Nehéz jobb jelzőt találni a Bondoró Utcaszínház Fesztiválra, mint ahogy az esemény hirdeti magát: színes, vidám kavalkád. Kapolcs legfiatalabb fesztiválja (amely nevét a falu mellett húzódó hegyről kapta) letörölhetetlen mosolyt rajzolt a látogató arcára, ha csak egy napot is részt vett a forgatagban. A 2019-ben debütált családias program nyárindítóból ezúttal nyárzáróvá vált: a május végére tervezett eseményt augusztus utolsó hétvégéjén rendezték a Balaton-felvidék elbűvölő környezetében, elfeledtetve a résztvevőkkel a hétköznapi fáradalmakat, és az idei év kiszámíthatatlan történéseit. A járványra csak a kihelyezett fertőtlenítők hívták fel a figyelmet. A lapunknak nyilatkozók nem aggódtak a vírus miatt, bár nem is volt tömeg: volt, aki kevésnek ítélte a jelenlévők számát, mások viszont értékelték, hogy a Művészetek Völgyével ellentétben nincs zsúfoltság. Akadt olyan is, aki nem tudott viszonyítani, de örömmel mesélte, húsz éve a településre vágyott, végre megérkezett. Egy fiatal úgy fogalmazott, a rendezvény erénye, hogy nagyon emberi: itt nem kell azon aggódni, miről maradunk le, mivel a programok egymást követik.
Ugyanakkor szinte minden sarkon látnivaló fogadott: nézelődhettünk a kézműves vásári forgatagban, a Nem létező tárgyak tárlatán megtudhattuk, milyen is a halvány lila dunszt vagy a mézes madzag, és a plakátról életre kelt óriásbábokkal és gólyalábasokkal is bárhol összetalálkozhattunk. A Molyoldában régi idők játékait lehetett kipróbálni, játszhattunk gombfocit, és a képi világ fejlődésébe is beleshettünk, volt kaleidoszkóp, praxinoszkóp, zoetróp, csupa mesebeli látványosság. A mesék aztán a Manóvilágban is folytatódtak, ahol a Bubutimár Éva alapította Manóműhely kerámiafigurái kukucskáltak ránk minden sarokból.
Hazai és nemzetközi művészek, artisták, báb- és újcirkuszi formációk, zenészek teremtették meg az utcaszínházi hangulatot, de volt koncert és tűzshow is. Szombat délután Goldman István, művésznevén Goldi Kegyetlen Koppány, a Pannon-tenger kalóza című kosztümös, kortárs cirkuszi műsorával szerzett izgalmas perceket a közönségnek. Az elmúlt tizenöt évben Európa legtöbb országát, Kolumbiát, Egyiptomot, Indiát és Nepált megjárt művész a gyerekeket és felnőtteket is ámulatba ejtette trükkjeivel és mókás megmozdulásaival, s műsorát fontos gondolatokkal is fűszerezte: nem számít, hogy nő vagy, vagy férfi, mi a munkád, vagy melyik országból jöttél, az számít, hogy milyen ember vagy.
Hasonlóan kortalan szórakozást kínált Sarkadi Bence Világjáró marionettjeivel, amelyek a fesztiváljárók számára ismerősek lehettek, az általa készítésű bábok valóban ország-világjárók (noha idén a szokásos százötven előadás helyett csak néhányszor léphettek fel). Ám ha ismerős is volt, amint felcsendültek Tarkan Simarik című dalának fülbemászó dallamai és a török szultán táncba kezdett, mindenki csillogó szemekkel nézte a produkciót. Így volt ez Papito Edgardo Gonzalez, az argentin bohóc műsorával is: az utcaszínház műfajának tizenötéves kora óta hódoló művész könnyed humorával és szerethetőségével sokakat önfeledt kacagásra késztetett. A felnőttek is újra gyerekekké válhattak, ámulva figyelték az előadó újabb csínyeit.
A kapolcsi béke-szigeten lehetett nagyokat nevetni, mezítláb szaladni a fűben, fahalakat horgászni, élvezni a nyár utolsónak vélt napsugarait, és egy kicsit szabadnak lenni, életkortól függetlenül. A Bondoró olyan volt, akár gyerekkorunk falunapjai, csak sokkal jobb.
Infó:
Bondoró Utcaszínház Fesztivál
augusztus 28.-30.
Kapolcs
