Előfizetés

A szivárványcsalád varázslatra vár

A parlament plenáris ülésén, május 18-án fogadta el az új törvényt, amellyel a transznemű emberek életét szabályozta. Eszerint az e személyekre megállapított biológiai nem születéskor megnevezett és anyakönyvben dokumentált adatát többet a nyilvántartásban nem lehet megváltoztatni. Arra hivatkoztak, hogy a biológiai nem teljes megváltoztatása nem lehetséges. Ezzel a nemi megerősítő beavatkozás és a hormonkezelés ellehetetlenül, de az egyszerű orvosi segítségkérés dokumentációja sem rendeződhet. Még a törvényes vagy hivatalos kezelés esetében sem, mert csak férfi és nő megjelölés létezik az adatok felvételénél. Ezért aztán a személyzet oda nem illő, indokolatlan kérdéseket tesz fel, értetlensége okán sokszor hangosan méltatlankodik. A törvényjavaslat előkészítését éppen a Covid-19 vírus okozta vihar közepette jelentették be. Amikor csak azt tudtuk, hogy az egymást segítő emberekre, a közösségekre és családokra, sőt ismeretlenek emberfeletti összefogására is szükségünk lehet. A Covid-19 járvány alatt senki nem kérdi, milyen nemi identitású ember állítja be a lélegeztetőgépet, vagy vásárol be idős hozzátartozónknak. Senki sem fogja a nemi identitását firtatni annak, aki odaáll egy szülőjét vesztett gyerek, vagy a gyerekét vesztett szülő mellé, ha ránk tör a szörnyűség. Békeidőben ők is csak hétköznapi, boldog életet akarnak élni. Például hogy joguk legyen ahhoz, hogy igazi, szívbéli apák vagy anyák legyenek. A törvényalkotót az sem zavarta, hogy már most is számos azonos nemű, vagy transznemű pár alkot családot, nevel gyereket. Akik nem harcolnak másért, mint azért egy család legyenek. Megaláztatás, félelem nélkül akarják élni az életüket, használni az irataikat. Képviselni szretnék saját magukat és a családjukat. Akkor is, ha ehhez az kell, hogy megváltozott nemi identitással éljék az életüket. Mint a boldogabb országokban az LMBTQI családok. Ezt a terminológiát akkor használják a szakirodalomban, amikor azonos nemű, vagy transznemű emberek szövetsége alkot egy családot, nevel fel gyermeket. A törvények az LMBTQI kapcsolatokat, ha a felek úgy kívánják, családként kezelik, akár akkor is, ha nem születik gyermek a családban. Egészséges társadalmakban van válasz arra, mit jelent az egyetemesség: azt, hogy minden emberi élet érték, és megértés uralkodik azt illetően, hogy mit jelent a különbözőség. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberi életét, kapcsolatait saját érzelmei és értékei szerint élje meg, hiszen ezek a kapcsolatok képesek biztos szeretetet és támogatást adni. Ezért mindenféle ember alkothat olyan közösséget, amely családként felelős gyermekért, rokonságért. A melegek, a biszexuálisok és transzneműek, az identitásukat el nem eldöntött személyek is. De nem véletlen, hogy sokszor tragédiák vetik fel a „mellé-állás” szükségességét. Más országokban esetenként alakulhat úgy, hogy egy gyermek nem állami gondoskodásban, hanem különböző nemi identitású emberek közösségében nő fel. Befogadja őt egy szivárványcsalád. Sőt gyakran a kiterjesztett család is: nagymamák és unokatestvérek is segítenek. De csak a boldogabb országokban, ahol engedélyezett az LMBTQI családokban az örökbefogadás. Ahol a szülő igénybe vehet minden olyan a társadalom által nyújtott támogatást, ami a heteroszexuális családokat megilleti – mint például a gyermek betegsége esetén a táppénz –, mindazt az előnyt, amit Magyarországon a kormány családpolitikája állítólag „minden” család számára biztosít. Kezdetnek elég lenne az emberminisztériumnak arra a kérdésre válaszolni: „Mikor szándékoznak a bíróság döntését végrehajtani, és a Szivárványcsaládokért Alapítványt a családszervezetek honlapon szereplő listára fölvenni?” Azt tudom, hogy én ki vagyok, de könyörgöm, valaki mondja meg, ki a másik? – sóhajt fel a csecsemős nővér, aki végre ki mer lépni az osztály folyosójára. Mert hír érkezett, hogy…itt vannak … tudod, akik… Nincs is szó rá, hogyan nevezzék a szülőket. Ezzel a helyzettel a magyar egészségügy eddig sem tudott mit kezdeni. Sem a kommunikációban, sem a dokumentációban. Most már a hatalom végérvényesen eldöntötte: nem is kell neki. A napi kórházi gyakorlatban sokszor fel sem tűnik a gyermekkel érkező nem heteroszexuális pár. A krónikusan beteg gyermekek ápolásánál azonban fontos lehet jól érzékelni a gondozó párt, amely más nemi identitással rendelkezik. Igaz, a pár egyik tagja lehet akár a gyermek biológiai szülője is, de a csecsemős nővérnek azt kell kiderítenie, hogy ki az, aki a hagyományos gondozói szerepet ellátja. A szakszemélyzetnek ezzel a személlyel kell együttműködni mint gondozóval. Az élet rendszerint megoldja a kérdést, ha az ápoló empatikus és ügyes. A pár egyik tagja pontosan úgy kommunikál, mint a gondoskodó anyukák. Ő az, aki otthon is gondozza, felriad hozzá éjszaka, választ tud adni a gyermek fejlődésével kapcsolatos kérdésekre. Rendszerint ez az a személy, aki többet érdeklődik a gyermek iránt, és pontosan érti, ha az ápoló a gondozással kapcsolatos teendőket megbeszéli vele. Ért olyan varázsszavakat, mint „büfiztetés” vagy bilire szoktatás.  Innen már a kommunikáció egy varázslat. Milyen jó lenne nem titkolódzni, mindenféle akadályokat kerülgetni, hogy lehetséges legyen egy anya vagy apa identitásának megfelelő kommunikációt alkalmazni. Hogy mindenki egyformán kezelje a helyzetet. Hogy ne lehessen kiszolgáltatni vagy gúny tárgyának kitenni embereket, velük együtt megbélyegezni gyerekeket. De ehhez már egy nagyobb közösség elhatározása kellene. Varázslat kellene a társadalomban is. Varázslat és bátorság ahhoz, hogy túllépjünk önmagunkon, hogy jó szívvel teli, gyűlölködés, előítélet, kirekesztés nélküli gondolkodás legyen. Talán épp a nehézségek tanítanak meg minket értékelni minden segítő kezet. Rozsos Erzsébet ápolásetikus 

Előre ország népe

Augusztus huszadika is eltelt, mostanra a fehérorosz forradalom győzött, Lukasenko úr megbukott, az oroszok azonban a térség stabilizációjára hivatkozva tegnap ideiglenesen bevonultak Minszkbe. A helyzet nagyon súlyos, Brüsszel kissé dühös, ezért féktelen fölháborodásában az Európai Unió azt tervezi, hogy hamarosan elküldi egy szigorú hangú állásfoglalás-tervezet vázlat-tervezetét Merkel asszonynak és Trump úrnak, hátha nem hagyják jóvá, és akkor nem kell kiadni. Abból csak a baj van. Putyin fehéroroszországi terjeszkedése miatt a brit kormány tegnap rendkívüli ülést hívott össze, ahol az a döntés született, hogy egyelőre nem avatkoznak be, de biztos, ami biztos, öt százalékkal csökkentik Harry herceg és Meghan hercegné albérlet-támogatását, e radikális lépésből érzékelni fogja a brit birodalom lakossága, hogy nagy időket élünk. Az orosz hódítás miatt Macron elnök úgy érzi, itt az ideje annak, hogy Jelentős Világpolitikai Szereplőből végre Még Jelentősebb Világpolitikai Szereplővé lépjen elő. Egyenes adásban jelenti be tehát a Jelentős Világpolitikai Szereplők Legfontosabb Fórumának megalakulását a fehérorosz válság kezelésére, a fórum örökös elnökévé saját magát javasolja, egyúttal élesen bírálja a brit kormány azon döntését, hogy öt százalékkal csökkenteni kívánják Harry herceg és Meghan hercegné albérlet-támogatását. Indítványozza, hogy a döntésbe vonják be az európai uralkodóházak közös szakszervezetét. A francia indítványt Berlin figyelemre méltónak tartja, de diplomáciai források szerint Merkel kancellár a kompromisszum híve, és az Apró, De Fontos Részletek Rajongójaként azt kérdezteti, hogy az Amerikában élő hercegi pár milyen autót használ: szükség esetén a német kormány a szövetségesei segítségére siet. Emiatt mindenki megint a németekre figyel, a németek pedig megint úgy tesznek, mintha erre nem figyelnének, de nagyon figyelnek arra, hogy mindenki rájuk figyeljen, mert okultak a második világháborúból, amikor mindenki rájuk figyelt és ők is annyira figyeltek saját magukra, hogy egy pillanatra nem figyeltek, s lám: megtörtént a baj. Nem tudni biztosan, hogy a fehérorosz diktátor hol tartózkodik, egyesek szerint Moszkvában várakozik arra, hogy Putyin úr csapatai élén ideiglenesen bevonuljon Brüsszelbe, akarom mondani Minszkbe – mások szerint Budapesten tartózkodik, ahol a miniszterelnöki iroda erkélyén dekázgat a Gruevszki nevű úrral, és arról folytat kétoldalú tárgyalásokat, hogy milyen a pesti éjszakai élet. Gruevszki úr szerint a pesti éjszakai élet a csókosoknak olcsó, ám Lukasenko úr ragaszkodik hozzá, hogy ő a valós árat fizesse meg, ő korrekt ember, ő ehhez szokott hozzá és a népét is erre nevelte, azt a hálátlant. Megjelenik egy pincér, kérdezi, hogy a száműzött urak kérnek-e kávét. Gruevszki úr kér egy konyakot, Lukasenko úr azonban nem válaszol, mert a pincér rezzenéstelen arca mögött a titkosszolgálatokat sejti. Biztos amerikai, gondolja, de lehet, hogy izraeli. Aha, aha, dünnyögi. Brüsszelben ideiglenesen megrezzen egy gémkapocs. 

Zsákutca

A fehérorosz forradalom nagy falatnak bizonyult a vérprofi magyar kormányzati propagandagépezetnek. Ez az első olyan esemény, amikor az Orbán-kormány nem találja a saját hangját, sőt arra kényszerül, hogy más mögé húzódjon egy Európa egészét foglalkoztató kérdésben. Orbán Viktor látványosan magára maradt, a propagandagépezet pedig nem találja a csodaszert. Tíz napja lázad Fehéroroszország népe a Lukasenko-rezsim ellen, tíz napja példátlan brutalitással lépnek fel a rendfenntartók, tíz napja sorra ítélik el a demokratikus világ vezetői a történteket, de a hivatalos Budapestnek mindmáig annyira futotta, hogy leszögezze: a miniszterelnök a V4-egyeztetésen „ismét kiállt a Fehéroroszország ügyében képviselt lengyel álláspont mellett”. Arról szó sincs, hogy elfogadta az egységes uniós álláspontot, mert az nyilván valamiféle Brüsszel előtti fegyverletételként hathatna. De azzal sem próbálkoznak, hogy a V4-ek – amúgy igen tisztességes – álláspontját Orbán érdemének tüntessék fel. A szerdai uniós csúcs előtt a V4-ek arra szólították fel a minszki hatóságokat, hogy vessenek véget a tüntetők elleni erőszaknak, tegyék lehetővé a békés, párbeszéden alapuló politikai rendezést, és maradéktalanul tartsák tiszteletben az alapvető emberi jogokat. Az MTI és a kormánypárti média figyelmét ezúttal érdekes módon elkerülte ez a Reuters hírügynökség által is ismertetett szöveg. Orbán hosszú idő után először lobogtathatná saját ellenzéke felé, hogy márpedig ő kiáll az emberi jogok mellett. Vajon miért nem teszi? Mert már olyan zsákutcába kormányozta magát, ahonnan nincs visszaút, saját hívei előtt az emberi jogok melletti kiállás már nem összeegyeztethető a sorosista Brüsszel elleni szabadságharcos imidzsével? Vagy netalán azért, mert Putyin is hallgat, és a medve hiányában a nyuszika bűvös ereje is odalett?