„Kétnyelvű vagyok! Az egyik nyelvet szeretem, mint anyámat, a másikat tisztelem, mint apámat. Mindkettőhöz úgy kötődöm, mint szüleimhez: alázatos tisztelettel és feltétel nélküli szeretettel. Mindkét kultúrámhoz és nyelvemhez ragaszkodom, mint szüleimhez: ez a két nyelv és kultúra összefüggésében élek és írok. (…) Cigány-magyar vagyok. Múltamban, jelenemben és jövőmben is az akarok maradni. Cigány-magyar vagyok nyelvemben, kultúrámban, béketűrésemben, harcaimban, szerelmeimben, gyűlöleteimben, szeretteimben és ellenségeimben. Cigány-magyar költő és műfordító.” Elsőként e gondolatokkal találkozik a néző a terembe lépve az Isten homorú arcán című kiállításon, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium a 2018-ban elhunyt, egész életében a cigányság felemelkedéséért küzdő Choli Daróczi József emlékére rendezett.
Ez aztán az alaphangot is megadja ahhoz, hogy végig kövessük a költő, műfordító, népművelő, pedagógus a Hajdú-Bihar megyei Bedőből 1939-ben indult útját. Tizenévesen hagyta el a falut, és dolgozni kezdett, rövidesen a Tatabányai Bányászati Trösztben. 1956-ban a forradalom első napjaiban egyik bányásztársával kísérelt meg nyugatra szökni, ám elkapták, tíz hónap börtönbüntetést kapott, amit a politikai foglyok között, Antall Józseffel egy cellában töltött. Szabadulása után elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, kezdetben még képesítés nélkül dolgozott Újpalotán a Lila iskolában. Egy cigány osztály tanításával bízták meg, ám a gyerekek és szüleik bizalmatlanul fogadták, reggelente egyesével gyűjtötte be a tanulókat, és a szülői értekezleteket is zenés klubként hirdette meg: ez lett aztán a népszerű Rom Som (Cigány vagyok) klub. Ennek műsorfüzeteként jelent meg a Rom Som lap, amely 1975-ös indulásával az első magyarországi cigány újság lett.
Az 1970-es években – a cigány irodalom szimbolikus hazai indulásával párhuzamosan – kezdődött irodalmi pályája, cigány és magyar nyelven is jelentek meg versei, a következő évben közölte a Nagyvilág első műfordításait, József Attila – egyik tanára fedezte fel tehetségét, amikor a pad alatt az Ars poeticát fordította –, Ady Endre és Petőfi Sándor verseit lovári nyelven. A nyolcvanas években népművelőként, majd politikai és kulturális szervezetek tagjaként aktívan tevékenykedett, a kezdetektől hangsúlyozta az elfogadás, az összetartozás fontosságát, közvetítőként lépett fel a két kultúra között. Ekkoriban jelent meg Cigány-magyar kisszótára, írt lovári nyelvkönyvet, és elsőként fordította le az Újszövetséget. 1990-ben adta ki első kötetét Isten homorú arcán – Pel deviesko bango muj címmel, ezt követte a Csontfehér pengék között. A pedagógusi pályára 1994-ben tért vissza, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola adjunktusa lett, és a Jezsuita Roma Szakkollégiumban is tanított. Szavára egyre többen odafigyeltek, és a tisztelet jeléül Choli bácsiként emlegették.
Sokszínű, tevékeny életművébe enged bepillantást a tárlat, egyúttal kiemelve a hetvenes évektől fokozatosan erősödő cigány alkotói jelenlétet, amelynek úttörői között volt Bari Károly költő, Lakatos Menyhért író, Balázs János festő, Péli Tamás festő, az író-költő Rostás Farkas György és Kovács József Hontalan költő. Az egymást segítve és inspirálva alkotó baráti csoport tagjainak festményei és versei Szécsi Magda, Balogh Attila, Oláh Jolán, Bada Márta és másokéi mellett a tárlaton is kiemelt helyet kaptak. A kiállítótér centrumában egy függő installáció áll, amelyen a műfordító felolvasásában is felhangzó, magyar és cigány versrészletek szerepelnek. Izgalmas élmény felismerni a magyarral megegyező hangsúlyban felsejlő sorokat: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok / Még zöldel a nyárfa az ablak előtt”. Petőfi Sándor verse mellett Csokonai Vitéz Mihály, Radnóti Miklós, József Attila, Ady Endre, Nagy László és Choli Daróczi József saját versei is elhangzanak a (nyelvi) különbségtételektől mentes, kifejezetten intim térben.
A tárlat nem kívülről néz rá a cigány-magyar kultúrára, nagyon is elevenen közelít hozzá. A képek és verssorok után a generációs szegénységben élő, zömében roma családokkal foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány által működtetett művészeti iskola tanulóinak mesekönyvekbe illő rajzai keltik életre a népművelő eszméit, többek közt, hogy a tanulás és a gyerekekre való odafigyelés alapvető fontosságú. L. Ritók Nóra alapító és szakmai vezető szavait kölcsönözve „a gyerekrajzok őszintén vallanak az identitásról és a boldogságkeresésről”, a művészet felszabadító, mindent elsöprő erejéről beszélnek, akárcsak a dallamvilágból felismerhető versfordítások. Varázslatról, cigánytündérről, madarakról, könnyekről és vidámságról, elfogadásról, felelősségről és szeretetről egyaránt szólnak: mindarról, amiben Choli Daróczi József munkásságának változatlanul aktuális üzenete is rejlik.
