Csery Ivett több, mint húsz éve van a turisztika szakmában, hosszú ideje orosz nyelvű idegenvezetőként dolgozik Budapesten. A jelen idő egyelőre a múlté: a tizenhét éves lányát egyedül nevelő asszonynak február óta nem volt csoportja vagy akár egyetlen egy szál vendége, akit körbekalauzolhatott volna a fővárosban. Ha nem állna fél lábbal egy másik szakmában – ingatlanközvetítéssel is foglalkozik –, felkopott volna az álluk. A tartalékaikat így is felélték, s nyáron a diáklány is munkát vállalt, hogy valamelyet megkönnyítse a család életét. - Hosszú idő után augusztusban jelentkezett egy húsz fős csoport, aminek örültem, de ez nem volt üröm nélküli. A szolgáltatási díjak ugyanis hatalmasat zuhantak, mert a piac beárazta, hogy sok idegenvezető állástalan maradt, s nyomottabb áron is elvállalja a munkát – az én mostani tiszteletdíjam is a húsz évvel ezelőtti tarifával egyezett meg, miközben a közértben nem mondhatom, hogy adják a szalámit meg a kenyeret is a húsz évvel ezelőtti árakon – panaszkodott.
Nemcsak ő, hanem több ezer idegenvezető társa is siralmas helyzetbe került a koronavírus miatt. Ebben a szakmában nagyjából márciustól októberig tart a szezon, vagyis nyolc hónap alatt kell megkeresniük a 12 hónapi megélhetéshez szükséges pénzt. A krach épp akkor ütött be, amikor az előző évi kerestet már felélték, s kezdték volna megtermelni az ideit, így neki duplán fájt a Covid miatt elrendelt kényszerszünet. A legtöbben ráadásul katás vállalkozóként de valamiért kimaradtak az állam által támogatandó adóalanyok közül, s annak ellenére sem kerültek be ebbe a körbe, hogy többször is segítséget kértek a kormánytól. Az a pályázat sem segít nekik, amelyet nemrégiben írtak ki: ebben vidéki lakcímkártyával rendelkező idegenvezetők négy kategóriában jelentkezhettek különböző összegekre. Feltétel volt a működő vállalkozás és az, hogy költségeket igazoljanak. „Vidéki idegenvezető, működő vállalkozással, jelentős költségszámlákkal, ilyen szinte nincs is,” - mondta ezzel kapcsolatban az InfoRádiónak adott interjúban Caesar Éva a Magyarországi Idegenvezetők Szövetségének elnöke.
Beszéltünk olyan budapesti idegenvezetővel, akinek férje a filmiparban dolgozik, így mind a ketten egyszerre kerültek a padlóra. - Álláskeresési támogatást igényeltünk ugyan, de három hónapig egy fillért sem kaptunk – mondta a turistákat jobb időkben spanyol nyelven kalauzoló asszony. A férje majd negyedév után végül ismerős révén Kaposváron talált egy targoncás állást, gyorsan elvégzett egy erre irányuló tanfolyamot, így ő most legalább kap fizetést. - Azon gondolkodunk, hogy én is leteszem a gépkezelői vizsgát, s gyerekestül leköltözünk a somogyi megyeszékhelyre, majd ott keresünk a kicsinek iskolát. Nem erről álmodtam három nyelvtudás és több diploma birtokában – sóhajtott. Hozzátette: tud olyan kollégáról, aki pékségben dolgozik, mások árufeltöltőnek álltak, s olyan is van, aki kertésznek állt.
Hiába beszélnek olykor több nyelven, a multinacionális cégeknél nem nagyon tudtak elhelyezkedni, mert a szaktudásuk speciális: ők Budapest kulturális örökségéről tudnak a legtöbbet. Van, aki fordítgat, de tolmács-munka például már jóval kevesebbeknek jut, hisz delegációk sem utazgatnak. Sokan attól félnek, hogy végleg e kell hagyniuk ezt a pályát, mert mire a külföldi vendégek újra az elmúlt néhány évnyi fénykorhoz hasonló létszámban érkeznének, addigra a tudásuk megkopik, s idősek is lesznek a fizikailag is megterhelő, sok gyaloglással járó munkához. Nem beszélve arról, hogy ha továbbra is csak várják-várják a vendégeket, de azok ne jönnek, úgy semmilyen bevételhez nem jutnak az elkövetkező hónapokban – rossz álmaikban akár években.
Nem könnyű a helyzet a szórakoztatóiparban sem. Pintér Timi népszerű debreceni énekesnő, férje, Ruha Tomi humorista. Március óta egyikőjük sem lépett fel, elmaradtak a bevételeik. - Szerencse a bajban, hogy - miként mindketten hangsúlyozták - „békeidőben” sem szórták a pénzt, több lábon állnak, az ő szakmájukban fel kell készülni a váratlan helyzetekre, így voltak tartalékaik. - A veszélyhelyzet elrendelésekor már várandós voltam, a kisfiunk augusztus közepén született. Ha nincs a Covid, talán a szokásos aktív, és kicsit megterhelő tempóban élem a mindennapokat, így viszont lenyugodtam, a kicsire tudtam koncentrálni, s nem mellékesen közben összeraktam egy olyan nagylemezt, amit már régóta szerettem volna – mondta az énekesnő. Ő azért is hálás, mert noha a koncertfellépéseket sorra lemondták, a debreceni színházban annak ellenére megmaradt a közalkalmazotti státusza, s vele a fizetése, hogy nem tartottak előadásokat. A férje humoristaként ugyan elvesztette a fellépési lehetőségeit, de ő sem esett kétségbe, már csak az újszülött kisfia miatt sem, s egy építési vállalkozó üzlettársával közösen dolgozik.
