Feleslegessé válik a paksi bővítés?

Minden eddiginél szerényebb áramfogyasztás-növekedési becsléssel állt elő a Mavir.

A gazdaság erősödése és az egyre szaporodó áramfogyasztási csúcsok ellenére tovább csökkentette áramfogyasztás-növekedési előrejelzését a Mavir nemrég megjelent elemzésében. A központi hálózatokat birtokló, a hazai áramellátás biztonságáért felelő állami társaság 2001 óta 11 hasonló jóslatot tett közzé. Ezek a mostaninál rendre jóval magasabb fogyasztást vetítettek előre. Így például a 2005-ös előrejelzés a 2017-es áramfogyasztást a tényleges 45 terawattórához (TWh) képest 53 TWh-ra tette. A tanulmány 2001-2007 közötti változataiban még szinte egy vonallal meghosszabbították az addigi emelkedést. A 2007-es becslés 2025-re így már több mint 60 TWh-t vár. Tekintettel a tényleges fogyasztás pont ekkor, alapvetően a gazdasági válságnak betudható megtörésére, a Mavir 2009-től megzabolázta addig szabadon szárnyaló képzeletét. Igaz, 2011-ig változatlanul kissé magasabbra tippelték a végül bekövetkező értékeket. 2014-től még tovább szürkült a kép. Így az előrejelzések kicsivel már a tények alá kerültek, nem függetlenül a meglóduló gazdaságtól. Az önsanyargató lendület azonban tovább folytatódott. Így a legfrissebb előrejelzés már a 2017-es tényleges fogyasztás alatti szintről indul és a növekedési ív is minden korábbinál laposabb.

A tanulmány, aminek elkészítésére a Mavirt törvény kötelezi, azért fontos, mert évtizedes távlatú, több ezermilliárdos erőműberuházások – így a Paks 2-es bővítés – úgymond megkérdőjelezhetetlen hivatkozási alapjául szolgál. Téves, túlzó jóslatai tehát ilyen nagyságrendű felesleges kiadásokhoz vezethetnek. Ugyanakkor az alábecslés az ellátás biztonságának veszélyeztetésével fenyeget.

„Be kell ismerni”, hogy az elmúlt évtizedekben a végül bekövetkező tényeknél mindig nagyobb értékeket jeleztek előre - fogalmaz a tanulmány. Ez szerintük a pontosítási lehetőség miatt nem vezet felesleges beruházásokhoz. A túlbecslés felelősségét elsősorban adatszolgáltatóira, így részint a nemzetközi és hazai szakintézményekre, részint a helyi áramszolgáltatókra hárítja. Másrészt ezzel indokolja a minden eddiginél szerényebb, 2023-ig évi 0,6, majd 2028-ig évi 1, azt követően pedig 2033-ig évi 0,9 százalékra becsült igénynövekedést. Ez alapján a hazai fogyasztás az időszak végére se érné el az 50 TWh-t.

Az anyag – és különösen az ezzel egyidejűleg közzétett erőműszükséglet-terv – alapvetően továbbra is a várt igényekhez idomuló építkezéseket sürget. Bár a megújulóenergia-fejlesztések, az energiahatékonyság, a fogyasztói igények befolyásolásának jelentőségét egyre magasabbra értékelik. Az áramfogyasztás-visszaesés lehetőségéről úgy fogalmaznak, hogy az bizonyára várható, de ilyet most még „értelmetlen feltételezni".

Erőműlétesítési tanulmányuk központi eleme változatlanul az a fenyegető ábra, amely szerint 2033-ra az ismert beruházási elképzeléseket is számításba véve már csak körülbelül 4500 MW-nyi hazai termelés áll szemben 7500 MW-nyi igénnyel. Alapvetően nukleáris és a földgáztüzelésű erőművek építésében bíznak. A kisebb, részben megújuló források egy része kapcsán – így például a szélerőművek vagy az (összességében szintén több 100 MW-t kitevő) gázmotorok tekintetében - egyenesen visszaesésre számítanak. A napelemek ma még alacsony száma a Mavir szerint „jellemzi a fejlődési irányt és annak mértékét”. Igaz, a saját fogyasztást kielégítő, a Mavirnál meg nem jelenő háztartási napelemek szerepét változatlanul bizonytalansági tényezőnek tekintik.

A hazai áramfogyasztás bővülésére számít Haddad Richárd, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) főtitkára is. Habár szerinte a jelentős előrejelzési tévedések „üzletileg értelmezhetetlenek”, a 15 éves távlatot a lehetetlennel határos merészségnek tartja. Azt viszont bizton állítja, hogy a hazai villamosenergia-igények nagyságrendileg nem fognak változni. Ennek kielégítése érdekében a paksi bővítést a MEE-főtitkár elfogadható forgatókönyvnek nevezte.