Az információk áramlásának korlátozása egyértelművé tette, a magyar labdarúgás legfertőzöttebb helyszíne Felcsút. A klub elégségesnek érezte, hogy csupán két rövid közleményben jelezze a koronavírus megjelenését a csapatban. A közvélemény a román lapokból (Pro Sport, sportul.com) értesülhetett arról, hogy mi történt Felcsúton, a klub nem közölt semmilyen részletet, hogy kik és hányan kapták el a fertőzést. Ezért a mai napig nem lehet tudni, hányan és kik vírusosak. Bukarestben nyolcról tudnak, de a valóságban ez a szám lehet akár tizenöt is. Amíg a felcsúti vezetők nem mondanak egy hivatalos számot, addig marad a találgatás, aminek rendkívül rossz az üzenete.
Az úszók ennél kicsit szofisztikáltabban oldották meg, Kapás Boglárkával az élen saját maguk közölték, hogy ugyan elkapták, de nincs tünetük, és csak a szövetség által előírt tesztelésen derült ki, hogy vírusosak. Ilyen nyíltság nem veszélyezteti a felcsúti klubot, az információhiány pedig két dolgot erősít: a pletykát és a gyanút. A gyanút, hogy sokkal nagyobb a baj, mint ahogy azt kommunikálják. De mit akar ilyen erővel elhallgatni a klub? Csak nem azt, hogy a felcsúti polgárokat is megfertőzték a focisták? Vagy ők nem érintkeznek a helyi lakossággal? És a stábtagok sem? Elképzelhetetlen, hogy átterjedt a bentlakásos akadémiára, ahol a fiatal növendékek élnek? Vagy ez kizárt?
A román sajtó ennél egyértelműbben fogalmaz: Alexandru Baluta az egyik fertőzött. A nyáron megvásárolt tehetséget a mértékadó transfermarkt oldal kétmillió euróra, majdnem 700 millió forintra tartja. A román játékos az előző napokban saját közösségi oldalára tette ki esküvői fotóját, vagyis cáfolhatatlan tény: a felcsúti vezetés úgy engedte el a focistát az esküvőre, hogy tudott volt, Románia a fertőzöttséget mutató listán vörös kóddal jelölt ország. Arra gondolni sem lehet egy ilyen „profi” klub esetében, hogy a román légiós saját szakállára simán lelépett volna egy hétvégére.
A román híradások szerint nyolc játékos vírusos. Ezt a számot azóta sem cáfolta a klub. Ha úgy tetszik, akkor a kezdő tizenegy 72 százaléka lehet érintett, akikről a klub közleménye úgy fogalmaz, hogy „őket elkülönítettük és rendszeresen vizsgáljuk – enyhébb tünetektől eltekintve mindannyian jól vannak”. Természetesen mindannyiuknak jobbulást kívánunk.
A felcsúti csapat idén egyetlen játékost sem tartott méltónak arra, hogy az utánpótlásból a fociakadémia felnőttcsapatába kerüljön. Egyetlen egyet sem. Ez mutatja a szakmai munka hatékonyságát, amit már korábban a nemzetközi focivilág elismert átvilágító cége, a belga Double Pass is kifogásolt. És mintha a tízmilliárdokat felemésztő projekt teljes hiábavalóságát igazolná a négy nyári igazolás is: a román, brazil és portugál játékos mellett a Haladás Németországban légióskodó játékosát szerződtették. Egy olyan csapatba, amelyik mögött egy komplett akadémiai rendszer, edzők és milliárdok sokasága áll.
A Felcsút a jövő héten bajnoki bronzérme okán Európa-liga-selejtezőben érdekelt. A klub korábban még soha nem jutott ki a nemzetközi színtérre, így saját históriáját tekintve történelmi meccs előtt áll. Halasztásra az UEFA előírásai miatt nincs lehetőség, ha nem áll ki a csapat, akkor az ellenfél megy tovább (a svéd Hammarby az ellenfél Stockholmban). A vírushordozók karanténban vannak, hiányukat nyilvánvalóan az akadémiai növendékekkel kell pótolni. Először fordulhat tehát elő, hogy a Felcsútban túlnyomórészt felcsúti növendékek játszhatnak majd. A vírus kikényszerítette azt, amit a vezetés egy téveszme folytán (hogy ennek a csapatnak a nemzetközi kupában a helye) eleve soha nem akart meglépni. Ilyenformán a vírus következménye a lehető legjobb dolog, ami felcsúti utánpótlással történhetett. Ha nincs fertőzés, esélyük sem lett volna, hogy a centerpályán tétmeccsen játszhassanak.
Pedig az alapítást követő években nem erről szóltak a tervek, Orbán Viktor a klub honlapján egy ma is fellelhető évértékelő interjúban egészen más értékrendet hirdetett: „A mi célunk nem az NB I, a mi célunk nem is az NB II. A célunk, hogy játékosokat neveljünk. … Erre kell összpontosítani. Ott kell helytállni, ahova a sportszerencse éppen állított bennünket. Ha az NB I-be, akkor ott, ha az NB II-be, akkor meg ott.”
Úgy tetszik, ezt az ideát meghaladta a felcsúti újkor.
