Fontos szimbolikus lépés volt, hogy Karácsony Gergely főpolgármester és több kerület ellenzéki polgármester is kitűzte a szivárványos zászlót. Kinyilvánították azt a meggyőződésüket, hogy minden politikusnak befogadó módon kellene viszonyulnia az LMBTQ-emberekhez – értékelte az elmúlt hetekben zajló, időnként az útszéli kifejezéseket sem nélkülöző vitát Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója a Népszavának.
A politológus emlékeztetett rá, hogy Karácsony Gergely már zuglói polgármesterként is kitette a szivárványos lobogót, és megígérte, hogy főpolgármesterré választása esetén részt vesz a Budapest Pride felvonuláson (amely végül idén elmaradt a járványveszély miatt). Az egyértelmű politikai kiállásnak – folytatta Virág Andrea – még nagyobb a jelentősége akkor, ha a jelképes gesztust konkrét intézkedések követik. Már erre is akad példa: Soproni Tamás terézvárosi polgármester bejelentette, hogy az önkormányzat 50 ezer forint értékű jegyescsomagját szeptembertől nem csak a házasodni vágyók, de az élettársi viszonyukat bejegyezni kívánó azonos nemű párok is megkapják.
A melegjogok megítélésében Magyarországon éles választóvonal húzódik a jobboldali, valamint a baloldali, liberális, zöld ellenzéki politikusok között – hangsúlyozta Virág Andrea. Leginkább a szélsőjobboldali Mi Hazánk tiltakozott, Novák Előd több hivatalról is leszedte a zászlót. A jelképek eltávolítása a fideszes holdudvarban is tetszést váltott ki, a politológus ugyanakkor felhívta rá a figyelmet: bár Soltész Miklós államtitkár közölte, hogy a szivárványos zászló „nekünk” nem kell, „vigyék vissza” Nyugatra, Rétvári Bence államtitkár pedig erősen kifogásolható nyilatkozatot tett, amikor egy lapon említette „a barna, a vörös és a szivárvány” ideológiát, a kormányzati politikusok tartózkodtak az olyan szélsőséges kifejezésektől, amilyeneket a Mi Hazánk használt.
Mindkét oldal a saját táborának küldött üzenetet. Az ellenzéki polgármesterek megerősítették az általuk képviselt, sokszínűségen alapuló értékrendet, a kormány pedig azt, hogy ez a fajta sokszínűség a Fidesz-KDNP politikájába nem fér bele. Virág Andrea megjegyezte: esetenként mindenféle apropó nélkül is elhangzanak elfogadhatatlan, homofób kijelentések – például Kövér László házelnök részéről –, de általánosságban elmondható, hogy a kormánypárti politikusok jellemzően nem proaktív módon viselkednek, hanem (a maguk módján) reagálnak egy-egy ügyre. Ennek többnyire a Budapest Pride alkalmával szokott eljönni az ideje.
Nincs látható jele annak, hogy a magyar kormány olyan központi kampányt készülne építeni a melegek elleni gyűlöletkeltésre, amilyennek a lengyelek lehettek tanúi – vélekedett Virág Andrea.
A Republikon Intézet a minap publikálta azt a V4 országaiban („Visegrádi négyek”: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) készült felmérést, amely a kisebbségekre vonatkozó attitűdöket és a sokféleség elfogadását vizsgálta. Ebből kiderült: ha az a kérdés, hogy melyik csoport a leginkább kitett a gyűlöletbeszédnek, akkor a magyarországi válaszadók 50 százaléka a romákat nevezi meg, az LMBTQ-közösséget viszont csak 7 százalék. Ez utóbbi arány nálunk a legalacsonyabb a felmérésben szereplő négy ország közül, a legmagasabb Lengyelországban: 53 százalék.
Az óriásplakátokkal és nemzeti konzultációval megerősített politikai offenzíva hatása nálunk máshol csapódik le. Az elmúlt évek közbeszédének egyik legmeghatározóbb szereplőjéhez, Soros Györgyhöz kapcsolódó kampányról gondolják a magyarországi válaszadók közül legnagyobb arányban (46 százalék), hogy erősen negatív érzelmeket képes kiváltani a zsidókkal szemben.
Virág Andrea a felmérés legszomorúbb eredményének azt tartja, hogy a V4 országaiban – így nálunk is – alacsony támogatottsággal bír az etnikai és a vallási sokszínűség. Még a pozitívabbnak ítélt kulturális és nyelvi sokszínűség támogatottsága sem haladja meg az 50 százalékos arányt.
