Kitérkövezett közjogi apróságok

Azon ugyan elgondolkodnánk, miként csinált jogállamból jogászállamot tíz év alatt a Fidesz, de a kormányfő éppen korszakot vált. Azt mondja: a magyar politikai gondolkodás elmúlt 100-150 éve közjogias természetű volt, ám ideje, hogy ismét geopolitikai horizontot nyerjen. Ő volt az, aki a kádári „szocialista közjog” réseit kihasználva 1988-ban becsempészte liberális antikommunista pártját a politikába, hogy aztán mutatós fordulattal, jobboldali nemzeti pártként, a demokratikus közjog réseiből kinőve gazosítsa el, alkotmányos, parlamenti puccsal számolja fel a demokrácia intézményrendszerét. Most pedig, e már általa kitérkövezett, s kinőtt közjog ellen fordul, hogy geopolitikai látomását, egy nyugat-ellenes, autoriter közjogra épülő közép-európai blokkot szervezzen az ülepe alá.

Mielőtt tapsolnánk a mutatványnak, egy pillanatra ragadjunk már le a jogállamnál, mert még a fideszes alaptörvény szerint is „Magyarország független, demokratikus jogállam”.

Nem válik erkölcsi dicsőségére Varga Judit igazságügyi miniszternek, hogy azt mondja a német Die Weltnek: „A jogállamiság nem egyértelmű, kézzelfogható norma, amelyet a mindennapi életben alkalmazni lehet... homályos fogalom.” Legalább a Wikipédiába, a tudásnak e kommunisták által titkon megmérgezett kútjába belepillanthatna. Megláthatná: „A jogállamiság a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. Az angolszász politikai rendszerben a joguralom (rule of law) azt fejezi ki, hogy a hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett. Önálló és független hatalmi ágak működnek egymás fékeiként és ellensúlyaként. A hatalom elfajulásának csak hatalom vethet gátat, a törvényhozó (országgyűlés), igazságszolgáltató (bíróságok) és a végrehajtó (kormány) hatalmi ágakat legalább szét kell választani. Senkinek nincs abszolút hatalma még informális utakon sem. A jogállamiság a második világháborút követően kapott különös hangsúlyt, a weimari demokrácia csődjéből okulva. Adolf Hitler választásokon elnyert hatalma ugyanis bebizonyította, hogy a demokrácia önmagában nem garancia a jog érvényesülésére, mert elképzelhető, hogy a mindenkori többség korlátozza a kisebbségek jogait, vagy olyan embereket emel hatalomba, akik a jog fölé lépnek.”

Lehet, mindez elmélet, Varga Judit pedig a mindennapi életet hiányolja. Legyen. Szerintünk nem jogállam az, ahol a parlamentben a kormánypárti többség „közjogias gondolkodással” korlátozza alkotmányos jogai gyakorlásban a politikai kisebbséget. Ahol a végrehajtó hatalom gyakorlatilag rendeleti úton kormányoz – törvényeket saját érdekei szerint, egyéni képviselői útján terjeszt be, fogadtat el. Ahol megfojtják a szabad piacot, mert a pályázatokat pofára írják ki. Ahol a nagyvállalkozókat fenyegetik, ahol a kormánymédia például úgy „mutatja be” Bojár Gábort, az egyik legnagyobb informatikai cég, a Graphisoft vezetőjét, mint „a radikális baloldalt finanszírozó vörösbárót” – csak hogy tudja, hol a helye. Ahol a végrehajtó hatalom megfosztja a szabad tájékozódás jogától a közönséget, miközben nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének. Ahol hatalmi furmánnyal meg lehet fojtani a média legnagyobb, még csak nem is ellenzéki, de kormánnyal is kritikus orgánumát. Ahol Földi László biztonságpolitikai szakértő azon meditálhat, hogy akár el is lehetett volna süllyeszteni azt a motorcsónakot, ahonnan lefényképezték a hazudós magyar külügyminiszert, aki – ismeretlen eredetű pénzből – az Adrián nyaralt egy magyar milliárdos jachtján, miközben képeket posztolt, amint hevülten dolgozik irodájában, a budai Bem rakparton. Ahol Budai Gyula volt elszámoltatási kormánybiztos, fideszes képviselő azzal fenyegeti meg az ügyről beszámoló másik portál munkatársát, hogy sebaj, válaszként majd „gazdájáról”, üzletember tulajdonosáról tesznek (ismét) közzé leleplező fotókat. Magyar hétköznapok.

Nem gondoljuk, hogy a Nyugat az eszményi világok legjobbika, de azt igen, hogy vonzóbb, mint a létező Magyarország, az ő geopolitikát álmodó vezérével együtt.