Előfizetés

Visszaadni a teret az ott élőknek

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.08.14. 16:13

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Köztéri kiállítás és utcabútorok közt sétálhatunk az Andrássy út Vörösmarty és Rózsa utca közti szakaszán október közepéig, ahol egy kísérleti projekt részeként lezárták a szervizutakat.
A délutáni hőségben hazafelé sétálva az Andrássyn nem nehéz elképzelni, milyen volna több árnyékot adó fával, kicsivel kevesebb közlekedési zajjal, színes projektekkel, barátságos hangulatot sugárzó kiülőkkel, ahol a járókelő nem csak a hétköznapok fáradalmait hozhatja-viheti a piros és zöld lámpasorok mentén. A gondolatkísérlet nem áll távol Terézváros önkormányzatától sem, augusztustól októberig mintaprojekttel csatlakoztak a főváros forgalomcsillapítást, és élhetőbb városi környezetet célzó hosszú távú kezdeményezéséhez. A projekt részeként az Andrássy út Vörösmarty és Rózsa utca közötti szervizútját szabadították fel két hónapra az autóktól, ezzel közösségi teret kialakítva a forgalmas útvonal egy részén. A kihelyezett felhívás szerint
„Itt szabad a vélemény, szabad a kultúra, szabad a tánc, a csók, és fűre lépni is szabad!” Az útszakasz egy részén az idén húszéves fennállását ünneplő ARC köztéri kiállítás plakátjaiból láthatnak válogatást az erre járók, s felidézhetik az elmúlt két évtized legemlékezetesebb társadalmi, politikai témáit is. A plakátok helyét szeptember közepén aztán fotók veszik át: Csoszó Gabriella és Fabricius Anna fotóművészek a városrész jellegzetes arcait portrékiállítás keretében mutatják be. Az út túloldalán a kulturális csemegék után megpihenni is van lehetőségünk: a fenntarthatóságot képviselő FabLab Budapest csapata utcabútorokat, installációt helyezett ki, és az útfelületre játékos, színes grafika került.
– Hiszem azt, hogy át kell gondolnunk Budapest köztereit. Az elmúlt harminc évben kevés példát láttam arra, hogy valaki radikálisan hozzányúlna a közös tereinkhez, jelenleg nyolcvanöt százalékát forgalomban lévő és parkoló autók foglalják el. Ideje visszaadni a tereket az embereknek. És azt is gondolom, a kultúrának az utcán a helye, ha sokan nem mennek be a kiállítótérbe, vigyük ki hozzájuk a művészetet. Továbbá a modern urbanisztikának fontos eleme, hogy az utcán le lehessen ülni, de legyen több zöldterület is. Kevesebb autó, több látnivaló, több zöld – ezekből a törekvésekből áll össze a Hatker Korzó kísérleti projekt, amely reflektál arra is, hogy az Andrássy út régen korzó volt, arra találták ki, hogy sétáljanak, beszélgessenek az emberek – beszélt a kezdeményezésről lapunknak Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere. Kiemelte, október után is az az elképzelés, hogy a területet részben visszaadják a lakóknak, ha megvalósul a Kós Károly sétány autómentesítése, és az Andrássyra nem ömlik be a forgalom a jelenlegi mértékben, át lehet és kell gondolni az út használatát.
– A hosszú távú tervek között szerepel, hogy a Kodály köröndöt parkká alakítsuk, és hogy a szervizutakat átadjuk a kulturális programoknak, kávézóknak, éttermek teraszainak, ahol ezzel párhuzamosan a zöldítés is megvalósulhatna. A következő két hónapban szeretnénk több dolgot kipróbálni: lesz utcaneze – ehhez jelenleg is zenészeket keresünk –, és szeretnénk a gyerekekre gondolva játszó-tereket is kialakítani. Egyelőre a mostanihoz hasonló tesztüzemeket indítunk, és véleményeket várunk. Ezek érkeznek is, azt már látjuk, hogy a szervizutak lezárásával a biciklis forgalom is a gyalogosok közé került, ami a kerékpárosokat lassítja, és a gyalogosok számára sem ideális. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenki gyalogos, amint kiszáll az autójából, ezért kell rájuk kiemelt figyelmet fordítani – részletezte Soproni Tamás. A polgármester abban bízik, ha megvalósulnak a projektek, a lakók érzékelni fogják az abban rejlő lehetőséget, hogy a korábban az autókra szabott városrészek az ő igényeiknek megfelelően alakulhatnak át. – Amikor közterekről beszélünk, az az elképzelésem, hogy keveredhet a modern és a közösségi a múlttal. Nem kell attól megijedni, hogy az Andrássy út változik, hiszen az eredeti állapot sem az autótárolás volt, hanem a pezsgő, társadalmi élet. A városról alkotott vízióm, hogy az egy élettér, nem több és nem kevesebb. – Itt csak autók szoktak állni, szerintem nagyon jó, hogy most kikerültek a plakátok: ahogy elmegy mellette az ember, kicsit talán el is gondolkodik, ha nem tetszik neki, továbbmegy. De ha már egyvalakit is közelebb visz a kultúrához, többet ér, mint amikor nem használják, csak parkolásra – mondta lapunknak egy a plakátok közt sétáló fiatal. A megkérdezettek közül többen örülnek a kezdeményezésnek, főleg, ha az hosszú távon is fennmarad, bár volt, aki megemlítette, lehet, hogy a biciklisek annyira nem ujjonganak, hogy erre lassabban kell közlekedniük. Egy kerékpárost is megkérdeztünk, aki elmondta, a kiállítást kevésbé, a terelést annál inkább figyelte, rendszeresen ezen az útvonalon jár munkába, bár ő nem bosszankodik, hisz muszáj alkalmazkodnia. Más szerint azért jó most errefelé sétálni, mert ki lehet szakadni a mindennapokból, és az ARC plakátokkal még időutazásra is lehetőség nyílik. Volt, aki elmondta, a kezdeti években kezdte az általános iskolát a kisebbik fia, ezért is izgalmas visszatekinteni erre az időszakra, és elgondolkodtató azt látni, a kétezres évek eleji plakátok üzenetei még mindig aktuálisak. A kihelyezett fa installáció és a színes felfestések láthatólag sokakat vonzanak, többek közt a gyerekeket is csábítják: egy önfeledten játszó kislány török származású édesanyjától megtudtuk, ideiglenesen laknak a belvárosban, Svájcból költöztek ide nemrég, és Budán keresnek lakást, úgy hallotta, ott több a lehetőség a gyerekeknek. Addig is gyakran sétálnak a környéken, örültek, amikor erre a helyre rátaláltak, noha sejtésük sem volt arról, mi ez. Jó ötletnek tartja a kezdeményezést, és hogy minél több szabad terület legyen a gyalogosoké, de gyorsan hozzátette: kockázatos vállalkozás, mert ha túl sok útrészt veszünk el az autós forgalomtól, az eredetileg is zsúfolt közlekedés könnyedén rosszabbá válhat.

Idén is lesz ARC

Hova tovább? címmel hirdették meg a 20. ARC közérzeti pályázatot, amelyre több mint hétszáz pályamű érkezett július végéig, ezekből választotta ki a zsűri a legjobbakat augusztus elején. Rényi András művészettörténész, zsűritag a hvg.hu-nak elmondta, az idei alkotások többsége nagyon rosszkedvű, kevés az ironikus, felszabadult munka, ami szerinte azt is mutatja, hogy az utca hangulata egyre nyomottabbá válik az országban. A hírportál videós beszámolójából kiderül, a vírushelyzet és a karantén, az ökoválság, valamint az Index.hu szerkesztőségének kivéreztetése is megjelenik az ez évi plakátokon. Az óriásplakát kiállításnak még nincs pontos időpontja és helyszíne, várhatóan ősszel kerülnek a nagyközönség elé a kiválasztott alkotások. A szervezők ezúttal is arra kérik azokat a cégeket, szervezeteket és magányszemélyeket, akiknek fontos a kiállítás, ha tehetik, támogassák őket a weboldalukon és Facebook-oldalukon található számlaszámukon.

Don Giovanni és cirkusz Zemplénben

B.GY
Publikálás dátuma
2020.08.14. 16:09

Fotó: Zempléni Fesztivál
Egy híján harmincéves a Zempléni Fesztivál, ami pénteken startol el.
Tíz nap alatt hetven programmal huszonkilencedik alkalommal augusztus 14-től 23-ig várja a látogatókat a Zempléni Fesztivál Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj mellett egy tucat más zempléni településen. Turjányi Miklós művészeti vezető lapunknak elmondta: kifejezetten ügyeltek arra, hogy minden programnál betartsák az érvényes járványügyi szabályokat. Arra is törekedtek, hogy mivel a környéken az elmúlt időszakban sok rendezvény elmaradt, ezért igyekeztek intézményekkel, illetve különböző helyi projektekkel együttműködni, így például Hercegkút is bekerült a helyszínek közé. A fesztiválnak régebbi hagyománya az egész napos tematika, gazdag program várja az érdeklődőket Mádon.

Ami a műfajokat illeti: a tradícióknak megfelelően lesznek komolyzenei hangversenyek, színházi és irodalmi estek, jazzkoncertek, illetve kirándulókoncertek, kiállítások, családi és gasztronómiai programok. Újdonságként most először a cirkuszművészet is hangsúlyosan jelen lesz: augusztus 16-án Tokajban fellép Hajnóczy Soma és Nagy Molnár Dávid bűvész. Trükkök lesznek Mozart: Don Giovanni című operájában is, amelyben a neves bűvész, Ungár Anikó tanítja be a mutatványokat. A fesztivál szcenírozott záróprodukcióját Hábetler András rendezi, aki újragondolta Mozart művét. Az opera színrevitelében kiváló szólisták és a Budafoki Dohnányi Zenekar működik közre, vezényel Guido Mancusi.

Néhány vonzó név még a fesztivál fellépői közül: Balogh József, Tompos Kátya, Takács Nikolas, Mácsai Pál,  Lukács Miklós, Dolhai Attila, Szomor György, Novák Péter, Megyesi Schwartz Lúcia, Várdai István, Várjon Dénes, Rúzsa Magdi, Bereményi Géza, Bognár Szilvia, Csemer Boglárka és Malek Andrea.

Meghalt Bácskai Lauró István

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.14. 15:45
Bácskai Lauró István filmrendező (j) átveszi a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettestől az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából a Néprajzi Múzeumban rendezett ünnepségen 2012. augusztus 17-én
Fotó: Kovács Attila / MTI
A filmrendező életének 88. évében hunyt el.
Életének 88. évében csütörtökön elhunyt Bácskai Lauró István filmrendező – tudatta a család pénteken az MTI-vel. Bácskai Lauró István nevéhez olyan sikeres alkotások fűződnek, mint a Gyula vitéz télen-nyáron, A Hamis Izabella vagy a Nápolyt látni és..., de ő rendezte a Keménykalap és krumpliorr című legendás ifjúsági sorozatot is. Bácskai Lauró István Budapesten született 1933. május 14-én. A Vörösmarty Gimnázium színjátszó körének tagjaként már korán a művészet vonzáskörébe került. Az érettségi után osztálytársával, Sára Sándorral együtt jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol rendező szakon végzett 1957-ben. Egyik alapítója és négy évig vezetőségi tagja volt az 1959-ben életre hívott Balázs Béla Stúdiónak. Pályáját 1957 őszén asszisztensként kezdte a Hunniában, a későbbi Mafilm I. számú telepén. A cégnél eltöltött csaknem tíz év alatt volt dramaturg, segédrendező, konzultáns és forgatókönyvíró, olyan kiváló alkotók mellett dolgozott, mint Keleti Márton, Makk Károly és Ranódy László. A tizedes meg a többiek című Keleti Márton-filmben (1965) ő találta ki a mára szállóigévé vált mondatot: „Az oroszok már a spájzban vannak...” Több kisfilm és dokumentumfilm elkészítése után 1968-ban forgatta első önálló, normál terjedelmű, de még fekete-fehér filmjét, A Hamis Izabellát, amelynek főszereplői között volt Ruttkai Éva, Kállai Ferenc és Kovács Kati. Következő filmjei a szatirikus történetek iránti vonzódását tükrözik: a Gyula vitéz télen-nyáron (1970) című vígjáték gunyoros közéleti és médiakritikája egy tévésorozatot vesz célba; a Nyulak a ruhatárban (1971) a pénz embert megváltoztató hatalmáról és a csendes női bosszúról szóló filmszatíra, a Nápolyt látni és... (1972) pedig egy szerelmi négyszög bonyodalmait taglalja. 1973-ban Romhányi József művéből készítette el a Bajuszverseny című zenés mesejátékot. A következő évben rendezte meg pályájának talán legsikerültebb, külföldön is népszerű darabját, a Csukás István regényéből készült Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági filmsorozatot. A négy epizódból álló történet (Valódi oroszlánbőgés, Kell egy véreb, A tettes lépre megy, Éljen Bagaméri Elemér) az egyik legszórakoztatóbb magyar gyerekfilm, amelyet többek között Alfonzó színészi játéka jellemez. A szívmelengető mesében a felnőttek méltó partnere volt a két gyerekszínész, Kovács Krisztián és Berkes Gábor. A Keménykalap és krumpliorr 1975-ben megkapta az Év legjobb gyerekfilmje díjat, 1978-ban pedig a hollywoodi X. Televíziós Világfesztivál nagydíját. Az alkotó a bűnügyi történetekhez a Megtörtént bűnügyek 1974 és 1978 között forgatott 5 epizódjával tért vissza. A Remenyik Zsigmond abszurd regényéből adaptált Mese habbal (1979) című vígjáték után jobbára a televíziónak dolgozott különböző műfajokban. A filmkészítéstől az Utolsó alkalom (1981), a Rutinmunka (1982) és az Üvegvár a Mississippin (1985) című alkotásokkal búcsúzott. Bácskai Lauró Istvánt 2012 augusztusában legendás ifjúsági alkotásaiért, szórakoztató és nagy közönségsikernek örvendő film- és tv-játékaiért, művészi pályája elismeréseként a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. A művész temetéséről később intézkednek.