Egy kiegyensúlyozott gazdasági környezetben a Mavir előrejelzései is jobban illeszkednek a tényadatokhoz, ám a jelenlegi válság megnehezíti a dolgukat - válaszolták lapunk megkeresésére a hazai villamosenergia-rendszert irányító állami társaságnál. A cég legutóbb márciusban frissítette áramfogyasztás-előrejelzését. Eszerint a tavalyi, 45,7 terawattórás (TWh) felhasználás mértékét 2034-re a legnagyobb valószínűség szerint 52,6 TWh-ra teszik, ami 15 százalékos bővülés. Számításunk szerint ez magasabb, mint ami a tavaly közzétett, 2033-as, 50,9 TWh-s jóslatból 2034-re következett.
Ez több szempontból aggályos. Egyrészt a Mavir az elmúlt húsz év során rendre olyan fogyasztási jóslatokkal rukkolt elő, amelyeket a bekövetkező tények messze alulmúltak. Ez azért gond, mert a kormány a Mavir előrejelzéseire saját áramfogyasztási-erőműépítési terveinek legfontosabb háttértanulmányaként tekint.
Ehhez képest 2001 és 2007 közötti keltezésű irataik jellemző módon már a mostani felhasználást is 52-56 TWh-ra teszik, miközben a valóság ennél ötödével szerényebb. Csak az arányok érzékeltetésére, e különbség nagyobb, mint a Paksi Atomerőmű termelése fele. Ilyen tévedések több ezermilliárdos beruházásokat tehetnek szükségtelenné. Igaz - amiként az idei jelentésükben is közzétett ábrájukból leszűrhető - 2009 után, bizonyára nem függetlenül az akkor induló gazdasági válságtól, a kiindulópontot alacsonyabbra vették. A növekedési jóslat íve viszont csak azóta, fokozatosan tompult valamelyest. A legfrissebb, 2019-es jelzésű jóslat kiindulópontja magasabb, íve viszont lankásabb.
Szintén tisztázatlan, hogy az EU a tagállamoktól - természetesen nem a gazdasági bővülés kárára, hanem a hatékonyság fejlesztésével - kifejezett fogyasztás-csökkentést vár el. Ráadásul egyre többen telepítenek olyan önellátó egységeket - főképp napelemeket -, amelyek árama meg sem fordul a távvezetékekben, országos szemszögből a fogyasztás jelentős esését előre vetítve.
A Mavir szerint ugyanakkor az áramfogyasztás emelkedése nem áll ellentétben a hatékonysággal és a fenntartható termeléssel. A jövőben arra számítanak, hogy a felhasználás az áram irányába fordul. A növekedési ívet időről időre megtörhetik válságok vagy fejlesztési áttörések. Ezek azonban kellő megbízhatósággal nem jelezhetők előre. A várakozások módosítására az előrejelzések éves frissítése nyújt lehetőséget - szögezik le.
Hosszú távú előrejelzésük alapvetően a gazdasági fejlődés és az energiahatékonyság, illetve -intenzitás változására épít. A 2008-2009-es gazdasági válság utáni időszak első éveiben készült anyagaik, alapvetően gyorsabb kilábalást feltételezve, a valóságot még jellemzően felülbecsülték. A 2014 utáni gazdasági előrejelzésekhez hasonlóan a Mavir akkori anyagai is inkább borúlátónak bizonyultak - írják. A jelenlegi válság is nehezíti a dolgukat, így a kilábalás ütemére ismét több alváltozatot dolgoznak ki.
A honi áramtarifával szemben támasztott igényeiket firtató kérdésünkre közölték: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal legutóbb 2016-ban vizsgálta felül költségeiket. (Az áramdíjnak elvben fedezetet kellene biztosítania a - központi, nagy vezetékeket is birtokló - Mavir költségeire, fejlesztéseire.) Az akkor felmért költségek még nem tartalmazták a végrehajtott háromszor tíz százalékos béremelés, a létszámnövekedés, valamint az informatikai és más alvállalkozói díjak ugrásszerű növekedését - fogalmaznak. Az elmúlt négy év során a Mavir eme többletköltségeket saját forrásból, eredménye terhére fedezte. Így megmaradtak a rezsipolitika eredményei, vagyis az "egyetemes szolgáltatói árszint" (tehát a lakossági tarifa). Az idén zajló újabb költségfelülvizsgálat során a hatósággal közösen dolgoznak egy új, fenntartható módszertanon és -mértéken, amely továbbra is szolgálja a legfontosabb energia-, gazdaság- és társadalompolitikai célokat - írják. Ezt segítheti külső források - például EU-támogatások - becsatornázása.
A Mavirt érintő további, fajsúlyos kérdésekre alapvetően kitérő válaszokat kaptunk. Szakértők szerint az elkövetkező évtizedek fejlesztéseit alapvetően az áramtermelés teljes szén-dioxid-kibocsátás-mentesítése, illetve a megújulóenergia-termelés - főképp a napelemek - rendszerbe állítása befolyásolja. A kabinet év elején közzétett Energiastratégiájában, sőt Orbán Viktor is számszerűsítette már, hogy ehhez szerintük 50 ezer milliárd szükséges. Vonatkozó tudakozódásunkra ugyanakkor a Mavir annyit felelt, hogy a szén-dioxid-mentesítés és a megújulók hálózati költségei csak a megvalósuló fejlesztések ismeretében pontosíthatók. (A szélenergia is hasonló kezelést igényelne, de ezek telepítését az Orbán-kormány - a szakma széles körű megrökönyödésére - nem engedi.) Szélerőművekkel kapcsolatos vizsgálatokat az utóbbi időszakban a Mavir sem végzett. Bár, mint megjegyzik, a rendszer szempontjából a szél- és a naperőmű között nincs érdemi különbség. A Paks 2-es atomerőmű-beruházáshoz szükséges fejlesztések pedig "üzleti titkot képeznek, ezek nem hozhatók nyilvánosságra". Annak kapcsán, hogy az Energiaklub nevű környezetvédő szervezet szerint atomerőmű nélkül a hálózat fejlesztése is jóval olcsóbb lenne, úgy fogalmaztak, hogy a társadalmi szintű összköltség meghatározása nem a Mavir feladata. Kérdésünkre júniusban felmentett volt elnökük, az akkor bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelés és károkozás miatt letartóztatott Töröcskei István szerepét nem kívánták értékelni és új elnököt sem neveztek meg.
