„Trump elnök szembeszállt az erőszakos banditákkal, akik anarchiával és rombolással akarják destabilizálni államunkat és reményt ad rá, hogy újra biztonságossá tudjuk tenni Oregont” – mondta a republikánus elnökjelölt-állító konvenció első napján Bill Currier, a párt oregoni elnöke. A témát mások is felkapták, például az ifjabb Donald Trump és barátnője, Kimberley Guilfoyle, akik beszédeikben szintén úgy állították be a dolgot, mintha az amerikaiak biztonságát a szélsőbaloldalról fenyegetné a legnagyobb veszély.
A tények azonban mást mutatnak. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) májusban zárult kutatása szerint az elmúlt negyedszázad során az Egyesült Államokban 329 embert öltek meg szélsőjobboldali fegyveresek, míg a szélsőbaloldaliak egyet sem. (Szélsőbaloldali támadás egyszer végződött halállal, de ott az agresszor vesztette életét.) Donald Trump ezzel együtt az Antifa mozgalmat kiáltotta ki közellenségnek, még arról is szó volt, hogy terrorszervezetté nyilvánítja. Ezt végül két dolog akadályozta meg, a szólásszabadságot védelmező amerikai alkotmány és az, hogy az Antifa abban az értelemben, ahogyan a jobboldalon beszélnek róla, egyszerűen nem létezik.
A kifejezést az antifasiszta rövidítéseként már az 1930-as években is használták. Jó harminc éve egyes, a fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezetek meghirdették egy új, fehér ország létrehozását az USA északnyugati részén és arra biztatták híveiket, hogy költözzenek Oregonba, Washingtonba és Idahóba. Portlandben a helyi szkinhed és punkzenekarok törzsközönsége fogott össze ellenük. Egy időben rendszeresek voltak a verekedések a neofasiszták, illetve a magukat Antirasszista Akciónak (ARA) nevező kapitalizmusellenes és anarchista baloldaliak között. Utóbbiak nem hoztak létre hierarchikus szervezetet, mai utódaiknak sincsenek irányító testületeik vagy vezetőik. Aktivisták és kisebb csoportok hálózataként működnek, jórészt személyes kapcsolatokon keresztül. Az igaz, hogy keresik a konfliktus lehetőségét és akárcsak a szélsőjobboldaliak, ők is előszeretettel használják a Signal nevű, titkosított üzenőalkalmazást.
Az elmúlt hónapokban már az ARA-nemzedék gyermekeit lehetett a portlandi utcákon látni. Eleve rosszban vannak a helyi rendőrséggel, mivel az szerintük már harminc éve is inkább a szélsőjobboldaliak oldalán állt. A Portland belvárosában hetekig működő rendőrmentes övezet ötlete is ezzel magyarázható.
