Társadalom;Nógrádi Gábor;korszerűség;

- Nógrádi Gábor: Szilánkok (Nincs új a nap alatt)

A világon évezredek óta egyetlen igazi probléma van, ami a társadalmi konfliktusokat okozza, állandósítja, és ami talán az emberiség veszte lesz. Te eszel. Ő nem.

Ne légy okos! Népcsoportokat, nemzeteket pusztítottak már el, mert okosabbak voltak, mint a gyilkosaik.

Nagy szerencsém volt, hogy nem volt szerencsém.

Kétféle ember nevez zsidónak: a zsidó és az antiszemita. A többiek megadják a lehetőséget, hogy én döntsem el, ki vagyok.

Hol nincs demokrácia, ott nincs demokrácia sem az életben, sem az irodalomban. („A klasszikus kritika sosem foglalkozott az olvasóval; számára nincs más ember az irodalomban, csak az, aki írja.” Roland Barthes: A szerző halála)

Az idő minden sebet elkaparhat.

Nekem a társadalmi klímával van problémám. Az istennek sem akarnak elolvadni a történelmi jéghegyek! És mind rajta vagyunk a Titanicon. Ki akar kiszállni?

Van-e élet a halál után? Persze, hogy van. Nem a mi életünk, de ha tettünk érte, az az élet rólunk is szól.

Sajnos, a mondást meg kell változtatni. Az ember sorsa nem a kezében van, hanem a lábában.

Ne játsszatok a tűzzel, mert nem fogjátok tudni eloltani és titeket is eléget, amint szokás.

Ha abnormálisnak tartanak egy abnormális társadalomban, akkor normális vagy.

"Miért siratom még mindig apámat, mikor már eltemettük?” – kérdezték Terék Annától, aki most megjelent, Háttal a napnak című verseskötetében édesapja elvesztésének gyászfolyamatát, a hiányával való megküzdését írta versfolyammá. A költőt és drámaírót versről és gyászról éppúgy kérdeztük, mint iskolapszichológusi munkájáról.