ezzel szembe megy, mivel élesen szembeállítja egymással a két alrendszert. Ez nem lehet cél!

Horváth László blogíró, szakszervezeti képviselő