1961-ben az NDK kormányán növekedett a nyomás, hogy az állam demográfiai összeomlását a berlini belnémet határ lezárásával akadályozza meg, ugyanis akkor már havonta 30 ezer ember menekült a nyugati oldalra. Ugyan a közel 50 ezer fős nyugati munkavállaló fizetése volt az NDK egyik legfőbb valutaforrása, augusztus 12-éről 13-ra virradó éjjel az NDK különböző fegyveres egységei mégis lezárták a nyugati szektoroknak a szovjet szektorral, illetve az NDK területével érintkező határait. Egy éjszaka leforgása alatt a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára elvágták az átjárás lehetőségét, a váratlan határzárás Berlin lakosságát mindkét oldalon sokkolta. A fal 1989 novemberéig, a keleti határnyitásig a legszigorúbban őrzött határszakasz volt.
