Előfizetés

Navalnij, a kellemetlen ellenfél

Gál Mária
Publikálás dátuma
2020.08.25. 17:00
Alekszej Navalnij
Fotó: KIRILL KUDRYAVTSEV / AFP
A 2000-től regnáló Vlagyimir Putyinnak eddig két komolyabb kihívója akadt – a politikus Borosz Nyemcov és a korrupcióellenes aktivista Alekszej Navalnij.
Az orosz választási rendszerben, az oroszországi viszonyok közepette választáson gyakorlatilag már nem lehet legyőzni Vlagyimir Putyint és a mögötte álló politikai erőt. Nem azért, vagy nem csak azért, mert az orosz elnök lakossági támogatottsága még mindig magas, hanem elsősorban azért, mert hovatovább nem csak az egyenlő feltételek nem adottak a politikai szereplők számára, hanem gyakorlatilag minden lehetőségtől megfosztották a rezsim politikai ellenfeleit. A fokozatosan, lépésről-lépésre átalakított orosz politikai keret már régen nem teszi lehetővé azt, hogy bárki, vagy bármilyen, a rezsimmel szembehelyezkedő politikai erő egyáltalán országos általános ismertségre tegyen szert. Ha valakinek mégis sikerül kitörni a névtelenségből, akkor arról a Kreml gondoskodik. A 2000-től regnáló Vlagyimir Putyinnak eddig két komolyabb kihívója akadt – a politikus Borosz Nyemcov és a korrupcióellenes aktivista Alekszej Navalnij. Nyemcovot 2015-ben nyílt utcán lőtték agyon, Navalnij épp az életéért küzd a berlini Charité kórházban rendőri felügyelet mellett, szervezetében egy egyelőre azonosítatlan méreg nyomait találták a berlini orvosok. Miért veszélyes a klasszikus értelemben politikusnak nem is számító Navalnij a Kreml számára? Attól Putyinnak sem kell tartania, hogy választáson legyőzi őt, erről gondoskodott a törvényhozás és a választási rendszer átalakítása. Navalnij ugyan 2007-től jelen van az orosz politikai életben, de országos és nemzetközi ismertségre a 2011 decemberében látványosan elcsalt parlamenti (duma) választások, illetve a 2012-es márciusi, ugyancsak tisztának nem nevezhető elnökválasztások elleni hatalmas tiltakozások főszervezőjeként, „arcaként” tett szert. A Putyin rezsim fokozatos durvulását jelzi, hogy míg a 2013-as moszkvai főpolgármesteri tisztségért még el tudott indulni, a 2018-as elnökválasztáson már az indulás jogától is megfosztották. 2013-ban a látszatra még annyit adott a Kreml, hogy indulni engedett ugyan egy tényleges ellenzéki jelöltet, nyerni ugyan már nem, de hat évvel később már ezt sem kockáztatták. Időközben pedig, 2015 februárjában, máig tisztázatlan körülmények között lőtték agyon a korábbi nagy politikai ellenfelet, a volt miniszterelnök-helyettességig jutó Borisz Nyemcovot. Hogy miért épp akkor vált tűrhetetlenül veszélyessé a politikusként már eszköztelen és eljelentéktelenített Nyemcov, azt csak latolgatni lehet. Vélhetően azért (vagy azért is) mert Nyemcov is fokozatosan mozgalmárba ment át, komolyan dokumentált jelentéseket kezdett kiadni az oroszországi korrupciós helyzetről, rávilágítva arra, hogy mindez nem független az államtól, a rezsimtől. Ezen túlmenően a Krím elcsatolását követő eufóriában – legalábbis a halálát követő sajtóhírek szerint – az ukrajnai orosz beavatkozás bizonyítékait kívánta nyilvánosságra hozni. Navalnij is mozgalmárként vált veszélyessé. Korrupcióellenes alapítványát ugyan felszámolták, de a 2011-2012-es nagy tiltakozási hullám óta az alapítvány által 2017 tavaszán bemutatott dokumentumfilm mozgatta meg leginkább a rezsimellenes erőket. A Putyin bábjának is mondott akkori miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev mesébe illő illegális vagyona azonban nem csak a miniszterelnök, hanem Putyin hírnevének is sokat ártott. Azon a tüntetésen először tűnt fel a nagyon fiatal korosztály, és ezt követően még látványosabban megcsappant az oroszok szavazókedve, vele együtt az elnök támogatottsága, főképp a két nagyvárosban, Moszkvában és Szentpéterváron, de az oroszországi viszonylatban közepesnek számító városokban is. A folyamat 2011 után kezdődött, de az utóbbi időben egyre súlyosabbá vált, rendre történelmi mélyponton volt a részvétel a különböző választásokon. Márpedig a rezsim és Putyin számára igen fontos a magas részvétel, hiszen erre építi legitimációját. A Népszavának múlt héten nyilatkozó fehérorosz ellenzéki politikus, Alekszandr Milinkevics is a látszatdemokráciákat fenntartó autoriter vezetők eme rögeszméjére mutatott rá. Úgy fogalmazott, „Lukasenko ilyen társadalmi hangulat közepette is 80 százalékos győzelmet rendelt magának. Talán, ha megelégszik kisebb hamisítással, szerény 57 százalékos győzelemmel, s enged az ellenfelének 30-at, akkor kisebb lett volna a fölzúdulás. De ez a magalázás, hogy hülyének néznek minket, kivitte a népet az utcára”. Navalnij tevékenysége is ezt a Putyin számára fontos legitimációs hátteret veszélyeztette, mert még a szibériai, távolkeleti részek adatainak meghamisítása nem gond az apparátus számára, egy moszkvai és szentpétervári tömeges távolmaradás még számukra is nagy falat. A lakosság évek óta növekvő passzivitása mellett viszont a szabad választás illúzióját szinte lehetetlen fenntartani.

Trump ígéreteinek napja – Családi tévéshow lett a Republikánus Párt jelöltállító konvenciójából

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2020.08.25. 16:59

Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP
A CNN nem bírta a sok valótlanságot és egy idő után elkapcsolt.
Minden, ami rossz Amerikában és a világban, az a Demokrata Párt, Barack Obama, de leginkább Joe Biden műve, viszont minden, ami jó, az személyesen Donald J. Trumpnak köszönhető. Így foglalható össze a Republikánus Párt elnökjelölt-állító konvenciójának első napja. A Trump korábbi nagy sikerű valóságshow-jának producerei által képernyőre vitt négynapos rendezvény első eseményeként a párt hivatalosan is újrajelölte a Trump-Pence párost. Ekkor „váratlanul” megjelent az elnök, aki csaknem egyórás, csapongó beszédében azt mondta, hogy a történelem legfontosabb elnökválasztása következik. Amikor hívei skandálni kezdte, hogy „Még négy évet!”, mosolyogva kiigazította őket: „Ha tényleg fel akarjátok bosszantani a demokratákat, mondjátok azt, hogy még tizenkettőt!” Hosszan részletezte, miért veszélyezteti a választás tisztaságát a levélszavazás, amit szerinte a Demokrata Párt azért erőltet, mert különben nem tudnának győzni. Az Egyesült Államokban több mint 180 ezer áldozatot követelő koronavírus-járványról azt állította, hogy kormánya remekül kezelte, a mexikói határon már majdnem készen van „a fal” (év elejéig összesen 5 kilométer valóban új kerítés épült a 3145 kilométeres határon), a farmerek az ő politikája miatt több terményt exportálhatnak Kínába, az ország pedig Obama idején megosztottabb volt a mostaninál. A sok valótlanság miatt a CNN egy idő után el is kapcsolt a helyszínről. A konvenciók hagyományos forgatókönyve szerint az elnökjelölt csak az utolsó, legfontosabb beszédet tartja – Trump viszont mind a négy este szerepelni akar. Felszólal továbbá mind a négy felnőtt gyermeke, egyiknek a barátnője, egy másiknak a felesége illetve a first lady is. Feltűnően hiányzik a programból az egyetlen élő republikánus exelnök, George W. Bush, akinek családja élesen szemben áll a Trump-famíliával. Már a konvenció előtt kiderült, hogy a Republikánus Párt idén nem hirdet saját politikai platformot, látatlanban elfogadja Trump terveit. A hivatalos indok a koronavírus-járvány, amely miatt a delegátusok jelentős része nem tud személyesen részt venni a tanácskozáson. A republikánusok ezzel megússzák az ilyenkor szokásos, például a Demokrata Párt múlt heti konvencióján is sok időt felemésztő vitát a párt elveiről és távlati céljairól.
Trump és Pence hivatalosan is jelöltek
Fotó: CHRIS CARLSON / AFP
Az első nap az „Amerika, az ígéret földje” jelmondat jegyében telt. Ennek megfelelően több szépen felépített beszéd szólt a bevándorlók és a szegény sorból feltörők sikereiről. Szót kapott a szenátus egyetlen fekete tagja, Tim Scott, aki szerint a konzervatívok tették a legtöbbet az afrikai-amerikaiakért. Balszerencséjére az üzenet pont egy újabb botrány kellős közepén hangzott el: Wisconsinban vasárnap délután fehér rendőrök a három gyermeke előtt, közvetlen közelről hétszer hátba lőttek egy fegyvertelen fekete férfit. Jacob Blake életét több műtéttel valószínűleg sikerült megmenteni, de az esetet egy szemtanú rögzítette és közzétette. Kenosha városában zavargások törtek ki, felgyújtottak több kisebb üzemet, egy szemetesautót és a büntetés-végrehajtás irodáját. Egy sor fekete híresség felháborodottan reagált. A kosárlabdázó szupersztár LeBron James szerint a feketék már belefáradtak abba, hogy az ilyesmi újra és újra megtörténik és félelemben élnek Amerikában. Joe Biden a bűnösök felelősségre vonását követelte, míg a Fehér Ház, az igazságügyi minisztérium és Trump kampánystábja óvott az elhamarkodott véleménynyilvánítástól. A demokrata párti konvención múlt héten több, átszavazásra készülő republikánus is szót kapott. A konzervatív oldal dilemmája jól játszik abból, hogy bejelentette távozását a Fehér Házból Trump egyik leghatékonyabb tanácsadója, KellyAnne Conway, akinek férje, George Conway republikánus létére folyamatosan bírálta az elnököt. Most mindketten hátrébb lépnek a napi politikától. KellyAnne négy gyermekükre hivatkozott – „kevesebb dráma, több mama”, ígérte. A pár tizenöt éves lánya, Claudia az interneten kürtölte világgá, hogy szülei állandó politikai vitája tönkreteszi az életét.

Az Alpokban is szabadon vadászhat a panda

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.08.25. 16:06

Fotó: LAURENT GILLIERON / AFP
Egy titkos megállapodás révén Kína szabadon nyomozhat a Svájcban illegálisan tartózkodó állampolgárai után. Minderre csak most derült fény, amikor a berni kormány arra készül, hogy meghosszabbítsa az emberi jogokat semmibe vevő diktatúrával kötött egyezséget.
Svájcban éveken át alig volt bárkinek fogalma egy Bern és Peking között még 2015-ben megszületett szerződésről, ami különösen meghökkentő Kína mind leplezetlenebb világhatalmi törekvéseit látván. Az államközi megállapodás értelmében ugyanis Kína számára lehetővé teszik, hogy Svájc területén nyomozzanak az országban illegálisan tartózkodó kínai állampolgárok után. Miután az eddig ismeretlen megállapodás napvilágra került, hatalmas felháborodás kerekedett a helyi politikai életben, hiszen a hongkongi nemzetbiztonsági törvény elfogadása után különösen szembetűnő, miként is lép fel Kína Hszi Csin-ping elnök rendszerének ellenfeleivel szemben. Többjüket letartóztatták, a független helyi sajtót pedig igyekeznek elnémítani. Ennél is keményebb a rezsim fellépése Hszincsiang tartományban, a többségében iszlám vallású ujgur kisebbséggel szemben. Százezreket tartanak átnevelőtáborokban. A cél az, hogy politikai és kulturális szempontból is beleilljenek a rendszerbe. Idén nyáron derült fény arra az AP hírügynökség jelentésének köszönhetően, hogy Hszincsiangban mesterséges eszközökkel fogják vissza az ujgurok népszaporulatát. A tartományban abortuszra kényszerítik és tömegesen sterilizálják a kisebbséghez tartozó nőket. Mindezek fényében finoman fogalmazva is meghökkentő, hogy a svájci adminisztráció tárgyalásokat folytat Kínával az öt évvel ezelőtti megállapodás meghosszabbításáról, amely lehetővé teszi Pekingnek, hogy Svájc területén kutakodjon a kínai állampolgárok után, emlékeztetett a Neue Zürcher Zeitung. Mi az oka annak, hogy csak most derült ki: létezik egy ilyen tartalmú államközi szerződés a két ország között? A berni kormányzat nem játszott nyílt lapokkal, hiszen a megállapodás szövegét, más dokumentumokkal ellentétben, nem tették közzé a helyi törvénytárban, ami szintén arra utal: a berni vezetés pontosan tisztában volt azzal, hogy emberi jogi szempontból nemhogy vitatható, egyenesen elfogadhatatlan a megállapodás. A mostani megbeszélések állásáról az NZZ beszámolója szerint egyik fél sem kívánt részleteket elárulni. A lap megkeresésére ugyanakkor a helyi migrációs államtitkárságon annyit közöltek, Svájcnak „érdekében áll a dokumentum hatályának meghosszabbítása, ezért kapcsolatban áll a megfelelő kínai hatóságokkal”. Mit is tartalmaz a vitatott dokumentum, melynek hatálya decemberben jár le? Az egyezség értelmében Svájc lehetővé teszi, hogy a kínai közbiztonsági minisztérium tisztviselői gond nélkül beutazhassanak az országba és itt felkutassák azokat, akik illegálisan tartózkodnak az alpesi államban. Ami különösen szembetűnő, Bern még támogatást is nyújt ehhez, a helyi adatbázis révén ugyanis segít azonosítani a honfitársakat. Miután megtalálják a kínai menekülteket, az ázsiai tisztviselők ki is kérdezhetik őket. Amennyiben kiderül, hogy az illető kínai állampolgár, de engedély nélkül tartózkodik Svájcban, a kínai szakemberek segítségével visszatoloncolják őket szülőhazájukba. Svájc indoklása szerint azért van szükség erre, hogy felvegyék a küzdelmet az illegális migrációval szemben. A dokumentum értelmében a kínai tisztviselők két héten keresztül hivatalos státusz nélkül tartózkodhatnak az államközösség területén. A titkos megállapodás azért is vet fel komoly aggályokat, mert a svájci törvények értelmében külföldi nemzetbiztonsági tisztviselő csak különleges esetben folytathat operatív tevékenységet az alpesi országban. A jelek szerint ez a különleges elbírálás illeti meg a kínaiakat is. Másrészt komolyan fennáll a veszélye annak, hogy a svájci állam a dokumentum révén asszisztál a hazájukban esetleg üldözött állampolgárok hazaszállításához függetlenül attól, hogy a megállapodás szerint a vizsgálatkor szerzett adatokat más célokra nem használhatják fel. De hogyan ellenőrizhetné a svájci kormányzat azt, mi történik hazájukban a visszatoloncolt kínaiakkal? Nyilvánvalóan sehogy. Ezek a kérdések okkal-joggal merülnek fel még akkor is, ha eddig összesen csak egyszer alkalmazták a megállapodást a svájci migrációs államtitkárság közlése szerint. Ez az egyedüli eset még 2016 júniusában történt, amikor egy kínai delegáció vizsgálódott az illegálisan az országba érkezett honfitársak ügyében. Ennek eredményéről azonban semmit sem közöltek. Azt azonban dokumentálták, hogy abban az évben összesen 13 kínai állampolgárt toloncoltak vissza, közük négy menedékkérőt. Hivatalos svájci közlés szerint Tibetből származó vagy ujgur kínai állampolgár, aki hazájában biztosan üldöztetésnek lenne kitéve, nem szerepel a hazatoloncoltak között. A berni migrációs államtitkárság szerint különben is, csak „adminisztratív megállapodásról” van szó, aminek a szövegét „általában” nem is szokták nyilvánosságra hozni. Ugyanakkor ezen érvelés ellen szól, hogy a törvénytárban összesen 131 ilyen rendelkezés szerepel, ennek alapján mégiscsak felmerül a kérdés: nem szándékosan hallgatta-e el a megállapodást a berni adminisztráció? Ráadásul a mostani, Kínában uralkodó emberi jogi viszonyok miatt az is sajátos, hogy az államközösség meg akarja hosszabbítani a megállapodás hatályát. Fabian Molina, szociáldemokrata politikus szerint ez teljesen elfogadhatatlan lenne. Hasonlóképpen vélekedett a Zöldek részéről Sibel Arslan képviselő is, aki botrányosnak nevezte, hogy Svájc egy autoriter rezsimet támogat.