Az, hogy mennyire aggódunk általános egészségi állapotunk miatt, vagy épp mennyire rettenünk meg egy konkrét betegségtől, egyénfüggő – ráadásul életünk során változhat is. Egy ismeretlen betegség azonban még a higgadt „egészségfigyelők” ingerküszöbét is átviszi, mindenki jobban odafigyel a jelekre, a vélt vagy valós tünetekre. Egyébként ehhez nem kell egy unikális kór sem, egy „rendes” influenzaszezonban is jellemző, hogy fejfájás, tüsszentés, torokfájás esetén azonnal fertőzésre gyanakszunk, pedig lehet, hogy csak hideget ittunk vagy picit meghűltünk – magyarázza Palásti Flóra, a Budai Egészségközpont pszichológusa a Népszavának.
Viszont az a betegségizgalom, ami egy átlagos ember vérnyomását csak egy kicsit emeli meg, egy hipochonder esetében jóval intenzívebb. Egyébként a hipochondria kifejezést, amelynek a köznyelvben pejoratív jelentése is van, 2013 óta nem használja a szakirodalom. A jelenséget két részre bontották: betegségszorongás-zavarra, illetve szomatikus zavarra.
Előbbi esetén az érintett túlzó aggodalommal figyeli a viszonylag enyhe tüneteit: fejfájás esetén kapásból koronavírus-fertőzésre, agydaganatra gyanakszik, esetleg mindkettőre. Van, aki egy tünet észlelésekor azonnal elkezdi kivizsgáltatni magát – és a panaszait nem teljes mértékben (pontosabban szerinte nem kellően kielégítően) magyarázó eredmény után sem képes megnyugodni, biztosra veszi, hogy valamit nem vettek észre, folytatni kell a feltárást.
A másik típusú betegségszorongó nem megy orvoshoz, mert nagyon fél, hogy beigazolódik a gyanúja, de mivel elengedni sem tudja, az aggodalom hosszú távon őt is megbetegítheti – magyarázta a szakember. Szomatikus tünetzavar esetén pedig, noha nem találják az észlelt tünetek eredőjét, az érintett úgy gondolja, mindenképpen valami komoly probléma áll a háttérben. A jelentős aggodalom érzelmi feszültsége előbb-utóbb fizikai tünetekben is megjelenhet. Mivel azonban szervi probléma nincs, még képalkotó vizsgálatokkal sem lehet azonosítani a tüneteket.
„A testtel kapcsolatos aggodalmak gyakran lélektani elakadások megjelenései. Amíg a fizikai tünetekkel foglalkozik az érintett, nem ér rá a lelkiekre, és ezt rendben lévőnek is tartja, mert manapság még mindig elfogadottabbak a fizikai zavarok, mint a lélektaniak” – mondta Palásti Flóra.
Előfordul, hogy az érintett egy – vélt – betegséggel, nem szándékosan, de több figyelmet „kér” és kap a környezetétől, hiszen egy elesett hozzátartozóról jobban gondoskodunk, többször felhívjuk, látogatjuk, levest főzünk neki stb., ami tudattalan szinteken szintén támogatja a tünetek fennmaradását.
Szorongásoldás és információ
Ha azt gyanítjuk, hogy jobban megijedünk a fizikai tüneteinktől, mint a környezetünkben élők, érdemes feszültséglevezető, kikapcsoló módszereket, elfoglaltságokat találni, amelyek segítenek jobban érezni magunkat, oldják a szorongást. Ilyen lehet a környezettel való beszélgetés, az érzelmek és a félelmek megosztása is. Készíthetünk listát, miért gondoljuk, hogy komoly bajunk van, és mi minden szól ellene. Ha az előbbiek vannak többségben, és megnyugtatna a kivizsgálás, az aggodalmunkat is beszéljük meg az orvossal – tanácsolta a szakember.
Mivel a testi tüneteink miatti aggódásnak mélyebb oka van, elképzelhető, hogy nem tudjuk egyedül megoldani a problémát, érdemes segítséget kérni, az orvostól és a hiteles forrásokból való tájékozódás is sokat segíthet. Fejfájás esetén kiderülhet például, hogy a sok feszültség, a stressz okozza, de a sportolás, a meditáció stb. oldhatja. „Saját magunk diagnosztizálása nem jó módszer, de az, ha reális képünk van a betegségünkről vagy a tüneteinkről, segíthet. Fontos, hogy ehhez azonban ne a »Google-doktort« használjuk, annál is inkább, mert hiába is találunk sok megnyugtató információt, ha egy olyat is látunk, ami »igazolja« a félelmünket, nem tudunk megnyugodni.”
Ha a szorongás hónapokon keresztül nem enyhül, érdemes pszichológushoz fordulni, nemcsak az esetleges lelki zavar kezelése érdekében, hanem azért is, mert azt is nehéz feldolgozni, ha úgy érezzük, nem kapunk segítséget a fizikai problémánk megoldásához. Mindenképpen tenni kell valamit, ha az aggodalom az érintettet vagy a környezetét zavarni kezdi. A terápia hosszabb folyamat és gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, de mindenképpen hasznos lehet szakember segítségével átgondolnunk, mi is történik velünk – mondta Palásti Flóra.
