Felhő úr e hétfőn a szép Buda-Pestnek hatodik kerületből a hetedikbe átgyalogolván messzi idegenbe tévede – és csak a jeles vidéki olvasó közönség szíves tájékoztatása végett bonyolítjuk e heroicus séta leírását annyival, hogy a hatodikból a hetedik kerületbe átal menni mindösszesen annyit tesz, hogy az ember a Király utcának a páros oldaláról a messzi páratlanra mélabúsan átal néz, majd lendülettel átal megyen! Fél minuta! Annyi se! Az óhatatlan quaestiuncula tehát, mely mind a fővárosi, mind a sumptus vidéki olvasóban most e ponton megfogalmazódhatik, nem más, mint hogy excellens hősünk vajh' miért ment ősi lakhelyéről a messzi idegenbe átal?! Nincsen őneki eléggé jó dolga odahaza talán, az amoenus Terézváros árnyas homlokzati alatt, hogy őneki a frivolitasokban oly bévelkedő Erzsébetvárosban, annak is a csúful differtus belső regiojában kell bóklásznia?! Ráadásul ebben a caniculai hőség-bőségben? Ez érdeklődésre simpla responsio adattatik : Felhő úr roppant kíváncsi vala arra az új forgalmi rendre, amit a hetedik kerület complicat mélységében ez az új proconsul, Niedermüller uram e héten bévezete.
Ah, mi régi pesti senior urak ki sem néztük ebből a doctor philosophiae küllemű emberkéből a vad oroszlánt, és azt a bősz ordítást, melyet proconsuli hivatala elfoglalása óta ez a niedermülleri oroszlán a fülünkbe mennydörögni méltóztatik! A belső-erzsébetvárosi kéjparadicsom az ő egyetlen hangjának rezdülésére összeomla, és most az ő karjának egyetlen lendítésére a közlekedő forgalom is megzaboláztattatott, mint annak idején a szerte-szabadon pogány módra kószáló Tisza folyam fegyelmezé meg magát a híres Stefi gróf még híresebb szemöldökének egyetlen rángására! Niedermüller uram ugyanis az előbb említett politicusi szemöldököt a még ritkásabb bajszával egybevonván úgy haragra gerjede a léhűtő erzsébetvárosi örömtanya genesisén, hogy egyúttal exodust is hirdete! És proconsuli erőhatállyal a városnak pandúrjai által facultate utor úgy kiparancsolá a plebset a testi kéjeknek e paradicsomából, akarom mondani, poklából, hogy az a nyomorult plebs oda többet vissza se találjék. Legföljebb ha majd buzgó arkangyalok trombitálják a világnak végét az utolsó ítéletkor – de akkor már alkalmasint késő lesz a múltbéli vétkekre az Istennek az ő ambuláns rendelésén szép szóval reflectálni, pláne másnapos fővel. Ám Niedermüller uramnak a fatum nem állíthata gátat, ő a két ujját a magasba emelvén mennydörgé hivatala magasából e régi szókat: hoc volo, sic iubeo : sit pro ratione voluntas!
Szóval Felhő úr a nyugodalmas Terézváros árnyas homlokzati alól a frivolitasokban oly bévelkedő Erzsébetvárosban a hét elején tisztelgő látogatást tenni azért volt kénytelen, hogy a proconsuli oroszlán által proponált, és az erzsébetvárosi senatorok által acceptált új forgalmi rendet megnézze magának. Kiváncsi vala a differtus belső regio új habitusára abból a szempontból, hogy a kerületben az állati csorda gyanánt dübörgő automobilok távol tartására hivatott új forgalmi rend vajh' megteszi-e a magáét. Felhő urat simplicissima patriota érdeklődés vezeté, nem ám politicai motivatio, mely a haza sorsa iránt érdeklődő emberek látását rendre összezavará, és amit a mívelt francia úgy nevez, hogy travail de synthèse, lehetővé nem teszi, sőt, minden körülmények dacára akadályozand!
Ha Niedermüller uram a travail de synthèse gyakorlatát elvégezé, akkor az eredmény felől nézve erre a principiumra kellett őneki jutnia, nevezetesen : bonyolítsuk meg a világot annak érdekében, hogy az ember a bonyodalmak kikerülése végett magát a világot elkerülje!
Per Iovem! Ki hallott már ilyet?!
Egy problematicus kérdést úgy megoldani, hogy tripla problematicát csavarunk bele, feltételezvén az emberi elme azon gyöngeségét, hogy ha megoldhatatlannak tűnő situatio állja útját, akkor a gondolati gátnak nem nekimegy, hanem inkább elkerüli azt! Ugyanis a Belső-Erzsébetváros mérhetetlenül giganticus forgalmára a niedermülleri gyakorlati ész végtére is azt igyekszik bizonyítani, hogy a kerület zavaros közlekedési rendjének javítására az egyetlen resolutio ez leend : zavarjuk össze a forgalmat még jobban, hadd menjen el a plebs kedve a problematicus kanyargók megoldásától! Ám de mit tapasztala az emberi elme sajátosságai felől Felhő úr, ki az ő belső-erzsébetvárosi sétáján a Wesselényi, Dob, Kazinczy és Király utcák mélyén barangola?
Age refer!
Felhő úr in facto azt experimentálá, hogy Niedermüller uram ideája in veritate nem is akkora dőreség, mint ami a principiumából következne, hiszen : működik az! Saját két szemével látá ő azokat a homo sapienseket, kik az újonnan felállított táblák, jelzések, blokádok és gátak láttán meghőköltek a megoldástól! És menekülőre fogták! Ah! Az emberiség fejlődésében res novo ez, mely historicus könyvekben örökre megörökítésre kerülend, és a niedermülleri decretum nem ott végzi, ahová ez a szabályokat nem tűrő, keleti magyar fajta a reá felülről kényszerített minden nemű regula papirost dörgölni szokta : a nép csöndes áhítattal kitörölt alfelében.
