Virágnyelv kontra hangulatjelek

Személyes levélváltásokba, és az egyre kevésbé használt képeslapok történeti előzményeibe is bepillanthatunk a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállításán.

A digitális technológia uralta mindennapjainkban a levelezőlap- és képeslapírás kevesek hobbijává vált, hiszen okostelefonokkal körülvéve elavultnak tűnhet feladni a napokkal később megérkező lapot Balatonakaliból vagy Bécsből, rajta az üzenettel „Szerencsésen megérkeztünk, szép az idő, ölelést küldünk innen…” Az életünk követhetetlen mértékben gyorsult fel, és a postai úton történő levelezés lemaradni látszik félúton – már hivatalos ügyek intézésére is egyre elterjedtebb az elektronikus levél, az e-mail –, holott e sorok írója is küldött a kétezres évek elején levelezőlapon rejtvény megfejtést hetilap szerkesztőségébe, és várta a rokonok nyaralásról küldött írásait, névnapi, születésnapi köszöntéseit. Ez mostanra leginkább emlékké halványult, a nosztalgiához való ragaszkodásból külföldi utazásokról jönnek olykor lapok, ám sok esetben mi magunk előbb hazaérünk, mint a kézzel írt, felbélyegzett üzenet.

Miközben a közösségi médiában mind nagyobb mértékben zajló kitárulkozással párhuzamosan percről percre alakulnak át az olyan fogalmaink, mint a nyilvánosság, a privát és közszféra, izgalmas végig nézni a XIX-XX. századi levelezési szokásokon. Habár valószínűleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállításán látható lapok írói sem számoltak azzal, hogy soraikat a XXI. században bárki megnézheti majd egy múzeumba lépve. Az „Üzenetek, élet, levelek, lapok” címet viselő tárlat az intézmény levelezőlap gyűjteményéből ad ízelítőt, bepillantást nyújtva személyes és szenvedélyes hangvételű levélváltásokba, és példát kínálva a kalligrafikus írás alakulásáról.

Azt gondolhatnánk, a baráti, családi levelezés nem tartogat nehézségeket, itt azonban kiderül, az arisztokrácia női és férfi tagjainak egymás közti levélváltását levelezőkönyvek és illemtankönyvek segítették, és a XIX-XX. század fordulóján használták az ókori kultúra fogalmait is írásaikban. A kiállítás bemutatja, a szabályok akkor kezdtek fellazulni, amikor egyre szélesebb társadalmi körben terjedt el a levelezés. Megtudhatjuk, míg eleinte csak díszes levélpapírok és borítékok álltak rendelkezésre, a feladók hamarosan saját rajzaikkal is díszíthették a nyílt levelezőlapokat, mígnem megjelentek a képes változatok. A formai megújulás a tartalomra is kihatással volt, a hosszú írásokból gyakran néhány soros üzenetek lettek, és egyre könnyebben hozzáférhető, megfizethető lehetőségek jelentek meg.

A tárlat nagy hangsúlyt fektet a szerelmesek levélváltásaira, amelyet érintett a folyamatos átalakulás, de nem szüntetett meg. Változatos példákat láthatunk: gyakori volt a nyílt udvarlás, ahogy a virág- és bélyegnyelv használata, s helyenként lírai, másutt hétköznapi, vagy előre megfogalmazott szövegezések vannak. Ám bármennyire is közvetlenek az egyes üzenetek, úgy érezhetjük, intim pillanatok részesei vagyunk, amikor Rosenthál Jenő és Nothnagel Emilia úrilány, vagy Bakos Gizi varrónő és Nyiri Pál kéményseprő levélváltásába olvasunk bele.

A gyöngybetűkkel, a XX. század elején az iskolában is tanított „kalligrafikus szépírással” megírt levelek ugyanakkor korrajzot is formálnak, elfeledett hagyományt tárnak elénk. „A legszívélyesebb üdvözlet annak akit mindeneknél jobban szeretek. Pá. Pá. Pá édes kedvesse” sort és hasonló mondatokat olvasva ugyan mosolyra szaladhat a szánk, a százhatvan karakterbe sűrített sms-eink, és hangulatjelekkel teletűzdelt félszavas üzeneteink idején mégis felmerülhet bennünk, időnként jó volna, ha levelezőlapot is hozna a postás.

Infó:

„Üzenetek, élet, levelek, lapok”

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Nyitva: augusztus 30-ig