Előfizetés

CÖF: milliók szerencsejáték-reklámból

Batka Zoltán
Publikálás dátuma
2020.08.29. 08:00

Fotó: Népszava
Tavaly jelentősen csökkentek a kiadásai és a bevételei is annak a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványnak (CÖKA), amely az úgynevezett békemenetek megrendezését végző Civil Összefogás Fórumot (CÖF) működteti – derült ki az alapítvány beszámolójából.
Két éve – amikor országgyűlési és európai parlamenti választások is voltak – a szervezet összesen 164 millió forintot fordított „rendezvényszervezésre és ismeretterjesztésre”, ám ez az összeg 2019-ben már mindössze 22 millió forint volt. Kisebb mértékben, de az alapítvány támogatásokból befolyó bevételei is csökkentek: 2018-ban ugyanis még 185 millió forinthoz jutott a Csizmadia László által elnökölt szervezet, ám tavaly ilyen módon már „csak” 145 millió forint érkezett a CÖF-CÖKA-hoz. A Fidesz pártalapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány például 60 millió forintot juttatott a szervezetnek. A pénzt a Kárpát-medencei civil szervezetek együttműködésének koordinálására” fordították. A tavalyi év sajátossága, hogy a CÖF-CÖKA előlépett vállalkozóvá, méghozzá nem is akármilyenné: a beszámoló szerint 55,1 millió folyt be értékesítésből nettó árbevételként. Megkerestük Csizmadia László elnököt, aki elmondta: 2019-ben szponzorálási szerződést kötöttek a Szerencsejáték Zrt.-vel, amelynek következtében a rendezvényeiken reklámozták az állami céget. A megállapodás áfával együtt 70 millió forintról szólt. A nagy állami vállalatok egyébként nem fukarok, ha a CÖF-CÖKA-ról van szó, 2016-ban például az Átlátszó.hu adatigénylése következtében derült ki: az Magyar Villamos Művek félmilliárd forintot adott a szervezet tevékenységére. A beszámoló adatai egyébként azt mutatják, hogy a CÖF-CÖKA tavaly már kevésbé számíthatott az adófizetők támogatására, az szja egyszázalékos felajánlásaiból ugyanis csak 1,5 millió forint folyt be, szemben az egy évvel korábbi 2,1 millió forinttal.

Táborok szivárványon innen és túl

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.08.29. 07:30

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Az elfogadhatatlan kijelentések ellenére annak nincs jele, hogy a kormány központi kampányt készülne építeni a melegekkel szembeni gyűlöletkeltésre – állítja Virág Andrea politológus.
Fontos szimbolikus lépés volt, hogy Karácsony Gergely főpolgármester és több kerület ellenzéki polgármester is kitűzte a szivárványos zászlót. Kinyilvánították azt a meggyőződésüket, hogy minden politikusnak befogadó módon kellene viszonyulnia az LMBTQ-emberekhez – értékelte az elmúlt hetekben zajló, időnként az útszéli kifejezéseket sem nélkülöző vitát Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója a Népszavának. A politológus emlékeztetett rá, hogy Karácsony Gergely már zuglói polgármesterként is kitette a szivárványos lobogót, és megígérte, hogy főpolgármesterré választása esetén részt vesz a Budapest Pride felvonuláson (amely végül idén elmaradt a járványveszély miatt). Az egyértelmű politikai kiállásnak – folytatta Virág Andrea – még nagyobb a jelentősége akkor, ha a jelképes gesztust konkrét intézkedések követik. Már erre is akad példa: Soproni Tamás terézvárosi polgármester bejelentette, hogy az önkormányzat 50 ezer forint értékű jegyescsomagját szeptembertől nem csak a házasodni vágyók, de az élettársi viszonyukat bejegyezni kívánó azonos nemű párok is megkapják. A melegjogok megítélésében Magyarországon éles választóvonal húzódik a jobboldali, valamint a baloldali, liberális, zöld ellenzéki politikusok között – hangsúlyozta Virág Andrea. Leginkább a szélsőjobboldali Mi Hazánk tiltakozott, Novák Előd több hivatalról is leszedte a zászlót. A jelképek eltávolítása a fideszes holdudvarban is tetszést váltott ki, a politológus ugyanakkor felhívta rá a figyelmet: bár Soltész Miklós államtitkár közölte, hogy a szivárványos zászló „nekünk” nem kell, „vigyék vissza” Nyugatra, Rétvári Bence államtitkár pedig erősen kifogásolható nyilatkozatot tett, amikor egy lapon említette „a barna, a vörös és a szivárvány” ideológiát, a kormányzati politikusok tartózkodtak az olyan szélsőséges kifejezésektől, amilyeneket a Mi Hazánk használt. Mindkét oldal a saját táborának küldött üzenetet. Az ellenzéki polgármesterek megerősítették az általuk képviselt, sokszínűségen alapuló értékrendet, a kormány pedig azt, hogy ez a fajta sokszínűség a Fidesz-KDNP politikájába nem fér bele. Virág Andrea megjegyezte: esetenként mindenféle apropó nélkül is elhangzanak elfogadhatatlan, homofób kijelentések – például Kövér László házelnök részéről –, de általánosságban elmondható, hogy a kormánypárti politikusok jellemzően nem proaktív módon viselkednek, hanem (a maguk módján) reagálnak egy-egy ügyre. Ennek többnyire a Budapest Pride alkalmával szokott eljönni az ideje. Nincs látható jele annak, hogy a magyar kormány olyan központi kampányt készülne építeni a melegek elleni gyűlöletkeltésre, amilyennek a lengyelek lehettek tanúi – vélekedett Virág Andrea. A Republikon Intézet a minap publikálta azt a V4 országaiban („Visegrádi négyek”: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) készült felmérést, amely a kisebbségekre vonatkozó attitűdöket és a sokféleség elfogadását vizsgálta. Ebből kiderült: ha az a kérdés, hogy melyik csoport a leginkább kitett a gyűlöletbeszédnek, akkor a magyarországi válaszadók 50 százaléka a romákat nevezi meg, az LMBTQ-közösséget viszont csak 7 százalék. Ez utóbbi arány nálunk a legalacsonyabb a felmérésben szereplő négy ország közül, a legmagasabb Lengyelországban: 53 százalék. Az óriásplakátokkal és nemzeti konzultációval megerősített politikai offenzíva hatása nálunk máshol csapódik le. Az elmúlt évek közbeszédének egyik legmeghatározóbb szereplőjéhez, Soros Györgyhöz kapcsolódó kampányról gondolják a magyarországi válaszadók közül legnagyobb arányban (46 százalék), hogy erősen negatív érzelmeket képes kiváltani a zsidókkal szemben. Virág Andrea a felmérés legszomorúbb eredményének azt tartja, hogy a V4 országaiban – így nálunk is – alacsony támogatottsággal bír az etnikai és a vallási sokszínűség. Még a pozitívabbnak ítélt kulturális és nyelvi sokszínűség támogatottsága sem haladja meg az 50 százalékos arányt.

Bécs, ahol tényleg nem hagynak senkit az út szélén

Markotay Csaba
Publikálás dátuma
2020.08.29. 07:00
Karin Zauner-Lohmeyer
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A bécsiek 80 százaléka hozzá tudna jutni egy önkormányzati bérlakáshoz. Tudatosan alakították így a feltételeket, a szociálisan rászorulóknak pedig külön program segít – mondta lapunknak Karin Zauner-Lohmeyer, aki Bécs önkormányzati lakásokkal foglalkozó szervezeténél a szociális osztályt vezeti.
Minden negyedik bécsi (23 százalék) szociális bérlakásban él, ami nagyon magas arány más európai városokhoz képest. Ilyen sok a rászoruló vagy olyan bőkezű a bérlakás-program, hogy aki csak teheti, igénybe veszi?  Az önkormányzati bérlakások Bécsben hozzátartoznak a városi élethez, annak természetes részei. Ha valaki egy ilyen lakásban lakik, az nem azt jelenti, hogy nagyon keveset keres vagy hátrányos helyzetű. Európában a legnagyobb önkormányzati lakásállományt kezeljük, 220 ezer lakás van a város tulajdonában. (Budapesten nagyjából 40 ezer önkormányzati lakás van – a szerk.) Sok nagyvárossal ellentétben mi sosem adtuk el ezeket az ingatlanokat, hanem folyamatosan újakat hoztunk létre. Számunkra mindig természetes volt, hogy ezeket a bérlakásokat nekünk kell kialakítanunk, mert a piac nem alkalmas arra, hogy megfizethető lakásokat teremtsen.    Ez utóbbi máshol is így van, de miben más Bécs? Figyelünk a megfizethető lakbérek kialakítására. Legalább 30 százalékkal olcsóbban tudunk városi ingatlant bérbe adni, mint ami piaci alapon elérhető. Határozatlan idejű szerződéseket kötünk, mert fontos, hogy az emberek hosszú távon lakhassanak valahol. Olyanok például, akik már hosszabb ideje az utcán élnek, vagy akiknek az ingatlanpiacon esélyük sem lenne lakáshoz jutni vagy bérelni. De nemcsak róluk szól a program. Menyibe kerül átlagosan a lakásbérlés Bécsben, és mennyit kell fizetni a szociális bérlakásokért?  Egy önkormányzati bérlakást négyzetméterenként átlagosan 6,9 euróért (2400 forint) lehet kivenni, ami egy 50 négyzetméteres lakásnál 345 euró (120 ezer forint). Egy támogatott szövetkezeti lakásnál ez 7,7 euró, a magánszektorban pedig 9,9 euró. Ezek persze csak átlagok. Az önkormányzati bérlakáson kívül létezik úgynevezett támogatott lakásépítés is, ami nonprofit jelleggel működik, ez lényegében a szövetkezeti lakásokat jelenti. Korlátozott nyereséggel működő cégek építenek ingatlanokat és törvény szabja meg, hogy mennyi lehet egy ilyen vállalat évi nyeresége. Minden haszon, ami ezen felüli, azt vissza kell forgatni a lakásállományba, és a lakbért is szabályozzák. A bécsi lakáspiac 20 százaléka működik szövetkezeti alapon, tehát nagyjából ugyanaz a lakásmennyiség, mint az önkormányzati bérlakásoknál. De az elv más. Ha valaki egy ilyen lakást ki szeretne venni, valamennyit be kell fizetnie egy szövetkezetnek, amelyik építkezik. Az összeg 10 és 30 ezer euró közötti egy új lakás esetén. Ez a program inkább a középosztály számára érdekes, mert az, aki rászoruló, nincs még 10 ezer eurója sem. Milyen feltételeknek kell megfelelni?  Nagyon sokan hozzá tudnak jutni Bécsben egy szociális bérlakáshoz. Például az igényelheti, akinek a havi nettó keresete kevesebb 3372 eurónál (majdnem 1,2 millió forintnál).    Ez még az osztrák átlagfizetésnél is jóval magasabb. Nem nyitják túl nagyra a kaput?  Valóban, a bécsiek 80 százaléka hozzá tudna jutni egy önkormányzati bérlakáshoz, ha a többi feltételnek is megfelel. Ezt tudatosan alakítottuk így. Az a cél, hogy ezek a városi tulajdonban lévő házak vegyesek legyenek, azaz különféle szociális helyzetű rétegek lakhassanak akár ugyanabban a házban. Így az önkormányzati bérlakások a középosztály számára is elérhetők.    Lehetnek valóban rászorulók, mondjuk hajléktalanok, a gyereküket egyedül nevelők, az állásukat elvesztők. Nekik nem nehezebb, ha a kevésbé rászorulók is kapnak lakást? Az a szerencsénk, hogy hatalmas az önkormányzati lakásállomány. Egy önkormányzati lakás megszerzéséhez a pályázóknak meg kell felelniük bizonyos követelményeknek. Legalább 17 évesnek kell lenni, a jövedelemnek az említett szint alatt kell lennie, osztráknak vagy más uniós állam polgárának kell lenni, és jó oknak kell fennállnia, hogy az illető miért igényli a lakást.    Mi a jó ok?  Ilyen lehet a „túlzsúfoltság”, vagyis ha az illető túl sok másik emberrel él egy fedél alatt. Vagy ha valaki betöltötte már a 30. életévét, de még mindig a szüleinél lakik, és szüksége van egy saját lakásra. Ahogy például az idősebb vagy beteg polgárok, akik gondozásra szorulnak vagy akadálymentesített lakásra van szükségük. A gyermekét egyedül nevelő szülő is ebbe a kategóriába tartozik. Azaz kell valamilyen ok, hogy valaki szociális bérlakáshoz jusson.    Mennyi ideig kell várni egy ilyen lakásra? Nagyjából két évet.    Előfordulhat, hogy valaki három éve vár ingatlanra, de nem életbe vágó, hogy lakáshoz jusson, miközben valaki csak fél éve van fent a listán, de krízishelyzetbe került, például családon belüli erőszak áldozata lett. Ebben az esetben hogyan rangsorolnak?  A lakások kiutalásánál van egy speciális program is, amin keresztül az érintettek gyorsan lakáshoz juthatnak. Ezt szociális lakáskiutalásnak hívjuk. A szociális programunk azoknak ad lakhatási lehetőséget, akik tényleg vészhelyzetben vannak. A hajléktalanok ide tartoznak, vagy olyanok, akik valamilyen intézményből (például börtönből) kerültek ki, esetleg elvonókúra után kell valahol lakniuk. És természetesen olyanok is, például nők, akik valamilyen kényszerhelyzet miatt szorulnak rá a bérlakásra. Nekik gyors ajánlatot teszünk, és nem kell kivárniuk a 2 évet, ami a normál programra vonatkozik.    Hányan akarnak bérlakáshoz jutni évente? A várólistán most körülbelül 14 ezren vannak. Minden évben 10 ezer új lakást adunk ki, és évente csaknem ezer lakásból ki kell lakoltatni az embereket. A kilakoltatás fő oka, hogy nem fizetik a lakbért, de előfordulhat az is, hogy valaki feltűnően nem tartja be az együttélési normákat. Próbáljuk ezeket a számokat csökkenteni, például azzal, hogy 2017-ben létrehoztunk egy részleget, amely azokért az emberekért küzd, akik nehezen tudják megtartani a lakásokat. Amikor valaki nem fizeti a lakbért és bírói felszólítást kap az ingatlan kiürítésére, mi akkor is megpróbáljuk az illetővel felvenni a kapcsolatot és a szociális munkásaink átbeszélik vele a helyzetet. Együtt küzdünk azért, hogy megtarthassa a lakását. Mi senkit nem hagyunk hátra, nem hagyunk magára.    A kilakoltatásra van téli moratórium, mint Magyarországon?  Nálunk nincs ilyen szabály. Ennek egyik oka lehet, hogy Bécsben nagyon jó az önkormányzati intézmények hajléktalan-ellátási rendszere, ezért az emberek nem kerülnek közvetlenül az utcára.    Tesznek különbséget osztrákok és külföldiek között? Ausztriában régóta a bevándorlásellenes csoportok kedvenc témája a családtámogatásokkal kapcsolatos állítólagos visszaélés, és tavaly óta például alacsonyabb családi pótlékot kapnak az Ausztriában dolgozó, de Magyarországon élő magyarok a gyerekeik után.  Az önkormányzati bérlakások esetében az uniós állampolgároknak ugyanazok a jogaik, mint az osztrákoknak. Ráadásul 2006 óta a harmadik országból (az EU-n kívülről) érkezők is igénybe vehetik a lakásokat, ha hosszú távú letelepedési engedélyük van Ausztriában, tehát például menedékjogot kaptak. A szíriai polgárháború miatt most sokan vannak, akik harmadik országból érkeztek.    A külföldiek miatt van elégedetlenség a bécsiek körében? Sokszínű a város és a lakói is. Mivel a bérlakásokban élők számos országból jönnek, konfliktus is kialakulhat. De van egy városi intézményünk, amit „lakópartnernek” hívnak, itt 160 mediátor dolgozik azon, hogy a konfliktusok megoldásában segítsenek városszerte.    Európában a lakhatással kapcsolatos egyik probléma a spekuláció. Lakásokat befektetési céllal megvesznek, a növekvő kereslet pedig felhajtja az ingatlanárakat. Hogyan küzdenek ez ellen Bécsben? Mi is keressük a megoldást. Nálunk például a telkek átsorolásánál – ha egy zöld területből építési telek lesz –, az a feltétel, hogy az ott létrejövő lakások kétharmada szociális bérlakás kell legyen.    A zöldterületet meg tudják őrizni? Igen. A helyzet most nagyjából stagnál. Védett övezeteket hoztunk létre, ahol nem lehet építkezni, illetve a klímavédelem érdekében próbálunk minél több zöld zónát kialakítani. Van olyan előírás is, miszerint ha a saját telkén belül valaki ki akar vágni egy fát, akkor a városon belül valahol új fát kell ültetnie.    A kormány beleszólhat a zöldterületek kijelölésébe, átalakításába?  Ilyen problémánk nincs Bécsben. A város tud csak kiadni építési engedélyt. Ha az állam vagy a kancellár bármit szeretne ezen változtatni, itt nem tud. Magyarok, itt a bécsi példa!