Bloomberg
A legújabb fejlemények azt bizonyítják, hogy a járvány a vártnál nagyobb károkat okozott a magyar gazdaságnak. Orbán Viktor sokáig nem volt hajlandó beállni a sorba és szabadjára engedni a költségvetési hiányt, ám most kénytelen enyhíteni a szigoron.
A kormány 7-9 százalékra emelte az idén várható deficitet, míg korábban csupán 3,8 százalékot jósolt. Áprilisban a gazdaság gyakorlatilag leállt a vírus hatására, akkor a miniszterelnök a 3 százalékos visszaesést szabta meg vörös vonalként. A politikus az elmúlt 10 évben azért szorgalmazta a fiskális fegyelmet, hogy elkerülje a büntetést, miközben összecsap Brüsszellel, amely azzal vádolja, hogy lebontja a jogállamot. A recesszió a 2. negyedévben 13,6 százalékot tett ki, ami kiemelkedően rossz eredmény az unió keleti felén. A költségvetési lyuk pedig már az első hat hónapban az egész évre várt érték felé közelít.
The Times
Magyarországon zsidó vezetők nyugtalanságukat fejezték ki Soros György, illetve Heisler András, a Mazsihisz elnökének ócsárlása miatt. Az is aggodalmat keltett, hogy a kormány rehabilitálni igyekszik Horthy Miklós, aki először ellenállt Hitlernek, ám a végén sok-sok tízezer zsidót adott a náci Németország kezére. A konzervatív lap annak kapcsán foglalkozik a kérdéssel, hogy a német külügyi államminiszter elítélte a Magyarországon grasszáló antiszemitizmust, amit Szíjjártó Péter a magyarok nevében kikért magának. Beidézte a német nagykövetet és azt állította, hogy a kormány megvédi a zsidó közösséget. Hivatkozott egy közvélemény kutatásra, amely azt hozta ki, hogy Európában nem sok olyan hely van, mint Magyarország, mert nálunk az elmúlt 10 évben csökkent a zsidóellenes támadások száma.
Die Welt
A konzervatív lap azt hangsúlyozza, hogy a német kormánynak természetesen tárgyalnia kell Oroszországgal, de a hatalmas érdekkülönbségek, valamint a geopolitikai tényezők miatt senkinek se legyenek illúziói ez ügyben. Mert ha Putyin az együttműködés mellett száll síkra, akkor valójában az európai uralom lebeg a szemei előtt. A belorusz fejlemények miatt egyre többször hangzott el mostanában, hogy Berlin végre kezdjen dialógust az elnökkel, mintha egy problémás gyerekről lenne szó. Navalnij megmérgezése azonban némiképp lehűtötte a kedélyeket. Ugyanakkor a német fél folyamatosan párbeszédet folytat Moszkvával, sokat tesz azért, hogy megadja az oroszok által igényelt tiszteletet, de ettől még nem javulnak meg egy csapásra a kapcsolatok.
Arról nem beszélve, hogy a közös Európa-házban a Kremlé volna a döntő szó. Márpedig annak az a célja, hogy leválassza az EU-t Washingtonról és a saját ügyfelévé tegye. Úgy hogy arrafelé elégtétellel veszik tudomásul, amikor a németek visszautasítják az amerikai fenyegetéseket az Északi Áramlat 2 kapcsán. Úgy tekintik, hogy egy új valóság formálódik és abban teljesül Putyin minden kívánsága. Hiszen Oroszország már réget fantáziál arról, hogy az ő fegyvereikkel és az unió pénzével minden lehetséges volna.
Ám kétoldalú kapcsolatok javítására nemigen kínálkozik esély, mert az orosz állam túl nagy, hogy engedjen az európaiak kívánságainak, illetve gazdaságilag nagyon kicsi, így nem tud irányító pozícióba kerülni. Viszont maradnak a szankciók, mert Moszkva aligha adja fel a Krímet. És az elnöknek jócskán volna tennivalója országa demokráciáját illetően, a jövő azonban tele van kérdőjelekkel. A belső viszályokat Németország és Európa is meg fogja érezni, de amint egyezség jön létre ezekben a kérdésekben Oroszországon belül, újra kell tárgyalni a viszonyt a földrésszel. De csodára kár számítani: politikailag az oroszok Putyin nélkül is a maguk útját fogják járni. És az aligha tetszik majd a nyugati világnak.
Süddeutsche Zeitung
Hogy a német kormány rendőri őrizetet rendelt ki a Berlinben ápolt Navalnijhoz, az azt mutatja, hogy Merkel minden rosszat képes feltételezni Putyinról. Az eset bizonyosan befolyásolja a viszonyt Moszkva és a Nyugat között. Az ellenzéki vezető állapotának eredete még nem ismeretes, de sok minden utal arra, hogy szarinnal megmérgezték. Jól teszik a német orvosok, hogy kivárnak és nagyon óvatosan fogalmazzák meg a következtetéseket, de amit idáig közöltek, az szöges ellentétben van azzal, amit az omszki kórház főorvosa állított.
Kezdettől fogva igen kézenfekvő volt, hogy a politikus ellen merényletet követtek el. Amit a német kezelőszemélyzet kiderít, az fokozhatna a nyomást az orosz elnökre, hogy tisztázza a történteket. De a kétoldalú kapcsolatokat befolyásolja, hogy Moszkva mennyire kész elfogadni: még kényelmetlen ellenzékieknek sem szabad az életére törni – a politika eszközeként. Sőt, ez egész Európa hozzáállására kihat. Az eddigi esetek azonban nem sok okot adnak a derűlátásra.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Szerbia bevégzi a Nyugat-Balkán körbekerítését. Az új szögesdrótakadály a túlnyomórész albánok lakta Presevónál épül, a helyi polgármester szerint az EU áldásával. Ezt azonban az unió képviselője tagadja, Belgrád viszont nem nyilatkozik az intézkedés hátteréről. Arrafelé húzódik az út, amelyen át 2015 óta jó egymillió ember jutott el nyugatra. A határzár éppen az illegális migrációt hivatott feltartóztatni, miután a török elnök februárban közölte: szabad utat enged a menekülteknek.
Ez pedig fordulatot jelent, hiszen Vucsics öt éve – akkor még kormányfőként – bejelentette: nem emelnek kerítést, mert itt kétségbeesett emberekről és nem bűnözőkről vagy terroristákról van szó. Azaz retorikailag elhatárolódott Orbán Viktortól. Majd kinyilvánította, hogy Szerbia nem kíván Auschwitzban élni. De a térségben már drótakadály van Görögország és Törökország között, majd következett Bulgária a török határon.
Magyarország 2015-ben lépett, és a döntés azért keltett nagy figyelmet, mert agresszív kinyilatkoztatások kísérték. Budapest maximális figyelmet igyekezett szerezni magának. A sort idáig (Észak-) Macedónia zárta. A szerb sajtó most azt közölte, hogy nem csak Koszovó, hanem Bulgária felé is kerítést emelhetnek. Annak ugyan még nincs nyoma, viszont a másik helyen már folynak a munkálatok a magyar kettős akadály mintájára. Ám az még nem ismeretes, hogy milyen hosszú lesz.
Spiegel
A német CDU főtitkára szerint az EU és Oroszország képes volna történelmi áttörést elérni Belaruszban és a demokratikus átmenet elősegítése egyben új bizalmat teremthetne a két fél között. Paul Ziemiak, aki mindössze 35 éves és három éves korában települt át Lengyelországból Németországba, kiemeli, hogy a fehéroroszok páratlan bátorságot tanúsítva fellázadtak. 100 ezrek békésen küzdenek a változásért. Az esélyért, amit Közép- és Kelet-Európa megragadott a rendszerváltáskor. Az akkori vértelen forradalom megmutatta, hogy az emberek szabadságvágya legyőzheti az erőszakot. Éppen ezért kell most segíteni a tömegeknek Belaruszban.
Számukra az ellenzéki vezető, Tyihanovszkaja a kurázsi jelképe. A német politikus találkozott vele Vilniusban és kikérdezte arról, mint akarnak a mögötte felsorakozó emberek. A véleménye ezek után az, hogy az asszonyt nem véletlenül nevezik a „minszki hősnek”. De a szolidaritás önmagában nem elegendő, fontos, hogy az EU nem ismeri el Lukasenko győzelmét. Ám itt egy brutális diktátorról van szó, ezért szankciókat kell hozni ellene, a környezete és mindazok ellen, akik felelősek a hamisításért és az erőszakért. Vonatkozik ez a közrendőrre is, aki az utcán gumibottal veri a tüntetőket. Ő sem úszhatja meg a felelősségre vonást.
A legjobb természetesen az volna, ha az elnök magától távozna. Az államnak párbeszédet kellene kezdenie az ellenzékkel, a Koordinációs Tanáccsal és szavatolnia kellene a szabadságjogokat. De mindenekelőtt véget kell vetnie az erőszaknak, a vérontásnak. Szabadon kell engedni a politikai foglyokat és mindazokat, akiket a megmozdulások során vittek be. Emellett tisztázni kell, hogy mi lett az eltűntekkel. A fehéroroszok csupán jogot és szabadságot követelnek, úgy ahogyan az az alkotmányban áll. Ez pedig demokratikus változást feltételez.
Ebben közreműködhet az EBESZ, amelynek Oroszország is tagja. De a jövőről csakis a nép dönthet, ám az átmenetben segíthet az EU, valamint Moszkva. Ha ez sikerül, az tartós nyugalmat eredményezhet a térségben. Egyben kedvezően hathat ki a Nyugat és a Kreml viszonyára. Meg kellene próbálni.
Economist
A schengeni rendszert fenyegeti a koronavírus újabb hulláma, és itt nem elsősorban a gazdasági, hanem sokkal inkább a politikai következmények az érdekesek. De hiába lehet elvileg Lisszabontól Tallinig az útlevél felmutatása nélkül eljutni, a határok már az első körben sok helyütt lezárultak. Persze eddig is az európai lakosságnak csupán az egyharmada élt a lehetőséggel, a többség otthon maradt. 40 % eleve azt mondja, hogy sosem menne külföldre. A naponta ingázók pedig mindössze 2 millióan vannak a 440 millióból, pl. Szlovákiában.
Uniós politikusok gyakran úgy emlegetik Schengent, mint koronagyémántot, pedig annak gazdasági jelentősége nem túl nagy. Buzgómócsingok kiszámolták, hogy 5-18 milliárd euróba kerülne, ha mindenütt megint leengednék a sorompókat, ami csekélység ahhoz, hogy az érintett államok gazdasága 150 milliárdot termel. Az egységes piac ugyanakkor idáig csupán 9 %-kal járult hozzá az összesített GDP-hez. Az időzített szállítások lehetségesek még akkor is, ha várni kell a határon.
A fennakadásmentes utazás azért fontos, mert általa az EU úgy néz ki, mint egy állam. Ez főleg a külső határokon látszik. Ezt keserves áron tanulta meg Európa a migránsválság során, de a koronavírus is bizonyította. Ám jelképes jelentősége páratlan. A tagállamok fele még nem is oly régen tekintélyelvű rendszerben élt. És akiket a diktatúra fenyeget, azok számára felmérhetetlenül fontos, hogy szükség esetén odébb állhatnak. De ez a jog már korántsem annyira egyértelmű, ha attól az egyenruhástól függ, aki a határon kéri a papírokat.
De végül is Schengen tünet és ha az unió küszködik, akkor ugyanez a helyzet a szabad mozgás övezetével is. A határok csak addig maradnak nyitva, amíg a tagállamok bíznak egymásban. Mármint hogy megbirkóznak a belső gondokkal. Az integráció más elemei nem ennyire rugalmasak. A nyitott határok éppen az alapvető bizalmat igazolják. És ha mondjuk, a holland lakókocsik karavánja megindul Dél-Franciaország felé, ami az idén elmaradt, az azt támasztaná alá, hogy az EU jó állapotban van.
Guardian
Hogy a Duna mostanában nem fagy be Magyarországon, az figyelmeztetés, mármint hogy egyre emelkedik a hőmérséklet. Az ország messze van a tengerektől, ezért az időjárás szélsőségesebb, mint mondjuk, az ugyanilyen szélességi körön fekvő Franciaországban. A nyári és a téli átlaghőmérséklet között 30 fok is lehet a hőmérséklet, míg a franciáknál csupán 20 fok, az íreknél pedig mindössze 10 fok. Júliusban és augusztusban rendszeren 30 fok fölé meg a higanyszál, míg januárban és februárban gyakran fagypont alatt marad. Telente van hó, de a Dunán egyre ritkábban alakul ki jégtakaró, mert hat a globális felmelegedés. Tudósok arra intenek, hogy ez jó hír ugyan a városnéző hajókat működtető vállalkozóknak, de mindenki másnak érdemes volna levonni belőle a kellő következtetéseket, mert könnyen baj lehet.
