Előfizetés

A zöldszüret a szükséges rossz

Soproni H. Lajos írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.08.14. 09:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Közepes szőlőtermést várnak a gazdák, de az átvételi ár aligha nő.
Nem mindig kerülnek jó helyre az uniós pénzek. A terméscsökkentő zöldszüret után szőlészek-borászok azt vetették fel, hogy az éretlen szőlő leszedéséért a támogatásra sikerrel pályázók között olyanok is lehetnek, akiknél a hektáronkénti 439 ezer és 968 ezer forint közötti összeg kifizetése igencsak vitatható. Sajnos képtelenség teljesen kiszűrni a problémás igényeket, ezért előfordulhat, hogy ami egyeseknek a mentőövet jelenti, az másoknak nagyon komoly támogatás - jelentette ki Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa alelnöke, aki azt furcsállja, hogy bizonyos nevek mindig felbukkannak a segítségre szorulók között. Pedig ennek elsődleges oka nem a járvány, hanem a szőlőültetvény rossz elhelyezkedése, és az előállított bort a termelő olyan piacon próbálja értékesíteni, ahol a termék képtelen lépést tartani a vetélytársakkal. Téved, aki azt gondolja, hogy egy ilyen vállalkozás támogatással előbb-utóbb versenyképes lehet. Ez az időszak véget ért. Az természetes, hogy a mostanihoz hasonló rendkívüli helyzetben nem szabad magukra hagyni a bajba jutottakat. Hosszabb távon azonban nem lehet mindig ugyanazokat pártfogolni csak azért, mert valamit nem jól csinálnak - mondta Frittmann János. Tavaly az első magyarországi zöldszüret azzal ért véget, hogy több már nem lesz. Aztán idén is szükségessé vált a mentőakció. Négyezer-kétszáz hektárra kértek zöldszüreti támogatást. A híres Tokaj-hegyaljai borvidék a termőterület tizenöt százalékával éllovassá vált, mivel egyes fajtákra most nincs kereslet. Jelentős volt az érdeklődés a Kunságban is, ahol az arány a borvidék termőterületének tíz százalékát érte el. Aki úgy döntött, zölden szedi le a szőlőt, abból indult ki, hogy akkor sem jár jobban, ha esetleg eladja, mert alacsonyak lesznek a felvásárlási árak. Nálunk a szőlő kilójáért 70-100 forintot ad a felvásárló.  Valamivel többet, mint az elmúlt évben. Az árat igyekeztünk minél korábban közzétenni, hogy mindenki időben eldönthesse, kinek mi a kifizetődőbb, a zöldszüret, vagy a szőlő értékesítése - mondta Frittmann János, a HNT szakmaközi ügyekért felelős alelnöke, a Kunsági Borvidék elnöke. Az általa irányított legnagyobb hazai borvidéken üresek a pincék, mert sok bort szállítanak külföldre. Egyes térségekben igen nagyok az eladatlan készletek. Nem ismert még a szőlő átvételi ára. Ezekről a helyekről szüret után több tízezer mázsát a Kunságba szállítanak, mert a termelők ottani felvásárlókkal kötöttek szerződést. Egyébként a vártnál kisebb termőterületen, a hazai szőlőültetvények mintegy öt százalékán szedték le zölden a termést. Ám már nincs messze az igazi, augusztus 20-a utánra várt szüret sem.  Ebben az évben a szokásosnál valamivel később, de hagyományosnak tekinthető időszakban szüretelünk - állítja az elismert borász, aki közepes termésre és kiváló minőségre számít. Ellenben utóbbi még változhat - tette hozzá. A szőlő átvételi áráról folytatott tárgyalások kapcsán általánosságban azt állapította meg, hogy a termelők és a felvásárlók most is nehezen jutnak egyezségre, mert amit az egyik kér, a másik nem akarja megadni. Azt most már senki nem teheti meg, hogy spekulációs céllal, kontroll nélkül, borral teli pincére hivatkozik, és ezzel próbálja lenyomni az árakat, mert megszűnt a manipuláció lehetősége. A HNT ez év elejétől nem csupán szüretkor, hanem havonta, de a verseny miatt csakis belső használatra kéri a készletjelentést a borászatoktól. Azt elszomorító fejleménynek tartja, hogy amíg az olcsó magyar boroknak könnyű piacot találni, addig a kiváló minőségű termékek értékesítése egyre nagyobb gond. 

Átmeneti támogatás borászoknak

Azok a borászatok már pályázhatnak az új támogatásra, amelyek a 2018-as és a 2019-es borpiaci évben az általuk előállított termékek legalább húsz százalékát a szálloda-, étterem-, kávéház- és catering- (horeca-) ágazatban, valamint közvetlenül a fogyasztóknak értékesítették. Feltétel az is, hogy a borpiaci évek átlagában a bor előállításához felhasznált szőlő mennyiségének több mint a felét a támogatott vevőnek kellett megtermelnie. A szőlőtermesztő és bortermelő legfeljebb harminc hektárra adhat be kérelmet. A támogatás összege hektáronként akár 600 ezer forint is lehet, de csak akkor, ha száz százalékban a horeca-ágazatban és közvetlenül a fogyasztónak adta el a borát a pincészet. Más esetben arányosan csökken az átmeneti juttatás. 

Dömpingáron kaphatunk jó bort az olaszoktól

A kunsági szőlőtermelők az elmúlt néhány évben többször is kifejezték a borbehozatal feletti elégedetlenségüket. Tüntettek a budapesti olasz nagykövetség előtt a Magyarországot elárasztó itáliai borok ellen. Felvetődött a behozott termékek hamisításának gyanúja is, hisz az eladási ár nem fedezte a megtermelt szőlő önköltségi árát sem. Ezzel pedig nem lehet versenyezni. Ezek után nem tudni, miként fogadják a szőlősgazdák a hírt, hogy hamarosan nem kevesebb, hanem még több nyomott árú olasz bor érkezhet Magyarországra egy olyan időszakban, amikor amúgy is nehéz a jó magyar bort eladni. Az tudjuk, hogy az olaszoknak és a spanyoloknak komoly megrázkódtatást jelentett a koronavírus-járvány. Az azonban már kevéssé ismert, hogy a legtöbb bor náluk készül, és exportőrként is világelsők - magyarázta egy forrásunk. Felhívta a figyelmet, hogy a turizmus leállása és a vendéglátóhelyek bezárása folytán iszonytató borfelesleg halmozódott fel a két országban. Ezen szeretnének mielőbb túladni, mert heteken belül indul a szőlő betakarítása. Igazán aggasztónak nevezte, hogy a "kufárként" ismert olasz bortermelők a valóban kitűnő borokat nagy tételben, hihetetlenül olcsón, szállítással együtt literenként húsz eurócent körüli áron adják el ott, ahol most a szőlő is drágább - hangsúlyozta forrásunk. Szerinte vagy kiöntik a bort, vagy megpróbálnak belőle valamennyit értékesíteni. A magyar borászok szerencsére nem kerültek ilyen helyzetbe, mert a termésmennyiséget zöldszürettel, a bortöbbletet krízislepárlással mérsékelték, amiért uniós támogatás is jár. A zöldszüret nem öröm, de aki megtette, annak az volt az indítéka, hogy a szőlőért kevés pénzt kap, és a kívánatosnál jobban kiszolgáltatott a felvásárlónak. A borágazat szereplői a HNT-vel együtt változatlanul szorgalmazzák a palackos és folyóborok behozatalának korlátozását. Ezt a járvány következményeként kialakult gazdasági válság miatt nem szabadna halogatni, mert ha a jó és olcsó itáliai bor elárasztja a hazai piacot, és kelendőbb lesz a magyarnál, azt leginkább a kis- és közepes családi gazdaságok sínylik meg. Azt is világossá tette, hogy a magyar borvidékek átlagban négy-hét tonnás hektáronkénti termést mutatnak fel. Ezzel szemben az olasz szőlőtermő területeken nemrég csökkentették ötvenről harminc tonnára a leszedhető termést. Ezért velük képtelenség felvenni a versenyt. Nem beszélve arról, hogy a magyar szőlőültetvények többsége elöregedett, termőképességük rossz és nagy a tőhiány. Ráadásul nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a traktor majdnem, vagy pontosan, a növényvédőszer pedig ugyanannyiba kerül nálunk is, mint a kivitelben világelső franciáknál és olaszoknál. Amennyivel csökkent a kézzel elvégzett munka iránti igény, úgy nőtt az ilyen feladatok bére. Ezért az egy hektárra vetített magyar és nyugat-európai termelési költségek között a nagyságrendi eltérés már megszűnt, a termésátlagokat illetően viszont ég és föld a különbség. Holott ezeknek az ültetvényeknek a nagy részén nálunk sem a sztárborászok korlátozott mennyiségben előállított és kevesek számára elérhető kínálatához, hanem a jó ár-érték arányú borokhoz szüretelik a különböző fajtákat. A mennyiség-központú utat kell követni, mert szőlőt csak így éri meg termeszteni - tette hozzá. A prémium besorolású boraink kivitelének nehézségeit firtató kérdésre a nemzetközi piacon is otthonosan mozgó borász azt válaszolta, hogy minőségi akadálya nincs, de a kiváló magyar fajták népszerűsítése hosszú idő, akár több évtized is lehet. Ezen kívül állhatatosság, és az állam anyagi hozzájárulása is szükséges. Annak a helytelen gyakorlatnak pedig legfőbb ideje véget vetni, hogy egy-két év után jön egy új csapat, és elhiteti velünk, hogy ami eddig történt, az rossz, és ezért belekezd egy új marketingprogramba. Ettől aligha fog növekedni a magyar borok kivitele - véli.

345,27 forinton az euró

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.14. 08:04
Illusztráció: Shutterstock
Gyengült a forint a főbb devizákhoz képest a nemzetközi bankközi devizapiacon péntek reggel.
Az euró 345,27 forinton forgott reggel hét órakor, 22 fillérrel nőtt az árfolyama a csütörtök esti 345,05 forinthoz képest.
A dollár árfolyama 292,00 forintról 292,27 forintra, a svájci franké pedig 320,80 forintról 321,10 forintra kúszott fel.
A jent 2,7346 forinton jegyezték, szemben a csütörtök esti 2,7314 forinttal.
Az euró 1,1814 dolláron forgott péntek reggel, 0,01 százalékkal erősödött az előző napi záráshoz képest. A svájci frankhoz képest 0,08 százalékkal drágult a közös európai fizetőeszköz, 1,0753 frankon jegyezték.
Egy dollárért 0,9102 frankot adtak, 0,07 százalékkal erősödött az amerikai deviza. A jenhez képest azonban 0,04 százalékkal gyengült a dollár, 106,88 jenen jegyezték péntek reggel.

Áramból épülő légvárak

Marnitz István
Publikálás dátuma
2020.08.14. 07:20

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Igyekszik pontosítani ezermilliárdos fejlesztések sorsát befolyásoló, eddig alaptalanul derűlátónak bizonyult fogyasztási előrejelzéseit a hazai áramrendszert irányító Mavir.
Egy kiegyensúlyozott gazdasági környezetben a Mavir előrejelzései is jobban illeszkednek a tényadatokhoz, ám a jelenlegi válság megnehezíti a dolgukat - válaszolták lapunk megkeresésére a hazai villamosenergia-rendszert irányító állami társaságnál. A cég legutóbb márciusban frissítette áramfogyasztás-előrejelzését. Eszerint a tavalyi, 45,7 terawattórás (TWh) felhasználás mértékét 2034-re a legnagyobb valószínűség szerint 52,6 TWh-ra teszik, ami 15 százalékos bővülés. Számításunk szerint ez magasabb, mint ami a tavaly közzétett, 2033-as, 50,9 TWh-s jóslatból 2034-re következett. Ez több szempontból aggályos. Egyrészt a Mavir az elmúlt húsz év során rendre olyan fogyasztási jóslatokkal rukkolt elő, amelyeket a bekövetkező tények messze alulmúltak. Ez azért gond, mert a kormány a Mavir előrejelzéseire saját áramfogyasztási-erőműépítési terveinek legfontosabb háttértanulmányaként tekint. Ehhez képest 2001 és 2007 közötti keltezésű irataik jellemző módon már a mostani felhasználást is 52-56 TWh-ra teszik, miközben a valóság ennél ötödével szerényebb. Csak az arányok érzékeltetésére, e különbség nagyobb, mint a Paksi Atomerőmű termelése fele. Ilyen tévedések több ezermilliárdos beruházásokat tehetnek szükségtelenné. Igaz - amiként az idei jelentésükben is közzétett ábrájukból leszűrhető - 2009 után, bizonyára nem függetlenül az akkor induló gazdasági válságtól, a kiindulópontot alacsonyabbra vették. A növekedési jóslat íve viszont csak azóta, fokozatosan tompult valamelyest. A legfrissebb, 2019-es jelzésű jóslat kiindulópontja magasabb, íve viszont lankásabb. Szintén tisztázatlan, hogy az EU a tagállamoktól - természetesen nem a gazdasági bővülés kárára, hanem a hatékonyság fejlesztésével - kifejezett fogyasztás-csökkentést vár el. Ráadásul egyre többen telepítenek olyan önellátó egységeket - főképp napelemeket -, amelyek árama meg sem fordul a távvezetékekben, országos szemszögből a fogyasztás jelentős esését előre vetítve. A Mavir szerint ugyanakkor az áramfogyasztás emelkedése nem áll ellentétben a hatékonysággal és a fenntartható termeléssel. A jövőben arra számítanak, hogy a felhasználás az áram irányába fordul. A növekedési ívet időről időre megtörhetik válságok vagy fejlesztési áttörések. Ezek azonban kellő megbízhatósággal nem jelezhetők előre. A várakozások módosítására az előrejelzések éves frissítése nyújt lehetőséget - szögezik le. Hosszú távú előrejelzésük alapvetően a gazdasági fejlődés és az energiahatékonyság, illetve -intenzitás változására épít. A 2008-2009-es gazdasági válság utáni időszak első éveiben készült anyagaik, alapvetően gyorsabb kilábalást feltételezve, a valóságot még jellemzően felülbecsülték. A 2014 utáni gazdasági előrejelzésekhez hasonlóan a Mavir akkori anyagai is inkább borúlátónak bizonyultak - írják. A jelenlegi válság is nehezíti a dolgukat, így a kilábalás ütemére ismét több alváltozatot dolgoznak ki. A honi áramtarifával szemben támasztott igényeiket firtató kérdésünkre közölték: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal legutóbb 2016-ban vizsgálta felül költségeiket. (Az áramdíjnak elvben fedezetet kellene biztosítania a - központi, nagy vezetékeket is birtokló - Mavir költségeire, fejlesztéseire.) Az akkor felmért költségek még nem tartalmazták a végrehajtott háromszor tíz százalékos béremelés, a létszámnövekedés, valamint az informatikai és más alvállalkozói díjak ugrásszerű növekedését - fogalmaznak. Az elmúlt négy év során a Mavir eme többletköltségeket saját forrásból, eredménye terhére fedezte. Így megmaradtak a rezsipolitika eredményei, vagyis az "egyetemes szolgáltatói árszint" (tehát a lakossági tarifa). Az idén zajló újabb költségfelülvizsgálat során a hatósággal közösen dolgoznak egy új, fenntartható módszertanon és -mértéken, amely továbbra is szolgálja a legfontosabb energia-, gazdaság- és társadalompolitikai célokat - írják. Ezt segítheti külső források - például EU-támogatások - becsatornázása. A Mavirt érintő további, fajsúlyos kérdésekre alapvetően kitérő válaszokat kaptunk. Szakértők szerint az elkövetkező évtizedek fejlesztéseit alapvetően az áramtermelés teljes szén-dioxid-kibocsátás-mentesítése, illetve a megújulóenergia-termelés - főképp a napelemek - rendszerbe állítása befolyásolja. A kabinet év elején közzétett Energiastratégiájában, sőt Orbán Viktor is számszerűsítette már, hogy ehhez szerintük 50 ezer milliárd szükséges. Vonatkozó tudakozódásunkra ugyanakkor a Mavir annyit felelt, hogy a szén-dioxid-mentesítés és a megújulók hálózati költségei csak a megvalósuló fejlesztések ismeretében pontosíthatók. (A szélenergia is hasonló kezelést igényelne, de ezek telepítését az Orbán-kormány - a szakma széles körű megrökönyödésére - nem engedi.) Szélerőművekkel kapcsolatos vizsgálatokat az utóbbi időszakban a Mavir sem végzett. Bár, mint megjegyzik, a rendszer szempontjából a szél- és a naperőmű között nincs érdemi különbség. A Paks 2-es atomerőmű-beruházáshoz szükséges fejlesztések pedig "üzleti titkot képeznek, ezek nem hozhatók nyilvánosságra". Annak kapcsán, hogy az Energiaklub nevű környezetvédő szervezet szerint atomerőmű nélkül a hálózat fejlesztése is jóval olcsóbb lenne, úgy fogalmaztak, hogy a társadalmi szintű összköltség meghatározása nem a Mavir feladata. Kérdésünkre júniusban felmentett volt elnökük, az akkor bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelés és károkozás miatt letartóztatott Töröcskei István szerepét nem kívánták értékelni és új elnököt sem neveztek meg.